Káprázatos csodák egész tömege
Mivel Kína volt az április végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, természetes, hogy erre az alkalomra több tucat kínai tárgyú újdonság jelent meg magyarul. A sokszínű kínálatból érdemes kiemelni egy új kiadványt, mert annak, aki szeretne átfogó képet kapni az ázsiai ország múltjáról és jelenéről, gazdag kultúrájáról, természeti és épített különlegességeiről, érdemes elolvasnia – bizony, úgy olvasható a kötet, mint egy regény –, majd lapozgatnia a Hetven csoda Kínából című, az Athenaeum 2000 Kiadó gondozásában megjelent könyvet. A hét nagy fejezet mindegyikében több tanulmány található, amelyet neves tudósok, szakértők írtak, maga a szerkesztő, Jonathan Fenby történész a modern Kínával foglalkozik.
Az első nagy fejezet a természeti csodákat mutatja be, legalábbis a legfontosabbakat, hiszen egy földrésznyi országról van szó, s ennek megfelelően változatos a földrajza és például a vadvilága is. A mindennapi élet bemutatásába belefér a filozófia és a vallás, a cirkuszok és akrobaták világa, az ételek sokfélesége is. A városok nagy fejezete szintén roppant izgalmas, nemcsak a történelmük, hanem a szociológiai érdekességek miatt is, így például Sanghajnál sokat megtudhatunk a múltbéli pezsgés, az elképesztő fejlődés mellett a nyomorról is. Az archív fotókon Sanghaj olyan, mintha Párizst látnánk 1893-ban – igaz, csak kevesek számára. A város háromszor olyan zsúfolt volt, mint London, nagy tömegek éltek nyomorban. De Sanghajnál külön kis fejezet mutatja be a mai lüktető, felfoghatatlan tempóban fejlődő nagyvárost körülbelül 4000 felhőkarcolójával és más csodáival.
Ámulatba ejtők például a sziklákba faragott óriási szobrokról (főleg a nagy, 71 méteres losani Buddha-szoborról) szóló fejezetek. A mai ultramodern építkezések is döbbenetesek; itt persze hosszan sorolhatnánk a kiemelkedő példákat, de csak egyet említünk: a világ leghosszabb ívelt hídja, a Lupu „a Huangpu folyam fölött 520 méteres pillértávolságot hidal át Sanghaj mellett, rajta hatsávos autópályával”. Modern építészeti megoldásairól is híres például a sanghaji és a hongkongi légikikötő, egyébként ötven további repülőtér tervei vannak a rajzasztalon – bár abból néhány a könyv megjelenése óta már biztosan meg is épült…
Az elképesztő mennyiségű csoda közül ismét csak egy példa a bronzművességre: a Jung-lo harang Pekingben, amely a Ming-kori bronzművesség híres alkotása, réz, ón és ólom ötvözetéből készült, 6,94 méter magas, 46,5 tonna, s felületén 230 ezer szóból álló felirat fut körbe. A tudomány csodáit ismertető nagy fejezetből megtudhatjuk például, miként készül a híres finom kínai papír, mi jellemezte a könyvnyomtatást – ezt a kettőt az ázsiai ország négy legjelentősebb fölfedezése között tartják számon, a másik kettő a puskapor és az iránytű feltalálása. A Találmányok és teljesítmények című fejezetben olvashatunk külön esszét a kínai orvoslásról, egyébként ott ma a legtöbb gyakorló orvosnak van képzettsége a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás terén is.
A könyvben pompás a képanyag – az esszéket 313 színes és 57 fekete-fehér kép egészíti ki –, nemcsak a fotók illusztrálják jól a szöveget, hanem a magyarázó ábrák is. A kötet végén természetesen tárgymutató található, s az impozáns irodalomjegyzékben minden nagy fejezet mindegyik írásához találhat bőven ajánlott olvasmányt az, akit egy-egy részlet még jobban érdekel. A Hetven csoda Kínából az utóbbi esztendők egyik legizgalmasabb, legjobban szerkesztett, átfogó ismereteket nyújtó könyve.
Hetven csoda Kínából. Szerkesztette: Jonathan Fenby, Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2008, 304 oldal, 7490 forint
