Egy vízvezeték-szerelő vált az elnökválasztási kampány emblematikus figurájává. A hozzá hasonló közemberek kegyeiért folyik a kampány utolsó hete.
Samuel Joseph Wurzelbacher október 11-én Ohio állambéli házának előkertjében focizott kisfiával, amikor arra lett figyelmes, hogy az utcában kampányol Barack Obama, a demokrata párt elnökjelöltje. Joe odasétált, és megkérdezte az elnökjelöltet, hogy hisz-e az amerikai álomban. „Persze " – hangzott a laza válasz. De Joe ekkor vitát provokált. Elmondta, hogy éppen meg szeretné venni azt a vízvezeték-szerelő céget, ahol dolgozik, de ha Obama még jobban megadóztatja az évi 250 ezer dollárnál (évi 56 millió forintnál, azaz havi 4,5 millió forintnál) többet keresőket, akkor számára nem teljesülhet az amerikai álom. Obama azt válaszolta a forgó kamerák előtt, hogy nem Joe sikerét akarja megbüntetni, hanem biztosítani akarja, hogy kiterjedjen a jólét, és másoknak is legyen esélye a sikerre.
Joe, a vízszerelő már aznap este sztár lett a híradókban. Három nap múlva pedig, az elnökjelöltek harmadik tévévitáján központi alakká nőtt. John McCain republikánus jelölt a kamerába nézve biztosította Joe-t, hogy ő győz majd, Joe pedig megveheti a céget. A következő héten Joe minden este vendég volt a tévékben, különösen a jobboldali fórumokon, és azt bizonygatta, hogy Obama terve nem más, mit a szocializmus.
Az Obama-párti sajtónak két nap sem kellett, hogy ízekre szedje szegény Joe-t. Kiderült, hogy nem is vízszerelő, mert nincs rá engedélye, csak segédmunkás a cégnél, amely valójában csak két fős. Arról pedig utoljára hat éve beszéltek a tulajjal, hogy ő esetleg beszállhatna a cégbe. Azt is kimutatták, hogy Obama adótervei neki mint alkalmazottnak hasznot hoznának, de a cég sem ér el 250 ezres forgalmat. Joe interjúiból pedig egy tipikus jobboldali radikális szavazó képen rajzolódott ki: szereti a fegyvereket, büszke rá, hogy amerikai, és ezért nem fog senkitől elnézést kérni. A társadalombiztosítást hülyeségnek tartja, mondván: „Vannak, szüleim, nem kell még az állam is".
John McCain azonnal zászlajára tűzte Joe-t, és jelenleg Floridában „Joe, a vízszerelő" elnevezéssel tart buszturnét. Célja, hogy megszerezze a kisvállalkozók támogatását. Reklámfilmjeiben fodrászok, pékek, butikosok tűnnek fel, aki félnek, hogy Obama adóterve kettétöri álmaikat. McCain közben azt harsogja, hogy a kisvállalkozások 16 millió embernek adnak munkát.
A szívós harcos azonban ezúttal ismeretlen harcmezőre tévedt. A gazdasági világválság miatt kénytelen volt háttérbe szorítani olyan témákat, amelyekben nyilvánvalóan jobb, például a kül- és biztonságpolitikát. Helyette igyekezett gazdasági szakemberként feltűnni, egy ízben meg is szakította kampányát, sőt a harmadik tévévitát is le akarta mondani, hogy Washingtonban megoldja a dolgokat. Ott azonban szenátorként nem volt komoly ötlete, amelyet a leköszönő George W. Bush kormánya megfontolhatott volna.
Obama inkább a háttérben maradt, és várt. McCain pedig hibázott. Egy tévéinterjúban azt mondta, a nagy cégek a túl magas adók miatt telepítik át termelésüket Írországba. „Nos, ez az igazi John McCain. A munkahelyeket kitelepítő nagy cégek embere. Fontosabb neki a Wall Street, mint a Main Street, azaz a főutca" – mondta. Azt is hozzátette, a republikánusok igazi barátja nem Joe, a vízszerelő, hanem Joe, az ügyvezető.
A kampány tehát a gazdasági válságtól megijedt kisember szavazatáért megy. Sem Irak, sem a jelöltek bőrszíne, sem múltja nem írja felül az egyre rosszabb tőzsdei és banki híreket. Kilenc nap maradt még, hogy Joe és társai eldöntsék, kitől várhatnak védelmet a válságban.
