Buktatókkal jár a piacnyitás

Egy valódi, versenyző piacon a versenytársak kénytelenek jól működni, mert számukra a fennmaradás létkérdés. Így mindenki a hatékonyságban gondolkodik és cselekszik, s ennek kedvező hatását aztán a fogyasztók széles köre élvezheti. Ám, ahol eddig nem volt, ott nem terem egyik napról a másikra verseny. A piacnyitás nem diadalmenet, rendszerint csak bukdácsolnak a belépni kívánók, miközben nekilendülnek a viszszatartó erők – mondta Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese az aktuális európai versenypolitikai kérdésekről a közelmúltban rendezett budapesti konferencia kapcsán.

A tapasztalatok azt mutatják: a hagyományosan monopolizáltan működő területek, így különösen a napjainkban napirenden lévő távközlési, energiapiaci vagy a vasúti liberalizáció sehol az unióban nem ment, nem megy simán, problémamentesen. Míg ez népszerű azok körében, akik versenyhelyzetet, előrevivő átalakulásokat, gyorsabb fejlődést, minőségjavulást remélnek, addig nyilvánvalóan kedvezőtlen azok számára, akik hosszú idő óta élvezett kényelmes helyzetük feladására, más piaci szereplők beengedésére és a velük való folyamatos megmérettetésre kényszerülnek. Erős lobbizás folyik a gyökeres változások ellen, s mivel nagy rendszerekről van szó, ezért ellátásbiztonsági kérdések is felmerülnek, ezekben a lobbisták a politikusokban is partnerre találnak. Ezért az uniós irányelvek mentén kidolgozott saját tagállami piacnyitási programok egyik kulcskérdése a politikusok megnyerése. Az irányelveket ugyan konszenzussal hozták, de elég tág teret adva a progresszív, a kevésbé előremutató és a paszszív értelmezéseknek is a nagy és fontos, illetve a részletkérdésekben egyaránt.

A távközlési liberalizációt igen erős európai bizottsági (EB) és tagállami nemzeti hatósági koordináció segítette – fejtette ki az elnökhelyettes asszony. Az EB – a műsorszórástól a mobiltelefonig – 18 olyan piacot azonosított, ahol a domináns szereplők miatt nem volt verseny. Azonos elvrendszer alapján állapították meg a nemzeti versenyhatóságok a maguk „domináns szereplős piacait”, és az uniós intézkedéseknek megfelelően, ám az EB-vel folytatott véleménycsere révén alakították a maguk piacnyitását. A nálunk is sikeresnek mondható liberalizációt az a világméretű dinamikus műszaki fejlődés is segítette, amelyet egyik monopolista sem tudott a szőnyeg alá söpörni. Az eredmény óriási szolgáltatásbővülésekben, új termékekben, folyamatos árcsökkenésekben mérhető.

A többi érintett piacon már nem alkalmazták ezt az erős koordinációs megoldást – mondta Nagy Márta. Az energialiberalizáció kompromisszumok sorozata. Az újonnan piacra lépőknek – egyéb hátrányaik mellett – számolniuk kell a versenysemlegesség nem mindig tetten érhető sérülésével, mivel az, aki a termelés fölött diszponál, nem független a monopolista szereplőtől. A nemzeti piacok összekapcsolását biztosító határkeresztező kapacitások szűkösek a versenyt szolgáló nagy lépésekhez, és ezek – a nem teljesen független rendszerirányító diszpozíciójába tartozva – nem mindig átlátható és semleges módon kerülnek be a rendszerbe. Kevés kivétellel e téren a tagállamok nem állnak túlságosan jól, a mi helyzetünk azonban ennél rosszabb: a szabadpiacnak a verseny rendelkezésére álló határkeresztező kapacitása ugyanis ebben az évben a nullával egyenlő.

Éppígy sereghajtók vagyunk a hosszú távú áramvásárlási szerződések megszüntetésében. Ezek a megállapodások hosszú időre a monopolistákhoz kötik az áramtermelőket, így az újonnan piacra lépőknek nincs szabadon hozzáférhető forrásuk, az erőműveknek pedig – a szerződésekre tekintettel – csak működniük kell és nem versenyezniük. Olyan mértékű lekötöttség pedig mint nálunk, sehol másutt nincs.

Az uniós árampiacnyitás részleges és szakaszos volt, Magyarországon is az. Először az összfogyasztás 30 százalékát kitevő nagyfogyasztók vehettek szabadon áramot. Ma már – a fenti okok miatt – jogilag nyitott a teljes piac, valójában 30 százaléknál mégsem ment feljebb. Ez év márciusában a kormányzat kinyilvánította azon szándékát, hogy lépéseket tesz a valódi versenyért. Nagy Márta úgy vélekedett: ha néhány hónapon belül nem lesz érdemi intézkedés – beleértve a jogi szabályozást is –, akkor jövőre is csak kulloghatunk a verseny helyett.

Ehhez képest – fűzte hozzá – reményteljes a magyar vasút liberalizációja. A vasúttörvény, a piacnyitás világos szabályrendje, a Magyar Vasúti Hivatal egyértelmű feladat- és hatásköre, kidolgozott eszközrendszere a progresszív változások fontos záloga lehet. VG

A szabályozások követik a verseny fejlődését. Minél inkább alakulóban a hatékony piac, úgy húzódik vissza a speciális versenyt teremtő szabályozás.

A szabályozások követik a verseny fejlődését. Minél inkább alakulóban a hatékony piac, úgy húzódik vissza a speciális versenyt teremtő szabályozás.-->