Az AMD-eredetű vakság és társadalmi terhei

Az, hogy a jövő sötét lesz-e számára, vagy sem, annak függvénye, hogy van-e jelenleg a tarsolyában olyan technológiai újítás, amellyel minél gyorsabban válaszolni tud a növekvő kihívásokra. Az AMD másik, a köztudatban kevéssé ismert jelentése: időskori makuladegeneráció (az angol Age-related Macular Degeneration kifejezésből). A legfontosabb érzékelés, a látás megőrzésének szempontjából egyre több ember számára válik ez a betegség „riválisává”, a szó szoros értelmében a sötét jövő rémével fenyegetve. A fenti példával párhuzamban az orvostudomány birtokában van már a riválisnak adandó hatékony válasz, a biotechnológiai újítás. Az a tény, hogy sok esetben bizonyos országokban (pl. hazánkban) miért nem játsszuk ki azonnal ezt a kártyát, számos kérdést vet fel, amelyeket nehéz megválaszolni.

Az AMD az ideghártyán (retinán) az éleslátás helyének, a sárgafoltnak, azaz a makulának a betegsége, kezelés nélkül megállíthatatlanul előrehaladó folyamat. Kezdetben a makulában sárgás foltok formájában mutatkozó zsírszerű lerakódások és a retina pigmentrétegének egyenletlenségei jelennek meg, amelyek már kisfokú látászavart okoznak. Ebben a stádiumban meghatározott arányban és mennyiségben vitamin-nyomelem-antioxidáns-lutein komplexek szedése javasolt. A betegség előrehaladtával azonban a központi látás élessége csökken és torzul, az egyenes vonalak görbévé, recéssé válnak. Ez rendkívül zavaró, mivel ezt a betegek mindig pontosan ott élik meg, amire ráfókuszálnak, azaz a látóterük közepén. Ezáltal képtelenné válnak az alapvető, mindennapi feladatok ellátására, nem képesek olvasni, autót vezetni, nem ismerik fel embertársaik arcát, így gyökeresen romlik az életminőségük, és életvitelük megváltoztatására kényszerülnek.

A nyugati civilizációban 50 éves kor felett a nagyfokú látásromlás vezető oka az AMD, 60 éves kor felett pedig a vezető vaksági ok. Az AMD okozta központi látásvesztés 60–75 éves korban a lakosság 10 százalékát, 75 év felett pedig 30 százalékát érinti. Nagy nemzetközi tanulmányok szerint előfordulási gyakorisága 65–74 év között 11 százalék, 75–85 év között már 28 százalék, s az esetek 56 százalékban mindkét szem érintett.

Figyelembe véve a nyugati civilizációk elöregedő népességét, az AMD rizikófaktorai különös súllyal esnek a latba, hiszen ezek gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. Ilyen rizikófaktor természetszerűleg az életkor, a dohányzás (2,5–3,2-szer nagyobb gyakoriság), az elhízás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, a csökkent vitaminbevitel, valamint a genetikai faktorok. Bár hazánkban a születéskor várható élettartam elmarad a nyugati országokétól, a fenti rizikótényezők gyakoribb előfordulása (dohányzás, magas koleszterinszint, elhízás, csökkent vitaminbevitel) minderre bőségesen ráerősítenek.

Az előrehaladott betegség két formája ismeretes: a száraz (sorvadásos) – 85 százalék – és a nedves – 15 százalék – típus. A száraz formát relatíve lassú progresszió jellemzi, megfelelő terápiája jelenleg nincs, végstádiumban a retina látósejt- és pigmentrétegének sorvadása következik be. A nedves forma előrehaladása gyorsabb, az ideghártya alatt kóros érburjánzás indul, ez a későbbiekben a retina különböző rétegein áttörhet, az erekből kilépő folyadék vagy vér az ideghártyát leválasztja, illetve a retina alatt hegesedés indul, a látásélesség egyre nagyobb mértékben és területen romlik, torzul. Ezen formában azonban többféle, a látásromlást megállító vagy akár a látást javító kezelési mód lehetséges. Ezek már Magyarországon is elérhetők, a retinabetegségek gyógyításával foglalkozó szemészeti osztályokon, illetve egyetemi klinikákon. A nedves AMD kezelésére szolgáló terápiák magas áruk miatt csak korlátozottan hozzáférhetők, illetve társadalombiztosítási támogatás hiányában a betegek nem képesek megvásárolni.

Így hazánkban a jelenlegi kereseti és nyugdíjviszonyokat tekintve épp az időskorú, nyugdíjas réteg – amelyet leginkább érint ez a fajta betegség – férhet hozzá a legkisebb eséllyel a megfelelő kezeléshez, ennek hiányában vakságra van ítélve.

