Az aszpirin hatékonysága a gyógyításban

Háttér

Hazánkban az arterioszklerózis és az ateroszklerózis is az elterjedt megbetegedések közé tartozik. A felnőtt lakosság körében gyakori az iszkémiás szívbetegség (ISZB), ezen belül is a miokardiális infarktus (MI), valamint az iszkémiás stroke (IS). Ezen betegségek és a kardiovaszkuláris események gyógyítása, illetve prevenciója során az egyik leggyakrabban használt hatóanyag az acetil-szalicilsav, hétköznapi nevén az aszpirin. Elemzésünk célja az Aszpirin Protect® 100 mg (acetil-szalicilsav) költséghatékonyságának vizsgálata a primer és a szekunder prevencióban s ezáltal a hatóanyag társadalombiztosítási támogatásának igazolása volt.

Módszertan

A primer prevencióban egy költségminimalizáció során azt vizsgáltuk, hogy az aszpirin alkalmazásával hány miokardiális infarktust előzhetünk meg a „nem kezeléshez” képest. Az öt év alatt jelentkező költségeket ötszázalékos ráta mentén diszkontáltuk. A szekunder prevencióban a költségek és a haszon viszonyát egy széles körben alkalmazott másik hatóanyaghoz, a klopidogrélhez hasonlítottuk egy költséghatékonysági vizsgálat során.

Eredmény

Arra a következtetésre jutottunk, hogy az aszpirin primer prevencióban történő alkalmazása 71 210 forint megtakarítást eredményez a finanszírozónak, 5 éves időtávban, 44 beteg esetén. Össztársadalmi szinten ez több százmillió forint kiadáscsökkenést jelent.

A klopidogrélhez hasonlítva a következő eredményeket kaptuk: az összetett végpont (az IS, az MI és a vaszkuláris halálozás kockázata) egyszázalékos csökkenése 29 441 forintba került a klopidogrélterápia, míg mindössze 4571 forintba az aszpirinkezelés esetén. Az inkrementális költséghatékonysági ráta (ICER) értéke 288 869 Ft/százalék lett, azaz a kombinált végpont egy százalékpontos csökkenését közel 288 869 forintos többletköltséggel érhetjük el a klopidogréllel az aszpirinhoz képest.

Konklúzió

A terápia hatásosságát számos magas evidenciájú vizsgálat igazolja, mind a primer, mind a szekunder prevenció során. Elemzésünkben igazoltuk, hogy az aszpirinprevenció költséghatékony eljárás, ezért úgy véljük, társadalombiztosítási támogatása indokolt.

Háttértanulmány

Az arterioszklerózis betegség alatt az artériák falának megvastagodását, a lumen beszűkülését, majd annak elzáródását értjük. Az ateroszklerózis az érelmeszesedés legjellemzőbb formája. A WHO meghatározása szerint akut miokardiális infarktusról abban az esetben beszélünk, ha a következő tünetegyüttesekből legalább kettő teljesül: súlyos és tartós mellkasi fájdalom, jellegzetes elektrokardiográf elváltozások vagy a biokémiai markerek pozitivitása. Ugyancsak a WHO definíciója szerint az iszkémiás stroke, az agyi érkatasztrófa az agyműködés általános vagy gócos zavarával jellemezhető, gyorsan kialakuló tünetegyüttes, amely több mint 24 órán át fennáll, vagy a beteg halálához vezet, és amelynek bizonyíthatóan nincs más oka, mint az agyi érrendszerben kialakult elváltozások.

Az aszpirin hatásosságának igazolása

Az aszpirin hatásosságát több klinikai vizsgálat igazolja. A primer prevencióban Sanmuganathan et al. tanulmányára támaszkodunk. A vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a primer prevencióban alkalmazott aszpirin 15 százalékkal csökkentette az összes kardiovaszkuláris esemény előfordulását, 30 százalékkal a miokardiális infarktus bekövetkezését és nem szignifikáns módon 6 százalékkal az összhalálozást. 1,5 százalék/év rizikóérték esetén a szükséges kezelendő betegszám (NNT) értéke 5 évre tekintve 44 volt. Azaz 44 beteget kell öt éven át aszpirinnel kezelni ahhoz, hogy biztosan megelőzzünk egy infarktust.

