Napjaink „morbus hungaricusa”, a tüdőrák
Szomorú tény, de a tüdőrákot tekintve hazánk világelső a megbetegedés és a halálozás terén. Nem véletlen, hogy míg korábban a tuberkulózist, ma már a tüdőrákot nevezhetjük „morbus hungaricusnak”. Ha csupán a számokat nézzük, akkor is indokolt, hogy kiemelten foglalkozzunk a magyar halálozási mutatók közismerten katasztrofális alakulásában komoly szerepet játszó betegséggel. A száraz adatokon túl azonban tovább fokozza a tüdőrák drámai jelentőségét az a tény, hogy az ma még a kevésbé gyógyítható daganatos betegségek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a betegeknek alig több mint tíz százaléka éri meg a felfedezést követő öt évet.
A fejlettebb országokban – ahol már korábban mindent megtettek a dohányzás visszaszorítása érdekében – mára csökkenni kezdett a megbetegedési arány. Ahol azonban emelkedik vagy stagnál a dohányzók aránya, a betegek száma sem csökken. Magyarország ebbe a csoportba tartozik, mert bár az utóbbi években már nem emelkedett, de nem is csökkent az újonnan diagnosztizáltak száma. Ami a férfiak és nők arányát illeti, a megbetegedettek között az elmúlt évtizedben változás következett be. Míg korábban a tüdőrák döntően a férfiak betegsége volt – tíz évvel ezelőtt még háromszor több férfi betegedett meg, mint nő – mára az utóbbiak aránya emelkedett. Várható, hogy az elmúlt évtizedekben észlelt romló dohányzási szokások következtében a nők körében tovább emelkedik a tüdőrákosok aránya.
A fentiekből is látható, hogy a legfontosabb és legismertebb kiváltó ok a dohányzás. A betegség megelőzhető abban az értelemben, hogy a betegek kilencven százaléka a tartósan dohányzók köréből kerül ki. Ezért is nagyon fontos, hogy tegyünk meg mindent a dohányzás visszaszorítására. A média segítségével össze kell fogni az egészségügy, az oktatás, a jogszabályalkotás, az adó- és árpolitika terén, és a sikeres országokhoz hasonlóan el kell érni azt, hogy csökkenjen a dohányzók aránya. Ez tíz-tizenöt év elteltével vezethet a tüdőrákos betegek számának jelentős mérséklődéséhez. A hosszú távú epidemiológiai javulásnak ez a feltétele.
A betegek számának jövőbeni csökkenése mellett azonban tenni kell a már megbetegedettek jobb életkilátásáért, életminőségéért is. Ahhoz, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközeinkkel hatékonyabban gyógykezelhessük őket, fontos lenne, hogy minél korábbi stádiumban fedezzük fel a kórt. Ennek eszköze a szűrővizsgálat. Mivel a betegek elsősorban a negyvenévesnél idősebb rendszeresen dohányzók köréből kerülnek ki, vagyis őket tekinthetjük a betegségkockázat csoportjának, javasoljuk számukra az évenkénti mellkasröntgen-vizsgálatot. Ez már nem kötelező, mint amilyen a tuberkulózis miatt elrendelt volt régebben (illetve az ország egyes területein még ma is), hanem ajánlott vizsgálat, amelyet a közeljövőben várható jogszabály-módosítás alapján minden önként jelentkező számára ingyenesen végeznek el a tüdőszűrő állomásokon.
A betegség ma még kevésbé gyógyítható. A gyógyulás reményét a korán, még a kezdeti stádiumban végzett reszekciós műtét jelenti. Magyarországon a betegek 20-22 százalékát sikerül megoperálni. Ez az adat nemzetközi viszonylatban is megfelelő. Ezt nem kis mértékben annak köszönhetjük, hogy a tüdőrákos betegek egyharmadát a sokat kritizált tüdőszűrések során, panaszmentesen, a korai stádiumban fedezik fel. Akit nem a szűrővizsgálatot követően emelnek ki, az valamilyen panasszal keresi fel az orvost. Két és félszer nagyobb az esélye az operációra annak, akit szűréssel fedeztek fel, mint a panaszosnak. Újabban a sikeres műtétet követően is javasolják a kemoterápiát bizonyos daganatstádiumok esetében a daganat későbbi kiújulásának a megelőzésére.
