Nincs elég "dohány" a cigizéshez
Az állami és a városi adók folyamatos emelése nyomán a legtöbb helyen már nem lehet dobozonként 8 dollárnál olcsóbban hozzájutni a cigarettához, de vannak körzetek, ahol már 10 dollár feletti az ár. Ebből 4,25 dollárt képvisel az adó, amiben 2,75 dollár az állam, és 1,50 dollár pedig a város kasszáját gyarapítja.
Az utóbbi időben tapasztalt, gyorsuló drágulás kettős reakciót váltott ki: egyrészt kialakultak „alternatív” értékesítési formák, sokan azonban egyszerűen vállalkoznak arra, amit korábban lehetetlennek tartottak és egyszerűen leszoknak. A magas árak természetesen illegális értékesítési csatornák kialakítását is maguk után vonják, a város szegényebb körzeteiben autók csomagtartójából értékesítik a cigarettát, emellett szaporodnak a kétes eredetű, olcsó forrásokból beszerzett gyártmányok.
A jelenségről beszámolva a The New York Times idéz trafikosokat, akik arról panaszkodnak, hogy az emelt árak hallatán sokan egyszerűek kifordulnak az üzletekből. Van aki megjegyzi, hogy éppen ideje a tömény szeszes italokhoz fordulni. Mások sajnálkoznak, mert a dohány az amerikai történelem része volt, a függetlenségi háború körüli idők zavaros pénzügyi világában gyakorta fizetőeszközként funkcionált, mégpedig hatásos árstabilizációs mechanizmus kíséretében: ha túl sokat termeltek belőle, nem lett infláció, mert a többletet egyszerűen elfüstölték.
Az állam számára mindenképpen pozitív mérleggel zárul a magas adók alkalmazása: a befizetések után százmillió dolláros nagyságrendben képződik adójövedelem, ha pedig tömegesen szoknának le, akkor a dohányzás ártalmainak kezelésre fordítandó, évenként 8 milliárd dollárt meghaladó költség csökkenthető, ha sikerül megakadályozni, hogy az adó emelése nyomán a csempészáru nyerjen teret.
