Előadó-művészeti egyeztetés
Közel tíz éve várnak a hazai előadóművészek a szakma tevékenységét szabályozó törvényre, amelynek tervezetét szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján nyújtotta át Hiller István oktatási és kulturális miniszter egyeztetésre a Magyar Színházi Társaság vezetőjének, Csizmadia Tibornak. De úgy tetszik, hiába előzte meg közel kétéves szakmai vita az előadó-művészeti törvény tervezetét, s hiába maguk a szervezetek dolgozták ki javaslataikat, amelyek alapján aztán az OKM-ben kidolgozták a törvény tervezetét, néhány vidéki színházi igazgató a benyújtás után kifejezte aggályait Schneider Márta államtitkárnak. Több szakember attól tart, hogy emiatt ismét csúszhat a „létfontosságú” szabályzat elfogadása.
Csizmadia Tibor, a csaknem kétéves egyeztetésen részt vevő Magyar Színházi Társaság elnöke szerint a törvény életbelépésével az eddig szokásjog alapján működő színházi élet kiszámítható és átlátható lenne. A teátrumok bázisalapú támogatását ezután több évre visszamenőleg meghatározott szorzószámok (például a nézőszám) alapján megállapított finanszírozás váltja fel, amely megoldja a színházi igazgatók által a legtöbbször emlegetett problémát: a pénzügyi tervezés, a kiszámíthatóság nehézségeit.
Fontos elem, hogy a törvény adójóváírás formájában ösztönzi a vállalatokat a színházak támogatására. Arra a felvetésre, elképzelhető-e, hogy a társaságok ugyanazt az öt teátrumot szeretnék finanszírozni, az elnök úgy válaszolt: a céges szponzorációt a törvény a saját bevétel 80 százalékában maximálja, ugyanakkor az adójóváírások hatására javul a kulturális támogatási morál, ebből idővel a kisebb színházak is profitálhatnak – fűzte hozzá Csizmadia Tibor.
Tökéletes törvény nincs, ám az évek múlásával, a gyakorlathoz igazodva lehet rajta csiszolgatni – válaszolt kérdésünkre Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) főigazgatója, a Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, aki hangsúlyozza: a zeneművészeti szakma egyhangúlag támogatja a készülő törvényt, amely áttekinthetővé teszi az előadóművészetet, s a „sakkozás”, ügyeskedés és kijárás helyett a szakmaiság felé tereli a döntéseket.
Az NFZ főigazgatója példaként említette: a törvény ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy zenekarokat tartsanak fenn: tiszta helyzetet teremt az azokat érintő helyi és központi támogatás között, s rendeződik a zenekari tagok munkaviszonya. Kovács Géza reméli, hogy a törvény életbelépése után az előadó-művészeti intézmények élére az igazgatók kinevezése a logika és szakmai megalapozottság szerint, nem pedig politikai meggondolások alapján történik. Mint mondja, Magyarországon kevés olyan termék van, amely exportképes és kizárólag előnyöket hordoz magában, a zene pedig ilyen: a magyar szimfonikus zenekarok a legviharosabb időkben is sokat tettek az ország imázsáért – tette hozzá.