Az AMD miatt bekövetkező súlyos látásromlás és vakság az életvitel jelentős megnehezedése és a következményes társuló megbetegedések miatt nemcsak a betegre, hanem közvetlen környezetére, családjára és a társadalom egészére is nagyfokú többletköltséget ró. A vakok, gyengén látók 70-80 százalékának gondot jelent a tömegközlekedés, a lift használata, a bevásárlás, a főzés, a házimunka, gyógyszereik bevétele, mintegy 50-60 százalékának az utcai tájékozódás, a lépcső, a telefon használata, 30-40 százalékuknak pedig az étel elfogyasztása, az ivás, a mosakodás, az öltözködés is. Emiatt anyagi és egyéb irányú terhet jelent számukra és hozzátartozóik számára is közvetlen környezetük, lakásuk átalakítása, a takarításra, ápolásra, segédeszközök beszerzésére stb. fordított költségek. Ez szűken mérve is hozzávetőleg havi 40 ezer forintot tesz ki. Mind a betegek, mind az állam számára a fogyatékossági járadékon túl további teher a kísérő betegségek ellátása. A vakok mintegy 18 százaléka szenved depresszióban, a csípőcsonttörések gyakorisága 10 százalék, míg a halálozás valószínűsége esetükben 50 százalékkal nagyobb.

Kanadai felmérés szerint az időskori makuladegeneráció évi 2,6 milliárd dollár többletterhet ró a gazdaságra. Az AMD korai formája átlagosan 17 százalékos életminőség-csökkenést okoz, hasonlóan a tüneteket okozó HIV-fertőzéshez. Közepesen előrehaladott formájánál ez 40 százalék, s a rendszeresen szükséges dialízishez vagy a súlyos, mellkasi fájdalommal járó szívbetegséghez hasonlítható. A súlyos AMD pedig 63 százalékos életminőség-romlással az előrehaladott, csillapíthatatlan fájdalmat okozó prosztatarákhoz, illetve az állandó ápolást igénylő, ágyhoz kötöttséget okozó agyvérzéshez hasonlítható.

Másrészről, az életminőségen alapuló orvoslás oldaláról megközelítve, a fentebb említett nedves AMD-terápia 15 százalékos minőségnyereséget képes elérni, ez pedig messze felülmúlja a sikerpéldaként emlegetett statin gyógyszercsalád 3,9 százalékos eredményét a koleszterinszint csökkentését tekintve, vagy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodásra adott gyógyszerek 1-2 százaléknyi hatását.

Hiszem, hogy az orvosi rendelő nem a politika színtere, és erre különös figyelmet fordítok a munkám során. Az egészségügyi ellátás minősége, méltányossága mégis fontos tényező a mindenkori kormány működésének társadalmi megítélésében. Amenynyire egy orvos által felmérhető, a megítélés javítását célzóan kézenfekvő megoldásnak tűnhet a hatékonyabb és összességében olcsóbb kezelési mód társadalombiztosítás általi támogatása.

A szerző a PTE OEKK Szemészeti Klinika szemész és klinikai farmakológus szakorvosa, az általános ambulancia vezetője

Hatvan év felett az AMD és cukorbetegség okozta ideghártya-károsodás, 80 év fölött pedig az AMD a vezető ok, ez a vakság több mint 50 százalékáért felelős.

Hatvan év felett az AMD és cukorbetegség okozta ideghártya-károsodás, 80 év fölött pedig az AMD a vezető ok, ez a vakság több mint 50 százalékáért felelős. Javulhat az életminőség Egy magyar viszonyokat elemző tanulmányban (dr. Kósa József, IME VI. [5], 2007. június) a Markov-modell segítségével azt elemezték, hogy a társadalom számára egy adott nedves AMD-terápia támogatása mekkora többletráfordítást jelentene egy egységnyi egészségnyereség elérése, vagyis egy vakságmentesen megnyerhető életév (Vision Years Gained, VYG), illetve egy teljes egészségben megélt életév (Quality Adjusted Life Year, QALY – életminősséggel korrigált életévek) szempontjából.

A modellben 10 éves időtávot és a hazai technológiaelemzési irányelvnek megfelelően 5 százalékos diszkontrátát alkalmaztak mind

a költségek, mind az eredmények tekintetében, mindezeket a társadalom perspektívájából határozva meg.

A tanulmány szerint bizonyos AMD-kezeléssel 0,28 QALY-val magasabb életminőség-nyereséget és 1,22 VYG-vel többet lehetett elérni, azaz ez a fajta kezelés jobb minőségű és összességében olcsóbb, tehát költségmegtakarító a társadalom számára.-->