Obama jobban áll
Az amerikai elnökválasztási rendszer sajátossága, hogy a választást államonként kell megnyerni. Minden állam lakosságával arányos számú elektort küld az elnökválasztó gyűlésre. Emiatt az idei elnökválasztás valójában öt államban dől el, a többiben már szinte lefutott a verseny, a jelöltek alig kampányolnak ott.
Bezzeg a billegő államokban! Nevada, Észak-Karolina, Ohio, Nyugat-Virginia és Florida valóságos csatatér. A TIME Magazin és a CNN közös felmérése alapján ezek közül négyben Obama áll jobban, és csak Nyugat-Virginiát vinné el McCain. Jelentős számú elektorral Florida és Ohio rendelkezik, így a csapatok ide koncentrálnak. Florida egyszer már járt így: 2000-ben az ottani újraszámolás döntött Bush mellett Al Gore ellenében. McCain szinte már csak itt kampányol. Obama Ohiót vette célba, valamint több olyan államot, amely 2004-ben még Bush-ra szavazott. Egy ilyet, Michigant már egy hónapja megnyerte: McCain egyszerűen kivonult onnan, bezárta több tucatnyi irodáját, elbocsátotta vagy áttelepítette az önkénteseket, felmondta a szerződéseket a médiával.
Országosan is Obama áll jobban, igaz, eltérnek az egyes felmérések. Az AP szerint már csak 2 százalékkal vezet, a CNN 8 pontos különbséget mutat ki javára. A kutatók azonban felhívják a figyelmet a Bradly-hatásra. Tom Bradley Los Angeles-i fekete polgármester 1982-ben demokrata színekben indult Kalifornia kormányzóságáért, de hiába vezetett a közvélemény-kutatásokban, végül fehér republikánus riválisa, George Deukmejian győzött.
Az ok: igen sok fehér szavazó egyszerűen hazudott a közvélemény-kutatóknak, amikor a fekete jelölt támogatójának vallotta magát. Nem akartak rasszistának mutatkozni.
A Palin-faktor
Hatos-pakk-srácok – így nevezik azokat a fickókat, akik hatosával veszik a sört a baseball- és amerikaifoci meccseken, aztán végighőzöngik a programot. A beszámolók szerint ezek az emberek lettek a hangadók a republikánus alelnökjelölt, Sarah Palin nagygyűlésein.
John McCain meglepetésre választotta maga mellé az addig teljesen ismeretlen alaszkai kormányzót, aki nacionalista szóvirágokból és a kisvárosi Amerikát dicsőítő szólamokból rakta össze gyújtó hangú beszédeit, és mozgósítja vele a republikánus hátországot. Magát hoki-anyukának nevezte az alelnökjelölt, és amikor a balos internetezők elkezdték redneck-nek nevezni, ami az ottani zsargonban a „suttyó" megfelelője, azt mondta, büszkén vállalja ezt, mármint hogy vidéki. Egy kisvárosban azt hangoztatta, hogy szerinte ez az igazi Amerika, és az itteni emberek az igazi Amerika-pártiak. Neki jut az a szerep, hogy Obama személyiségét támadja. Különösen azt a tényt, hogy Obama kapcsolatban állt William Ayers-szel, aki a hetvenes években (ekkor Omaba 8 éves volt) a Wheather Underground szervezet tagjaként robbantásokat hajtott végre az Egyesült Államok állami szervei ellen. Ilyenkor a tömegből felkiáltanak a hatos-pakk-srácok: „Obama terrorista", „áruló" „öld meg!". Amikor Palin az adókérdésre tér rá, a tömegből a „szocialista" szitokszó hangzik fel.
A baj akkor van, ha Palinnek interjúban is ki kell fejtenie nézeteit. Egy ízben bele is zavarodott egy adóelemzésbe, amit a Saturday Night Live című műsor alaposan ki is figurázta. Végül maga Palin is elment a szatirikus show-ba, találkozott hasonmásával, amivel növelte népszerűségét az egyik oldalon, és kiröhögtette magát a másikon. De nagygyűléseire már többen járnak, mit McCain rendezvényeire, tehát Palin a mozgósítás kulcsfigurája. Hogy milyen alelnök lenne, azt most kevesen merik végiggondolni.
Palin sokkoló frizurája
John McCain mindent megtesz a munkásosztály szavazatainak megszerzéséért, ám kékgalléros szavazóit – a kampány adományozóival egyetemben – inkább elrettentette, amikor kiderült: 150 ezer dollárt (mai árfolyamon több mint 32 millió forintot) költöttek szeptemberben arra, hogy alelnökszerűvé varázsolják Sarah Palint. A ruhára évente ezer dollárt költő átlagos amerikai háztartás számára is csillagászati, válság idején meg egyenesen vérlázítónak tűnő összegből az alaszkai kormányzó és családtagjai ruházatán kívül fodrászra, sminkesre és divattanácsadóra jutott. Az összeg felét egy minneapolisi boltban költötték el egyetlen nap alatt, de több mint négyezer dollár ment el smink- és frizuratanácsadásra isPalin szerint a Politico.com portál szerint kiszivárogtatott hírek legalábbis rosszindulatúak, míg McCain szóvivője ugyanazzal a fegyverrel vágott vissza, amivel támadást intéztek kampánystábjuk ellen: „miközben ilyen fontos kérdések előtt áll az ország, mi azzal töltjük az időt, hogy nadrágkosztümökről és blúzokról beszéljünk”. És különben is, a ruhákat jótékony célra ajánlják fel az elnökválasztás után – tette hozzá.
Ez persze semmi ahhoz képest, hogy John MCcain felesége, Cindy a Vanity Fair becslése szerint 300 ezer dollárnál is több pénzt költött arra, hogy jól nézzen ki a szeptemberi republikánus jelölőgyűlésen. Az amerikai szavazók szemében azonban nem mellékes, hogy a Hensley sörbirodalom élén álló hölgy nem a párt pénzéből költött ruhára és ékszerre.
AS Network - Újvári Miklós Palin sokkoló frizurája John McCain mindent megtesz a munkásosztály szavazatainak megszerzéséért, ám kékgalléros szavazóit – a kampány adományozóival egyetemben – inkább elrettentette, amikor kiderült: 150 ezer dollárt (mai árfolyamon több mint 32 millió forintot) költöttek szeptemberben arra, hogy alelnökszerűvé varázsolják Sarah Palint. A ruhára évente ezer dollárt költő átlagos amerikai háztartás számára is csillagászati, válság idején meg egyenesen vérlázítónak tűnő összegből az alaszkai kormányzó és családtagjai ruházatán kívül fodrászra, sminkesre és divattanácsadóra jutott. Az összeg felét egy minneapolisi boltban költötték el egyetlen nap alatt, de több mint négyezer dollár ment el smink- és frizuratanácsadásra is
Palin szerint a Politico.com portál szerint kiszivárogtatott hírek legalábbis rosszindulatúak, míg McCain szóvivője ugyanazzal a fegyverrel vágott vissza, amivel támadást intéztek kampánystábjuk ellen: „miközben ilyen fontos kérdések előtt áll az ország, mi azzal töltjük az időt, hogy nadrágkosztümökről és blúzokról beszéljünk”. És különben is, a ruhákat jótékony célra ajánlják fel az elnökválasztás után – tette hozzá.
Ez persze semmi ahhoz képest, hogy John MCcain felesége, Cindy a Vanity Fair becslése szerint 300 ezer dollárnál is több pénzt költött arra, hogy jól nézzen ki a szeptemberi republikánus jelölőgyűlésen. Az amerikai szavazók szemében azonban nem mellékes, hogy a Hensley sörbirodalom élén álló hölgy nem a párt pénzéből költött ruhára és ékszerre.
Fordulat? Öt százalékpontra olvadt Barack Obama amerikai demokrata párti elnökjelölt fölénye republikánus párti vetélytársával, John McCainnel szemben - derült ki egy vasárnap közölt közvélemény-kutatásból. A Reuters/C-SPAN/Zogby közös - 2,9 százalékpontos hibahatárral készült, és a napi változásokat nyomon követő - felmérése szerint a november 4-i választáson várhatóan részt vevő amerikaiak 49 százaléka szavazna Obamára, 44 százalékuk pedig McCainre.
Obama visszaesése látványosnak mondható, hiszen csütörtökön még 12 százalékponttal vezetett vetélytársával szemben. John Zogby, a közvélemény-kutató intézet vezetője a felmérést ismertetve trendfordulóról beszélt: McCain támogatottsága immár emelkedik, Obamáé pedig csökken. Zogby szerint McCain felzárkózása vélhetően közvetlenül összefügg azzal, hogy a republikánus párti jelölt kampányában elkezdett gazdasági kérdésekről beszélni.
Joe, a vízszerelő -->
