Megszűnik az önkéntes pénztári kedvezmény?
A Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége 1993-tól visszamenőleg összeállította a befizetésekre vonatkozó jogszabályok változásait. A táblázatból leszűrhető, hogy erre a szektorra minden jellemző, csak az állandóság nem, pedig az egy induló jogintézmény esetén a hosszú távú létjogosultságot alapozza meg.
Láthatjuk, hogy az 1993-as hőskorban a törvényalkotó még komolyan gondolta az öngondoskodás meghonosítását. Az alapvetően egyéni befizetésre kidolgozott adókörnyezet a befizetések 50 százalékát részesítette adókedvezményben a mai politikai környezet számára elképzelhetetlen, 100 ezer forintos mértékben. Szorgalmas számolás után megállapíthatjuk, hogy az 1993. évi 100 ezer forint 2008-ban már 460 ezer forintnak felel meg.
Mindössze két év működés kellett ahhoz, hogy az első lobbicsapat komoly eredményt mutathasson fel: felére (25 százalékra) csökkent az egészségpénztári kedvezmény, mialatt a nyugdíjpénztárak továbbra is élvezték az 50 százalék előnyeit. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Pénzügyminisztériumban akkor azon a véleményen volt mindenki, hogy a nyugdíjrendszer tarthatatlansága nagyobb baj, mint az egészségügyi ellátás minősége, ezért az önkéntes nyugdíjpénztárak elterjedését minden eszközzel segíteni kell.
Ennyi év távlatából mindegy is, hogy az egészségpénztárakat öt évre kispadra küldő döntést milyen érdekek mozgatták, mint ahogy most azzal sem kell foglalkoznunk, egy nyugdíjreform és 15 év után miért igaz még mindig az az állítás, hogy az állami nyugdíjrendszer rosszabb állapotban van, mint az állami egészségügy.
Érdemi változást a 2000. év hozott két fontos dologban: a munkáltatói hozzájárulás már nem minősült a tag számára jövedelemnek (adómentes lett a juttatás), és újra egységessé vált a nyugdíj- és egészségpénztári befizetések után járó kedvezmény. Igaz, jobb lett volna, ha 25 és 50 között nem 30 százalékon áll meg a mutató, de így is ez volt az 1996-ban alakult Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének első nagy sikere. Az ezredfordulón kedvezően megváltozott jogszabályok után tudtak igazán elindulni az egészségpénztárak, elsőként a Tempó, majd a Patika, amelyek a mai napig a szövetség gerincét alkotják.
A 2000–2006 közötti időszak a befizetések vonatkozásában különösebb izgalmat nem hozott, mert a munkáltatói hozzájárulást továbbra is a minimálbérhez kötötték. Sajnálatos tényként vettük tudomásul, hogy az egyéni befizetés adókedvezményének reálértéke – vessünk csak egy pillantást az infláció alakulására – szép lassan elolvadt.
Ebben az időszakban a szigorítások az egészségpénztári szektort az adómentesen finanszírozható szolgáltatások területén érték, ennek bővebb kifejtése helyett egyetlen dolgot érdemes megjegyezni. Az egészségpénztári szektor 1993. évi indulásakor a tagok még minden, a társadalombiztosítás szolgáltatásait kiegészítő, az egyén egészsége érdekében felmerülő szolgáltatást és terméket (például minden patikában forgalmazott készítményt) megvásárolhattak, ma pedig ott tartunk, hogy számos prevenciós szolgáltatás után különadót kell fizetni.
Aztán 2007-ben jött a Gyurcsány-csomag, amely a munkáltatóként adható kedvezményt a megszokott szint ötödére (!) csökkentette. A mai napig nem tudom, hogy a törvényalkotó végiggondolta-e, hogy hosszú távon mit lehet kezdeni az Európában utolsóként kullogó egészségi állapotú munkavállalói réteggel, vagy itt is csak a fűnyíróelv működött-e.
Mindenesetre a tavalyi év új folyamatokat indított el az egészségpénztári szektorban: a konszolidációt. Számos egészségpénztárnak kellett azzal szembesülnie, hogy drasztikusan csökkennek a bevételei, így nem tartható már a működési költségek megszokott szintje. Volt olyan pénztár, amelyik a felvásárlási kísérletek ellenére megőrizte függetlenségét, de számos beolvadásnak lehettünk tanúi (Erste-Harmónia/Dimenzió, MKB/Talizmán/Kristály/Mecsek, Axa/Uniqua, Patrónus/Kardirex – hogy csak a legfontosabbakat említsük).
Azt, hogy a folyamat nem állt meg, bizonyítja: az PSZÁF honlapja az idei évben 17 (!) olyan egészségpénztárt említ, amely jelenleg felszámolás alatt áll, vagy már felszámolták. Az avatottak számára ez a tendencia azt is jelenti, hogy a 20 ezer forintos határnál a nagy pénztárak még állják a sarat, azonban a 13 ezer forintos határ számos egészségpénztár megszűnésébe került.
Ha pedig valaki most arra gondol, hogy a Patikapénztár aggódik a saját és a munkáltatói pénztárak függetlenségéért, az adókedvezmények megkurtítása után fél, hogy elveszíti önállóságát, nagyot téved. A szektorban mi voltunk azok, akik a szigorítások ellenére tartani, sőt az elmúlt két évben három alkalommal csökkenteni is tudtuk működésiköltség-szintünket. Köszönhetjük ezt a pénztár nagyságával arányos relatív költségcsökkenésnek és a Patika konzervatív szolgáltatási politikájának. Akkor, amikor más egészségpénztárnál azért égtek a telefonok, hogy már nem lehet a külföldi nyaralásokat elszámolni, a mi tagjaink annak örülhettek, hogy Magyarországon már igénybe vehetnek gyógyüdülést.
Végül pedig a 2009. évi adójogszabályok előkészítőitől és arról a parlamentben szavazóktól szeretnék egy dolgot kérni: amikor megvitatják a ránk vonatkozó előterjesztést, a takarékoskodni akaró és tudó pénztártagokat és gondoskodó munkáltatóikat képzeljék maguk elé. Ha pedig mégis egy banki-biztosítói hátteret képviselő pénzügyi menedzser jelenik meg a képzeletükben, gondoljanak arra, hogy közülük is vannak, akiknek az ügyfél kiszolgálása fontosabb, mint az anyavállalat érdeke.
És hogy a független szereplőket tömörítő szövetség mit szeretne a jövőre nézve elérni? Azt, hogy a szektorra vonatkozó jogszabályok legyenek stabilak, és teremtsék meg végre azt a bizalmat, amely elengedhetetlen az ön- és a vállalati gondoskodás elterjedéséhez. Szükséges az adómentesen finanszírozható szolgáltatások körének bővítése, gondolunk itt például a túlsúly elleni küzdelemre. Mindenki tudja, hogy a túlsúly népbetegség, a legelterjedtebb kórok okozója, a GDP 1-2 százalékának megfelelő költséget okozva az országnak. Ezt az önkéntes egészségpénztárak ennek ellenére is csak adókötelesen finanszírozhatják. Miért is?
A szerző a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke
