Előmozdítani a NATO átalakítását

- Október 9–10-én Budapesten rendezik a NATO védelmi minisztereinek találkozóját. Ezen házigazdaként mit szeretne elérni Magyar-ország?

- Eddigi teljesítményünk és házigazda szerepünk alapján a NATO átalakulásának érdemi előmozdítója lehetünk. A szövetség számára egyre sürgetőbb követelményt jelent a kor kihívásaihoz való igazodás. A NATO átalakítása – a politikai és katonai hatékonyság növelése érdekében – elkerülhetetlen, de ehhez egyértelmű akaratra és őszinte, nyílt dialógusra van szükség a tagállamok részéről. Erre lesz mód a budapesti találkozón.

- Hogyan kell átalakítani a NATO-t az orosz–grúz háború fényében?

- Nincs kétség a szövetségen belül a tekintetben, hogy továbbra is fenn kell tartani a nyitottság elvét. Vagyis, ha van olyan állam, amely megfelel a csatlakozás feltételeinek, akkor lehetőséget kell biztosítani számára a felvételre. A szövetséget másrészt úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen a 21. század biztonsági kihívásainak. Ezért van szükségünk modernebb, fejlettebb képességekre, korszerűbb eljárásokra, gondolkodásmódra. Az új stratégia ugyanakkor irányt szab majd annak, mi legyen a NATO-haderő átalakulásának iránya. Az előttünk álló munka három kulcsfontosságú területre irányul: jól megtervezett, vezetett és végrehajtott műveletekre; az ezekhez jelenleg és a jövőben szükséges képességek megteremtésére; valamint a partnerségi kapcsolatokra a szövetségen kívüli országokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy együttműködjünk mindazokkal, akik azonosulni tudnak a céljainkkal. Határozottan képviselem azt, hogy az expedíciós műveletek és képességek közvetlen módon járulnak hozzá saját védelmünkhöz és biztonságunkhoz. Az egyes tagállamok biztonsága is azon alapul, hogyan képesek a többiek gyorsan és eredményesen odatelepülni.

- A szeptemberi londoni védelmi miniszteri találkozón szóba került az áttérés a NATO-vállalások közös finanszírozásának elvére. Mit jelentene ez a gyakorlatban, és van-e esély arra, hogy Budapesten megállapodás születik erről?

- Honvédelmi miniszterként kezdettől fogva szorgalmazom a közös finanszírozási gyakorlat kiterjesztését a szövetségen belül. Véleményem szerint ez jobban szolgálja a transzformáció folyamatát és a hatékonyabb gazdálkodást. Másik előnye, hogy komolyabb szerepvállalásra ösztönözné a szövetség tagjait, különösen a kisebb tagállamokat. Ugyanis eddig az volt a jellemző, hogy aki teljesít egy feladatot, az fedezi az összes felmerülő költséget is. A közös finanszírozás gyakorlata igazságosabb teherviselést jelentene. Liam Foxszal, a brit toryk árnyék honvédelmi miniszterével folytatott vitában is határozottan ezt az álláspontot képviseltem és elfogadtattam vele is. Tudom, a közös finanszírozás elvéről szóló megállapodás kialakítása hosszabb folyamat, de bízom benne, hogy a budapesti találkozón ebben is előrelépést tudunk majd felmutatni.

- Hogyan nézne ki az a gyors reagálású erő, amelynek esetleges felállításáról Robert Gates amerikai védelmi miniszter Londonban beszélt, és milyen célokat szolgálna? Támogatja-e Magyarország ennek felállítását, és ha igen, mekkora részt tud vállalni belőle?

- Gates nem új kezdeményezésről beszélt, hanem a NATO Reagáló Erőről – NATO Responce Force, röviden NRF –, amely 2002 óta létezik. Magyarország fontosnak tartja, hogy a szövetségnek legyen hiteles, gyorsan bevethető képessége. Eddig minden NRF-rotációhoz hozzájárultunk, és ezt tesszük a jövőben is. Londonban ez a téma olyan öszszefüggésben merült fel, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni ezt az erőt és jobban kihasználni az NRF-ben rejlő lehetőségeket. Mi azt javasoltuk, ne külön tartalékként, hanem együtt kezeljük a műveletekben részt vevő erőkkel.