A CAPRIE-vizsgálatban az aszpirint és a klopidogrélt hasonlították össze. Azt az eredményt kapták, hogy a klopidogrélt szedők között az összetett végpont (az iszkémiás stroke, a miokardiális infarktus és a vaszkuláris halálozás rizikója) kialakulásának éves kockázata 5,32 százalék. Ugyanezen érték az aszpirin esetén 5,83 százaléknak bizonyult (P=0,043).

Költséghatékonyság a primer prevencióban

Primer prevencióban komparátorként a „nem kezelést” választottuk, azaz arra kerestük a választ, hogy mekkora költség és haszon jelentkezik abban az esetben, ha primer prevenció céljából a veszélyeztetetteknek aszpirint adunk, illetve abban az esetben, ha nem. Az eredményeket 5 éves időtávon vizsgáltuk, így az egy éven túli költségeket 5 százalékos ráta mentén diszkontáltuk. Az Aspirin Protect®-tel kapcsolatos éves finanszírozói kiadások (normatív 55 százalékos támogatási kulcsot feltételezve) az alábbiak szerint alakulnak (1. táblázat).

Ezzel párhuzamosan egy miokardiális infarktus kezelési költsége átlagosan 1 087 103 forintba került. A számítás alapjául a 2. táblázat szolgál.

A vizsgálat az NNT értékét 5 éves időtávon határozta meg, így az 5 év múlva bekövetkező infarktus nettó jelenértéke 894 362 forint (5 százalékos diszkontráta alkalmazásával).

A hatásossági eredmények alapján tudjuk, hogy 44 személy primer prevenciója szükséges ahhoz, hogy biztosan elkerüljünk egy infarktust. 44 személy esetén (az előbbi számítások alapján) 5 év alatt az aszpirin primer prevenciójának diszkontált összköltsége 823 152 Ft. A 2. táblázat alapján egy 5 év múlva bekövetkező infarktus átlagköltsége 894 362 Ft. Tehát az aszpirin primer prevenciójával 71 210 Ft-ot takaríthat meg a finanszírozó 5 éves viszonylatban a „nem kezeléshez” képest (lásd az 1. ábrát).

Össztársadalmi szinten még markánsabb a különbség: a teljes érintett populációra vonatkoztatva több százmillió forint lehetne a finanszírozó megtakarítása.

Költséghatékonyság a szekunder prevencióban

A szekunder prevenció során a költség-haszon arányt a klopidogrélhez viszonyítva határoztuk meg azon betegek körében, akiknek előzőleg már volt stroke-juk vagy infarktusuk.

A CAPRIE-vizsgálatban az aszpirin dózisa 325 mg volt. Egységnyi hatóanyag-ár alapon, napi 325 mg-os dózist feltételezve, az éves kezelési költség 24 318 forint. A klopidogrél esetén (napi 75 mg) az éves terápia 171 641 forintba kerül. (A költségeket mindkét esetben a bruttó fogyasztói ár alapján számoltuk ki.)

Azaz általánosságban elmondhatjuk, hogy a klopidogrél hatásosabb, ugyanakkor drágább az aszpirinterápiánál (lásd a 2. ábrát).

Az inkrementális költséghatékonysági ráta (ICER) jelen esetben azt fejezi ki, hogy egységnyi hatásosságkülönbség mekkora többletköltséggel jár. Kiszámítása a következő képlet alapján történik (3. táblázat).

Azaz az iszkémiás stroke, a miokardiális infarktus, illetve a vaszkuláris halálozás kombinált végpontjának minden egyes százalékpontos csökkenését közel 288 869 Ft-os többletköltséggel érhetjük el a klopidogréllel az aszpirinhoz képest.

Konklúzió

Az aszpirinterápia helyét számos magas evidenciájú vizsgálat igazolja mind a primer, mind a szekunder prevenció során. Elemzésünkben igazoltuk, hogy az aszpirinterápia a primer prevencióban is költséghatékony eljárás, hiszen azáltal, hogy csökkentjük a miokardiális infarktusok számát, költséget takaríthatunk meg.

A szekunder prevencióban arra a következtetésre jutottunk, hogy a klopidogrélterápia hatásosabb, ugyanakkor drágább. Azonban ebben az esetben is megállapíthatjuk, hogy az egységnyi kockázatcsökkenés kevesebbe kerül az aszpirin esetén.

Összefoglalva úgy véljük, mind a primer, mind a szekunder prevencióban indokolt a hatóanyag társadalombiztosítási támogatása és ezáltal a veszélyeztetett betegcsoport prevenciója.

A szerző elemző közgazdász, Hosptess Kft.