Fontos az új és a régi orvosságok harmóniája
Miért is e rövid bevezető? Azért mert laikus fejjel (is) nézve érthetetlen számunkra az a vita, amely a gyógyszerek ilyen nemű megkülönböztetése mentén folyik. Illetve nem is maga a vita az, amit nehezen értünk meg, hanem az irány, ami a disputa mögött húzódik.
Önmagában az, hogy hazánkban van egy generikus program, mindenképpen üdvözlendő. A generikumok előnyben részesítése az innovatív és általában drágább készítményekkel szemben olyan módszer, amely a fejlett nyugat-európai országokban is teljes mértékben elfogadott és általánosan alkalmazott a gyógyszerkassza kiadásainak mérséklésére. Azt tudni kell, hogy ez kizárólag gazdasági célokat szolgáló program, azaz semmilyen egészségügyi szempont nem kap szerepet a gyógyszerkiválasztásban. Mielőtt a hazai tapasztalatokról beszélnénk, érdemes röviden áttekinteni, mi is a generikus és az innovatív gyógyszer között a különbség.
Innovatív vagy originális szerről beszélünk, ha a készítmény új hatóanyagot és terápiás lehetőséget biztosít, és amelyet egy-egy gyógyszercég 12-15 éves kutatással fejlesztett ki. A kutatásban több száz – akár több ezer – kutató vesz részt világszerte, szorosan együttműködve. Ez nemcsak hosszú, de rendkívül kockázatos folyamat, hisz annak során bárhol „elbukhat” az ígéretesnek vélt molekula. Több százezer vizsgált molekulából már csak 25 kerül klinikai tesztelésre, ötből lesz törzskönyvezett gyógyszer és mindössze egy termel profitot. Ráadásul a kutatás csillagászati összegeket emészt fel, egy-egy gyógyszer kifejlesztése hozzávetőleg egymilliárd dollárba kerül.
Ahhoz, hogy a befektetett horribilis pénzmennyiség megtérüljön, az innovatív gyógyszer kifejlesztője 20 éves szabadalmi védettséget kap a kutatása elején. Ha ebből levonjuk a kutatásra fordított évtizedet, láthatjuk, a gyógyszergyáraknak nyolc-tíz évre van szükségük (Európában 10 év garantált), hogy a befektetései megtérüljenek és a további fejlesztésekhez szükséges profitot előteremtsék. Ugyanis a szabadalmi védettség lejárta után bárki „lemásolhatja” a készítményt.
A másolt, generikus terméket az eredeti készítmény dokumentációjának felhasználásával könnyen elő lehet állítani, ekkor már nincs szükség magas szintű kutatásra és fejlesztésre, nem kell dollármilliárdokat elkölteni, ezenkívül a generikus gyártó kockázata jóval kisebb, hiszen megengedheti magának, hogy csak azokból a termékekből készítsen másolatot, amelyek hatékonyak, sikeresek és széles körben elterjedtek. Így juthat el a készítmény olcsóbban a betegekhez. A generikumok az eredeti gyógyszerrel megegyező hatóanyagot tartalmaznak (itt a biológiai készítményektől most tekintsünk el), de a segédanyagaik és a technológia, amellyel előállították őket, valamint az egyéb paramétereik eltérhetnek. Öszszességében a generikumokról elmondhatjuk, általában jól használható másolatai az eredeti készítménynek, azokat legtöbbször helyettesíteni tudják.
Mivel a „másolt” gyógyszerek általában olcsóbbak, nemcsak a betegnek jelentenek kiadáscsökkenést, hanem a társadalombiztosítás gyógyszerkasszájának fenntarthatóságát is segítenek megvalósítani. Hazánkban is pontosan ez a folyamat figyelhető meg, 2007-ben hosszú idő óta először nem volt deficites a gyógyszerkassza, és várhatóan a 2008. év is hasonló eredménnyel zárul.
Ha azonban a dolgok mögé nézünk, akkor már nem ennyire üdítő a helyzet, a problémák közül most csak néhányat emelünk ki.
Elsőként: a generikus program nem egyenlő az olcsóság programjával. A generikus program fő célja a gyártók közötti verseny megvalósulásával a lakosság terheinek a könnyítése. Ez praktikusan annyit jelent, hogy az orvosnak kötelessége a beteg számára az olcsóbb szer felajánlása, és a páciens maga dönthet arról, él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem. Ha nem óhajtja igénybe venni a felajánlott készítményt, a különbséget meg kell fizetnie, mivel a biztosító mindig a legolcsóbb gyógyszer meghatározott százalékát téríti. A legolcsóbb gyógyszer nevesítése azonban felveti azt a problémát, hogy esetleg a negyedévenkénti árkorrekció után (fixesítés) új készítményre kell átállítani a beteget, ez pedig elbizonytalanítja őt, s emellett az is elképzelhetővé, hogy számára nem a megfelelő készítményt választják ki. A jól működő modell az lenne, ahol mindenki az anyagi lehetőségeihez mérten választhatna a gyógyszerek közül, és nem lenne rákényszerítve arra, hogy a legolcsóbbat kérje.
