A patikai árrésrendszer változást igényel
Az egészség- és a szakmapolitikának közös célja kell legyen a gyógyszer- és az ellátásbiztonság megőrzése, a szolgáltatások minőségének javítása és a rendszer költséghatékony működéséhez szükséges feltételek és szabályozók biztosítása. Ezért a gyógyszerészkamara az általa legkritikusabbnak tartott területeken időközben hivatalosan indítványozta a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítását.
A kormány kompetenciájába tartozó intézkedésekre is szükség van. Ezek közé tartozik a források biztosítása, amely nemcsak a gyógyszerellátást végzők egzisztenciális igénye, hanem a gyógyszerhez való hozzáférés társadalmi költségeinek minimalizálását, az egészség- és társadalompolitikai célok érvényesítését is szolgálnia kell.
Fentebb hivatkozott írásainkban már jeleztük, hogy több tényező együttes hatásának következményeként 2007-ben a gyógyszertáraknak – az előző gazdasági évhez viszonyítva – ágazati szinten több mint 20 százalékos pozícióromlást kellett elviselniük. A 2008-as év első hónapjainak adatai szerint a pozícióromlás tovább folytatódik. 2007 elejétől 2008. április végéig 243 közforgalmú gyógyszertár kapott működési engedélyt, ez több mint 12 százalékos növekedés. A működő egységek számának növekedési üteme töretlen: az utolsó hónapban 38 engedélyt adtak ki. Tovább csökken az ágazat árréstömeg-bevétele is. A 2006-os 75 milliárd forint 2007-ben 69 milliárdra csökkent, és egyes becslések szerint 2008-ban akár további 3-4 milliárdos mérséklődés is várható. Ez még akkor is valószínű, ha az előzetes áprilisi adatok szerint a vizitdíj eltörlését követően – az orvoslátogatások számának növekedésével egyidejűleg és a háromhavonkénti gyógyszerfelírás ciklikussága miatt – az előző hónapihoz képest emelkedett a patikaszerek forgalma. Azonban csupán az április 1-jei árcsökkentések – változatlan forgalmi szerkezetet feltételezve – éves szinten mintegy 700 millió forint patikai árréstömeg-kiesést okoznak.
A korrekció igénye a gyógyszertárakban is megfogalmazódott: 2007 őszén felső vezetői döntés született arról, hogy mintegy hárommilliárd forintot biztosítanak a kieső árréstömeg egy részének visszapótlására. A döntés végrehajtásáért felelős Egészségügyi és a Pénzügyminisztérium azonban több mint fél éven keresztül nem tudott megegyezni ennek technikájában. A szaktárca a referenciaáras gyógyszerek patikai expediálásáért, a Pénzügyminisztérium a tényleges patikai helyettesítésért „jutalmazta” volna a gyógyszertárakat. Túl azon, hogy a generikus program ilyetén kiterjesztése ellen a patikák egységesen felléptek, a forgalmi adatok ismeretében a pénzügy által preferált technika az adott összeg töredékének kihelyezésére lehet csak alkalmas. Ugyanis az egymással helyettesíthető készítmények forgalmi arányának és árkülönbségeinek, valamint a receptírási gyakorlatnak az ismeretében elméletileg sem képezhető ekkora árréspótló kiegészítés.
A patthelyzet láttán a kamara árréskorrekciót kezdeményezett, amely a jelenlegi degresszív sávhatárok módosításával tenné lehetővé a körülbelül hárommilliárd forint kihelyezését. A javaslat előnye, hogy rendeleti szinten végrehajtható és – elvileg – a július 1-jei árváltozásokhoz illeszthető. Viszont problémát okoz, hogy a fogyasztói árakat is érinti, ez pedig a gyárak kalkulációját nehezíti. Az árréskorrekció elvileg kevesebb mint egy százalékkal növeli a lakossági terheket, azonban a közfinanszírozott járóbeteg-gyógyszerforgalom 2008. évi csökkenése miatt 2007-hez viszonyítva nem okoz tehernövekedést. Ugyanez vonatkozik a támogatási hányadra is.
A jelenlegi folyamatok ismeretében a tavaly ősszel elhatározott hárommilliárdos „gyorssegély” a tűzoltásra alkalmas lehet, azonban a felgyülemlett problémák megoldására nem. A további intézkedések mértéke, időpontja és módszere egyeztetéseket igényel, de a gyógyszer-gazdaságossági törvény címében is megfogalmazott „biztonságos és gazdaságos” gyógyszerellátás ezek nélkül nem garantálható. A hónapok óta tartó huzavona láttán logikus kérdésként adódik, hogy a gyógyszertárak működéséhez szükséges források biztosítására hivatott jelenlegi árrésrendszer alkalmas-e arra, hogy befogadja, illetve az egészség- és társadalompolitikai célokkal összhangban elégítse ki a rendszer működőképességének megőrzésével kapcsolatos igényeket, vagy ha nem, milyen változtatásokra lenne szükség.
