Látogatás kétszázmillió kilométerre

A Phoenix hétfő hajnal óta van a Marson, rádiójelekkel tudatta, hogy műszerei rendben vannak, napelemei kinyíltak. A NASA mérnökei azt egyelőre nem tudják, hogy a szonda 2,35 méter hosszú mintavevő behajlítható robotkarja miért nem nyílt ki teljesen. A szondát először Föld körüli pályára állították a hordozórakéta segítségével, de itt csak rövid ideig keringett, mert újra beindították a hajtóművet, és a szonda ráállt egy meghatározott Nap körüli pályára, akár egy bolygó. Ez az elliptikus pálya egyszer metszi a Föld pályáját és egyszer a Marsét. Számítógépes műveletekkel kalkulálták ki, hogy a Phoenix éppen akkor érje a Mars pályáját, amikor a bolygó is ott van.

Szakértők úgy vélik, hogy szenzációs volt az Phoenix űrszonda ejtőernyős-fékezőrakétás leszállása. A bolygó körül keringő Reconnaissance Orbiter szondának ugyanis sikerült lefényképeznie a Phoenixet akkor, amikor az már a Mars légkörében ejtőernyős fékezési szakaszába ért. Az űrkutatás történetében most először fordult elő, hogy egy idegen égitestre leszálló űreszközt egy másik űrszonda lefényképezett.

A félmilliárd dollárba kerülő program során a szonda számos feladatot végez. A Phoenix robotkarjával a fagyott talajból akár fél méter mélyről is mintát vesz. Ezt egy másik műszer megolvasztja, majd a vizet vizsgálja a fedélzeti laboratórium. A vizsgálat célja annak kiderítése, hogy a marsi víz alkalmas-e, vagy alkalmas volt-e valamikor az élet bármilyen formájához, továbbá a marsi víz milyen hatással lehetett a bolygó ásványi elemeinek az alakulására. A szonda másik miniatűr laboratóriuma a talajminta kémiai összetételét állapítja meg. A Phoenix emellett adatokat közvetít, és fotókat küld a földi irányítóközpontba az időjárási viszonyokról is. VG