A fantázia és az írás szabadsága

Esterházy Péter többször elmondta új könyve, a Semmi művészet megjelenése óta, hogy az 1985-ös, A szív segédigéi című anyaregényében elbúcsúzott 1980-ban elhunyt édesanyjától. Igaz, akkor ígérte: „Mindezt majd megírom még pontosabban is.” Majd a Harmonia Caelestis és a Javított kiadás apafigurája után sokszor gondolt arra: az nem lehet, hogy többé ne írjon a családjáról, szüleiről. Még ha csak kiindulópont is a család, hiszen fikciós művekről, szépirodalomról van szó.

Esterházy Péter az említett regényei után most, a Semmi művészet című új könyvével visszaírta az életbe az édesanyját. Mert miközben nyilván szerette volna, ha a mamája nem hal meg, ugyanakkor a valós élete – a kitelepítéssel, a nagy családdal – aligha lett volna ilyen regényes. A Semmi művészetben egymásba simul az önéletrajziság és a fikció, Esterházy Péter kitalált egy új, boldog életet az anyjának, akit nem telepítettek ki a családjával együtt, aki imádja a futballt, aki tovább öregedett a szintén idősödő fiával.

Az anyáról szóló, rendkívül szép részek új, „alternatív” családregényt teremtenek. Ebben rafináltan keveredik a fikció és az önéletrajziság, az előbbi éppen az önéletrajzi utalások és önreflexiók révén hat elképesztően hitelesnek. Miközben Esterházy Péter A szív segédigéiben megrendítő módon elbúcsúzott az édesanyjától – tulajdonképpen a könyv megírásával elvégezte az irodalmi gyászmunkát –, most mégis olyan a Semmi művészet minden részlete, mintha élne, valóban tovább öregedett volna az íróval az édesanya. Minden apró önéletrajzi elem, utalás azt szolgálja ugyanis, hogy hiteles, eleven legyen a kitalált szülő alakja.

Amellett, hogy élvezettel olvassuk az esterházys humorral, zseniális nyelvi lelemények tömegével megírt részleteket, remek figurák sora rajzolódik ki előttünk – alapjában véve ez mind azt szolgálja, hogy az egész tabló hozzáadjon valamit az életre keltett anya személyiségéhez. A focitörténetek is az ő képét árnyalják, megteremtett alakjához tesznek hozzá (az például, ahogy Lilike elmegy Puskás Öcsihez, hogy megkérje: segítsen nekik, hogy elkerüljék a kitelepítést, vagy az a jelenet, amikor Lilike diszkréten lehúzza gyönyörű lábáról a harisnyát, majd átnyújtja a focistáknak). Minden új figura és minden önéletrajziság azt segíti, hogy hiteles legyen a kitalált családtörténet, s ezt Esterházy Péter bravúrosan teremti meg.

Bizony, a fikció, a fantázia, a gondolat és az írás szabadsága győzedelmeskedik a makacs tények felett. Legalább egy regény erejéig.