Ha valamilyen okból nem kerülhet sor operációra, akkor is rendelkezésre áll a sugárkezelés és a gyógyszeres terápia. Manapság egyre korszerűbb diagnosztikus lehetőségek birtokában vagyunk. Ezek egyrészt az „űrtechnikának” az orvostudomány terén történő alkalmazásával mind pontosabban tárják fel a betegség kiterjedését a szervezetben, másrészt a daganat szöveti-sejttani, újabban molekuláris genetikai típusát is mind részletesebben határozzák meg.
Napjainkban olyan korszerű gyógyszeres kezelések állnak rendelkezésünkre, amelyek a daganat típusának részletes ismeretében igen hatékony terápiákat tesznek lehetővé. Korábban a tüdőrák gyógyszeres kezelését két alapvető szöveti típus alapján alkalmaztuk. Ezek az ún. kissejtes és a nem kissejtes tüdőrák-alaptípus szerint citotoxikus vagy kemoterápiás kezelések voltak, különböző ajánlott terápiás protokoll szerint. Bár korábban is ismert volt, hogy a nem kissejtes tüdőrák is további alcsoportokra (mirigyhám-, laphám- és nagysejtes) osztható, ezt az alkalmazott gyógyszerek szempontjából csak a legutóbbi időben vesszük figyelembe világszerte, így hazánkban is.
Különösen nagy jelentőségű, hogy a nem kissejtes tüdőrák leggyakoribb, mirigyhámsejtes típusának a korábban csekély túlélési eredménnyel kecsegtető második vonalbeli kezelésénél ma olyan korszerű készítmény is a rendelkezésünkre áll, amely mind a túlélést, mind a beteg életminőségét illetően igen eredményes. A daganatok molekuláris és genetikai típusának korszerű vizsgálatokkal történő megismerését követően lehetőségünk van – és a közeljövőben egyre inkább – arra, hogy bizonyos esetekben az ún. „célzott molekuláris terápia” gyógyszereit alkalmazzuk. Azoknál a betegeknél, akiknél a vizsgálatok a rendelkezésre álló gyógyszerek hatásosságát prognosztizálják, komoly túlélési esély várható.
Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy ha nem is tudjuk még meggyógyítani a tüdőrákot, hosszabb, akár többéves jó életminőséggel élhető életet jelenthetnek a rendelkezésre álló eszközeink. Mivel sokszor éppen a különböző kezelések, a sebészeti, a sugár- és a gyógyszeres terápia kombinációja jelentheti a legjobb esélyt a páciensnek, más daganatos betegségekhez hasonlóan a tüdőrákosok esetében is több szakma együttes döntésére van szükség a leghatékonyabb mód kiválasztásához.
Ezt a célt szolgálják azok a konziliárius ún. „onkoteamek”, amelyeket minden olyan tüdőgyógyászati és onkológiai centrumban megszerveztek, ahol tüdőrákos betegeket kezelnek. Ezeknek tagja a tüdőgyógyász onkológus, a sugárterapeuta, a mellkassebész, a képalkotó diagnoszta és a többi olyan szakember, aki szerepet játszhat a betegek kombinált kezelésében.
Ezek a kezelések nemcsak hatékonyabbak lehetnek a korábban alkalmazottaknál, de kevesebb kellemetlen mellékhatással járnak, így elviselhetőbbé teszik a terápiát a betegek számára, ezenkívül olcsóbbak is, mivel kevesebb kiegészítő, illetve a mellékhatásokat kompenzáló támogató kezelést tesznek szükségessé. Ez azt eredményezi, hogy az esetenként drágább korszerű készítmények költséghatékonysága kedvezőbb lehet a hagyományos protokolloknál.
A tüdőrákkal együtt is élhető jó minőségű élet. A betegség kezelésére megfelelő gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezek valós túlélési többletesélyt jelentenek a betegek számára. Azoknak a pácienseknek, akiknél valamilyen ok miatt nincs lehetőségünk gyógyszeres terápiát alkalmazni, olyan, a tüneteiket enyhítő lehetőségeink vannak, amelyekkel panaszok nélkül is folytathatják mindennapi életüket.
A szerző az Országos Korányi és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa
