Tűzbiztos erdők, lángoló föld
Az idén ismét erdőtüzek százai pusztítottak Európa mediterrán vidékein, a horvátországi Makarska környékén még most is küzdenek a lángokkal. Évente átlagban 50 ezer tűz pusztít a Földközi-tenger térségében, az erdőkben és a bozótokban. Az ENSZ élelmezési szervezete, a FAO adatai szerint 30 ezer, de válsághelyzetben akár 50 ezer is lehet azoknak a tűzoltóknak a száma, akik küzdenek a lángokkal. Spanyolország, Olaszország, Görögország és Franciaország, valamint Portugália egy esztendőben átlagosan 2,5 milliárd eurónyi összeget fordít az erdőtüzek leküzdésére. Ennek az összegnek a hatvan százaléka a tűzoltókra és felszerelésükre, valamint a bevetésekre fogy el, a többi a megelőzésre kell.
Az Európai Bizottság felügyelete alatt működő, az erdőtüzek nagyságát műholdas felvételek alapján figyelő információs rendszer, az EFFIS a különösen veszélyeztetett dél-európai országokban követi nyomon a helyzet alakulását, s előrejelzésében nem sok jót jósol. Az erdőtüzek kapcsán többen felhívták a figyelmet arra a brüsszeli jelentésre, amely javasolta egy azonnal és bárhol bevethető európai tűzoltóegység felállítását.
Szakértők szerint a tűzvészeket úgy lehet meggátolni, számukat csökkenteni, ha a vegetáció „tűzbiztosabb” lesz. Ez a véleménye a Természetvédelmi Világalapnak és számos ökológusnak. Azt tartják, hogy két lehetőség van: módszeresen, ellenőrzött módon leégetni a halott, elpusztult biomasszát az erdőkben, hogy ne gyűljön össze nagy mennyiségű éghető anyag. Elvileg mindenki elismeri, hogy ez hasznos lehet, ugyanakkor a módszer, hogy a nagy tüzeket sok kis tűzzel akadályozzák meg, kevéssé népszerű.
A második módszer több előrelátást kíván, ugyanis az erdőtelepítésnél kellene úgy kiválasztani a fákat, hogy azok önmagukban is csökkentsék a tűzveszélyt. Görög tudósok, valamint magánemberek egy csoportja erősen lobbizik azért, hogy a ciprus- és fenyőféléket vallon tölgyekkel helyettesítsék. A ritka fafajta, amely a középkorban igen elterjedtnek számított, jelenleg már csak néhány helyen honos. Miután a vallon tölgy leveleinek csak egy részét hullatja el, és azok gyorsan le is bomlanak, a lángok kevesebb éghető anyagot találnak az erdőben. Ezenkívül a humusz nedvesen tartja a talajt, ez szintén csökkenti a tűzveszélyt. Az erdők átépítése azonban egyelőre várat magára, mert hiányzik a pénz.
Ugyanakkor az is tény, hogy a természet nagyon gyorsan regenerálódik egy-egy tűzeset után. Svájcban még 2003-ban pusztított az ország egyik legnagyobb erdőtüze, akkor mintegy 200 ezer fa esett a lángok áldozatául. „Két évvel a tűz után robbanásszerűen növekedésnek indult az erdő, sokkal gazdagabban, mint amilyen korábban volt” – nyilatkozta egy német lapnak a svájci ökológus, Thomas Wohlgemuth. A tűzesetekkel foglalkozó ökológusok szerint általában növekszik a fajok száma egy-egy tűzvész nyomán, ugyanis a természet az évmilliók során alkalmazkodott a tüzekhez. Sok növénynek, fának a magja csak akkor kel ki, ha eltűnik az árnyékot vető erdő. A tűz nemcsak a fenyőféléknek segít, hanem olyan ritka növényeknek is, amelyekről azt hitték, hogy már nem élnek az adott területen. Wohlgemuth szerint alaptalanok az erdőket féltő aggodalmak. A természet ugyanis a katasztrófákat, így a viharokat vagy a tüzeket esélyként használja ki, és a károkat gyorsan eltünteti. „Az ökológia sokkal komplexebb azoknál a modelleknél, amelyekkel az ember megpróbálja kiszámítani a klímaváltozás következményeit a növényvilágra” – állítja a svájci szakértő.
Az erdőtüzek egyik fő oka az emberi tevékenység. Az illegális fakitermeléstől az égetéses földművelésig, a vétlen hanyagságtól a szándékos gyújtogatásig számos oka van annak, hogy erdeink lángok martalékává válnak. Több természeti jelenség is tüzet okozhat: a villámlás, a tikkasztó forróság vagy egy vulkánkitörés. Ennek ellenére maradnak olyan tűzesetek, amelyekre nincs magyarázat. Az amerikai geológiai társaság ülésén Allan King geológus olyan elméletet tárt a tudományos közvélemény elé, amely számos rejtélyes erdőtűz keletkezésére válaszolhat. King feltételezése szerint egy hegyomlás vagy földcsuszamlás közben számtalan, a talaj különböző rétegeiben található ásványi szemcse kerül közvetlen kapcsolatba a levegővel, és azonnal oxidálódik. Ha ez elég intenzíven és nagy mennyiségben játszódik le, akkor elegendő hőt tud termelni ahhoz, hogy tűz vagy hosszan tartó izzás keletkezzen. Ez magyarázat lehet arra a jelenségre, amelyet a szemtanúk „lángoló talajként” emlegetnek.