A hazánkban működő generikus program alkalmazásának másik problémája, hogy nem segíti a generikus-innovatív készítmények egészséges egyensúlyát. E program nem azt jelenti, hogy kizárólag generikus készítményeket használhat a beteg, sőt! Amikor a generikus árverseny hatására a medicinák árai csökkennek és ez mérsékli a lakosság és a társadalombiztosító terheit, akkor arról is kell beszélnünk, a szufficitet hogyan költik el. A jelenlegi elképzelések szerint a megmaradt pénzt az egészségbiztosítási alap és a központi költségvetés egyéb területeire csoportosítják át.
A generikumok által elért megtakarítást azonban – hasonlóan a fejlett nyugati világban bevált gyakorlathoz – éppen hogy az új, innovatív készítmények támogatására lehetne és kellene felhasználni, azaz mindenképp a gyógyszerkasszában kellene tartani. Ezáltal folyamatosan frissülhetne a hazai gyógyszerkincs, az új, modern készítmények hamarabb juthatnának el a magyar betegekhez, a szabadalmi védettség lejárta után pedig a jól működő generikus programnak és versenynek köszönhetően az árcsökkentés és megtakarítás újabb termékek támogatását tenné lehetővé. Ha nincs jól működő generikus programunk, akkor lesznek ugyan másolt termékeink, de azoknak az ára magas marad a verseny hiánya miatt – ha viszont nem lesznek új gyógyszerek, akkor nem lesznek generikusok sem. Nagyon fontos fenntartani ezt a körforgást, mert hosszú távon biztosítja az új termékek támogatását és a kassza betarthatóságát, sőt, ezáltal lesznek érdekeltek az innovatív készítmények gyártói is a program támogatásában.
Az elmúlt két évben igen kevés új terápiás megoldást nyújtó készítmény kapott helyett az OEP által támogatott gyógyszerek listáján. Nem lehet végső cél az, hogy az állam a lehető legkevesebbet költse gyógyszerár-dotációra, mivel az olcsóság túlhangsúlyozása, valamint a nagy értékű kutatás- és fejlesztésorientált gyógyszeripar folyamatos és egyre fokozódó megsarcolása nem teremt értéket. Az új készítményekre pedig nemcsak az árverseny-generálás miatt van szükség, kötelességünk a betegeknek lehetőséget biztosítani a legmodernebb terápiás megoldásokhoz, mivel egy új, innovatív készítmény akár évekkel is meghosszabbíthatja az életét vagy javíthat az életminőségén. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy nem csak a generikus verseny biztosíthat fedezetet újabb készítmények befogadásához. A régi – esetleg elavult – készítmények támogatásának felülvizsgálatára is nagy szükség lenne. Részben ezért is javasolja a piac több szereplője a protokollokon, illetve a tudományos bizonyítékokon (és egészség-gazdaságtani értékeléseken) alapuló kezelések irányelveinek jogszabályba építését. Ehhez azonban – a szemléletváltáson túl – elengedhetetlen az informatikai rendszer korszerűsítése, amelynek segítségével a transzparens ellenőrzés megteremti a fenti megközelítés kereteit. Az itt megtakarított pénz segítségével elérhetővé válnának a legkorszerűbb készítmények, s ezzel újabb lehetőség nyílna a betegek gyógyulásának elősegítésére.
Az ehhez szükséges rengeteg munkán és szemléletváltáson túl azonban még fontosabb lenne ezen irányelvek betartása és betartatása. Ennek elengedhetetlen követelménye egy jól működő, hatékony és transzparens ellenőrzési rendszer megteremtése, ahol a hatóság partnerként kezeli a gyógyító orvosokat. A kezelés és ellenőrzés hatékonyabbá tétele tehát további források felszabadítását tenné lehetővé. Ezen összegek gyógyszerkasszán belül tartása nagyban hozzájárulna a gyógyszeres terápiák hatékonyságának további javításához, valamint a betegségek gyors, sikeres és komplikációmentes gyógyításához, hiszen – túl a gazdasági sikereken és kedvező sajtóhíreken – ne felejtsük el: az egészség a legfontosabb.
A szerzők: dr. Dávid Tamás ár- és támogatási menedzser, Sanofi-Aventis Zrt.; Rózsa Iván kommunikációs vezető, Sanofi-Aventis Zrt.