Elöljáróban tisztázni kell, hogy a degresszív hatósági árrésszabályozás a közfinanszírozott gyógyszerek esetében létezik, s ez kiterjed a gyógyszerforgalom mintegy 80 százalékára. A degresszív árrésrendszer strukturális korrekcióra szorul. A hatósági árrésszintek 2004. január óta változatlanok, és akkor is csupán minimális korrekciót engedélyezett a büdzsé állapota. A 2008. februári adatok alapján a legalsó árréssávba a forgalom mindössze 3,3, a másodikba alig több mint 10 százaléka tartozik. Ugyanakkor a nagy értékű gyógyszerek folyamatos térnyerésének következtében a közfinanszírozott gyógyszerek értékbeni forgalmának kb. 43 százaléka már a 850 forintos fix tartományba esik, sőt, a forgalom közel 10 százalékát a 100 ezer forint fölötti értékű gyógyszerek teszik ki. Ez azt is jelenti, hogy a forgalom legfelső 10 százalékánál mindössze egy százalék alatti kiskereskedelmi árrés érvényesíthető. Ez a nagykereskedelmi árrésnek is csupán a töredéke.
A drága gyógyszerek folyamatos térnyerése és a korábban külön keretes gyógyszerek patikai forgalmazása magyarázza, hogy a 2004-ben fogyasztói árra vetítve még 15,3 százalékos átlagos kiskereskedelmi árrés 2008 márciusában már csak 13,5 százalék. Sőt, további romlás várható, ha a nagy értékű onkológiai készítmények régóta húzódó befogadására év közepén sor kerül. Az árrésrendszer belső ellentmondásai ma már az ellátásbiztonságot gátolják. A drága gyógyszerek készleten tartását a patikák egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, sőt a pótlólagos megrendelésük is veszteséggel jár, mert az érvényesíthető árrés még a pénzügyi műveletek költségére sem nyújt fedezetet. Nem csoda, hogy a tavaly még külön keretes orvosságok közforgalmú gyógyszertárakban való forgalmazása nem javított érdemben a betegek ellátásán.
Az árrésrendszer érzéketlen a gyógyszertárakkal szemben támasztott adatszolgáltatási, adminisztrációs költségek alakulására. Ezt a tevékenységet ma a gyógyszertárak az OEP-nek ellenszolgáltatás nélkül végzik, miközben az informatikai rendszergazdákkal szemben támasztott követelményeket az OEP határozza meg, és az évente ágazati szinten a rendszergazdáknak kifizetett összeg legalább 2,5 milliárdot tesz ki. Ez a probléma az utóbbi időben kétszer vett kritikus fordulatot. Először akkor, amikor reálisnak tűnt, hogy a többpénztáras rendszerben az adatszolgáltatást a patikáknak a magánbiztosítók felé is ingyen kell biztosítani, másodszor pedig akkor, amikor kilátásba helyezték, hogy a jogviszony-ellenőrzésért az orvosoknak díjazás jár, a patikáktól viszont levonásokat eszközöltek.
A jelenleg hatályos árrésrendszer a gyógyszertári jövedelmet az eladott termék árának függvényében biztosítja, tehát kereskedelmi szemléletű. Ugyanakkor a gyógyszertárral szemben támasztott szakmai és egészségpolitikai elvárások ennél sokkal komplexebb megközelítést igényelnének. Köztudott, hogy a gyógyszertári szolgáltatások költséghatékonyságát nem kizárólag a logisztikai költségek és a bevételek függvényében kell vizsgálni, mert a gyógyszerész szakmai tevékenységének vannak kereskedelmi szempontokon túlmutató elemei is. A gyógyszerbiztonság garantálása, a helyes gyógyszerhasználat biztosítása, a mellékhatások figyelembevétele, a kölcsönhatások kizárása, az indokolatlan alkalmazások kiszűrése az alapelvárások közé tartozik. Ezen túlmenően a gyógyszerésznek garantálnia kell a betegcompliance érvényesülését is. Részt kell vennie a prevencióban, a betegségek korai kiszűrésében és a gyógyszeres terápia menedzselésében.
Amikor megfogalmazódik az igény, hogy a gyógyszerellátó rendszer működőképességének biztosításához szükséges forrásokat biztosítani kell, nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelenlegi rendszer belső ellentmondásait.
A szerzők sorrendben: az ELTE Egészséggazdasági Kutató Központjának a közgazdásza, a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke
