Bizakodó zenekarvezetők
Mindenki csak „színházi törvényként” emlegeti, de a zeneművészeti együttesek helyzetét is nagymértékben befolyásolná az ősszel az Országgyűlés elé kerülő jogszabálytervezet. A szakmán belül 98 százalékos az elképzelés támogatottsága.
A törvénytervezetet megelőző megbeszélések során sikerült az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetői számára világossá tenni, nem lehet a színházakról törvényt alkotni más előadó-művészeti ágak mellőzésével – emeli ki Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht. főigazgatója. Hozzátette: a törvénytervezet alapfogalmakat definiálna, világossá és átláthatóvá tenné a közpénzből – vagy jobbára közpénzből – működő előadó-művészeti intézmények működését, európai színvonalon rendezné a produkciók létrehozásában részt vevők jogait, kötelességeit, teljesítményhez kötné a közpénztámogatást, egységes keretekbe foglalná az intézményeknél az igazgatók pályáztatási rendjét, árnyaltan kezelné a különböző működési és fenntartási rendszerekben dolgozó intézményeket.
Finanszírozási szempontból a jogszabály nem vonatkozna a központi költségvetésből fenntartott nemzeti intézményekre, mint amilyen például a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház. Ezeknek a költségvetési támogatása továbbra is az állam, illetve a mindenkori kulturális szaktárca kompetenciájába tartozna.
Horváth Zsolt, a teljes egészében a pécsi önkormányzat tulajdonában lévő, évi 500 millió forintos költségvetésű Pannon Filharmonikusok igazgatója lapunknak elmondta: a törvénytervezet legalizálja az eddig „szokásjog” alapján működő gyakorlatot, ugyanakkor stabilizálja a szakma rendszerváltás óta elért eredményeit is. Eddig sehol sem szerepelt a szimfonikus zenekarok definíciója, sőt még az sem, milyen szempontok szerint osztják el az állami forrásokat. A tervezet prioritásokat jelöl meg a dotációk lehívásához: így a zenekari műsorok összeállításakor előtérbe kerülhetnek a kortárs magyar alkotások vagy az ifjúsági koncertek – ecseteli a kedvező hatásokat Horváth Zsolt.
Magyarországon a rendszerváltásig a központosított vezetés biztonságában éltek a szimfonikus zenekarok. A közpénz jelentősége ezen intézmények működésében 1989 után sem változott, miközben mindenki tudomásul vette, hogy a működtetésre, a kiadások teljes fedezetére nem képes az állam vagy az önkormányzat. Némi kivételt az a két szimfonikus zenekar jelent, amelyet a MÁV, illetve a Magyar Telekom tart fenn. A két együttes jórészt ezek pénzéből működik, pályázva persze közpénzekre is. Az idén körülbelül kétszázmillió forint támogatást kapott a Magyar Telekomtól a vállalat nevét viselő zenekar – válaszolt kérdésünkre Keller András zeneigazgató. Ez százmillióval kevesebb, mint amennyit tavaly kaptak, ezért már az is örvendetes hír, hogy törvényhozói szinten foglalkoznak a zenekarok finanszírozásával – fűzte hozzá. Ugyanakkor a tervezet a kamarazenét, a kisebb együttesek helyzetének rendezését kihagyta. Ha foglalkoznak a zeneművészettel, azt teljes spektrumában kellene vizsgálni – véli a zeneigazgató, aki szerint ma Magyarországon a kamarazenekarok finanszírozása teljesen bizonytalan.
Kovács Géza szerint Budapesten kihívást jelentett a Művészetek Palotája 2005-ös megnyitása, a hangversenyrendezőknek ugyanis a kitűnő akusztikájú koncertterem jelentős befogadóképességét figyelembe véve meg kellett kétszerezniük az addig a Zeneakadémia nagyterméhez szokott közönség számát. A Pannon Filharmonikus Zenekar a vidéki együttesek közül elsőként indított saját bérletsorozatot Budapesten, s bár ez év tavaszán is siker övezte a négy koncertből álló sorozatukat, Horváth Zsolt, a zenekar vezetője úgy véli, Magyarországon a klasszikus zenei együttesek komoly látogatottsági problémával küzdenek. Ha a szakma nem tesz valamit a közönség „frissítése” érdekében, pár év múlva nem lesz kinek játszani. Olyan programot kell kínálni, amely megnyeri a fiatalokat, hogy a közönség oldaláról is legyen utánpótlás. A koncertekből való válogatás lehetősége elképesztő módon kiszélesedett az utóbbi néhány évben, hiszen a magas színvonalat képviselő, ám rendkívüli kínálatát csak két hétig nyújtó Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett a Művészetek Palotája egész évben folyamatosan „szállítja” a világsztárokat.
Kovács Géza úgy véli: a hazai szimfonikus zenekarok menedzsmentjeiben már jó ideje megjelent a gazdasági szemlélet. Ugyanakkor teljesen piaci alapon képtelenség lenne bármely szimfonikus zenekart a törvényes keretek között tartósan működtetni – viszont éppen ezt tenné kiszámíthatóvá a tervezett törvény.
A fenntartó dolga, hogy a működést biztosítsa
A hivatásos zenekarok világszerte nonprofit tevékenységet végeznek, az adott ország pénzügyi helyzetéből és kulturális politikájából eredően nyúlnak piaci eszközökhöz is a fennmaradásuk érdekében.Kovács Géza lapunknak elmondta: Németországban zenekari körökben alig ismert a fenntartásra szolgáló szponzori vagy adományozási rendszer, hiszen a zenekarok a tartományokon keresztül jutnak hozzá az működésükhöz szükséges közpénzhez.
Nagy-Britanniában – leszámítva a négy nagy londoni zenekart, amely a zenészek tulajdonában lévő korlátolt felelősségű társaságként működik – a szimfonikus együttesek többnyire önkormányzati fenntartásúak, és így jutnak jelentős közpénzekhez – leszámítva a BBC-zenekarokat, amelyek az őket fenntartó társaságoktól kapják a működésükhöz szükséges összeget.
Bár a Margaret Thatcher vezette kormányzat a jelentős központi elvonásokkal megtanította a brit előadóművészeket a jég hátán is megélni, az ottani hivatásos zenekarok gazdálkodásában a szponzori bevétel a legnehezebb években sem haladta meg a nyolc százalékot.
Kovács Géza lapunknak elmondta: Németországban zenekari körökben alig ismert a fenntartásra szolgáló szponzori vagy adományozási rendszer, hiszen a zenekarok a tartományokon keresztül jutnak hozzá az működésükhöz szükséges közpénzhez.
Nagy-Britanniában – leszámítva a négy nagy londoni zenekart, amely a zenészek tulajdonában lévő korlátolt felelősségű társaságként működik – a szimfonikus együttesek többnyire önkormányzati fenntartásúak, és így jutnak jelentős közpénzekhez – leszámítva a BBC-zenekarokat, amelyek az őket fenntartó társaságoktól kapják a működésükhöz szükséges összeget.
Bár a Margaret Thatcher vezette kormányzat a jelentős központi elvonásokkal megtanította a brit előadóművészeket a jég hátán is megélni, az ottani hivatásos zenekarok gazdálkodásában a szponzori bevétel a legnehezebb években sem haladta meg a nyolc százalékot.-->