- Mi lenne a helyes NATO-magatartás Oroszországgal szemben? Viszsza kell-e térni a szovjetekkel szemben a Truman elnök által alkalmazott feltartóztatás doktrínájához, vagy inkább az együttműködést kell keresni Moszkvával, tekintettel az afganisztáni misszió utánpótlási vonalaira és Európa gáz-, illetve olajimport-függőségére?

- Magyarország és a NATO változatlanul stratégiai partnerként tekint Oroszországra, annak ellenére, hogy jelenleg a NATO–Oroszország katonai és politikai együttműködés szünetel. Egyetértés van a szövetség védelmi miniszterei között abban, hogy a problémák ellenére a stratégiai partnerség fenntartása elengedhetetlen.

- Nem tart-e attól, hogy Ukrajna NATO-csatlakozásának lebegtetése, vagy a NATO–grúz partneri viszony kiterjesztése végül háborúhoz vezet Oroszországgal?

- Nem, mert bízom a felek józan belátásában, hiszen egy ilyen – az egész világra kiható – konfliktus senkinek nem lehet érdeke. Mindehhez azonban szükség van egymás szempontjainak megértésére és a párbeszéd folytatására.

- Kap-e meghívást a közeljövőben Ukrajna és Grúzia a NATO előszobájába, a tagsági akciótervbe?

- A NATO álláspontja változatlanul az, hogy minden olyan ország előtt nyitva kell állnia a szövetség ajtajának, amelynek szándéka a csatlakozás és megfelel a feltételeknek. Ukrajnának és Grúziának a tagjelölti státust kell elnyernie ahhoz, hogy beléphessen a tagsági akcióterv (MAP) programjába. Mind a nemrég megalakult NATO–Grúzia Bizottságnak, mind a már jó ideje működő NATO–Ukrajna Bizottságnak az a célja, hogy szorosabb legyen az együttműködés a szövetség és e két ország között. Ha Ukrajna és Grúzia a csatlakozás irányába tesz erőfeszítéseket, akkor azt el kell ismerni, és folytatni kell a tárgyalásokat a csatlakozás menetrendjéről.

- A 26 NATO-tagállam közül csak öt költi GDP-jének legalább 2 százalékát védelmi célokra, pedig ez lenne a szövetség elvárása. Magyarország mikor kíván megfelelni ennek?

- Nincs ilyen elvárás a szövetség részéről. Arra azonban szükség van, hogy a tagállamok – így Magyarország is – növeljék védelmi költségvetésüket. Mindezt azonban nem a szövetségnek való megfelelés kényszere motiválja, hanem saját, jól felfogott érdekünk. A honvédelem ugyanis olyan stratégiai terület, amelyet megfelelő színvonalon, korszerűen kell ellátni. Szerintem ugyanakkor a GDP-hányadban kifejezett védelmi ráfordítás bár nagyon fontos mutató, de csak egy a sok közül. Legalább ilyen fontos, hogy az erőforrásokat mennyire hatékonyan használja föl egy nemzet hadereje. A Magyar Honvédségnek sikerült jelentős eredményeket elérnie a hatékony gazdálkodás területén. Ennek köszönhetően most nagyobb részt tudunk vállalni a közös NATO-feladatokból is, mint két-három éve.

- Sokan még mindig potyautasnak tekintik Magyarországot a NATO-ban. Mit tesz hazánk ennek az imázsnak a javításáért?

- Az elmúlt másfél évben már nem hallani ezt a véleményt, sem a NATO-ban, sem itthon. A Magyar Honvédség a harmadik a huszonhat tagállam közül a közös műveletekben való részvétel mértékében. A szövetségen belüli aktív szerepvállalásunk a Magyar Köztársaság elismertségének egyik fontos oszlopa. A magyar külpolitika fontos tényezőjévé vált a Magyar Honvédség békefenntartó szerepe a NATO-, az EU- és az ENSZ-műveletekben.

- Milyen területeken kellene több pénzt adni a Magyar Honvédségnek jövőre? És közép- vagy hosszú távon?

- Rendelkezünk tízéves haderő-fejlesztési tervvel, és ennek megfelelően jövőre a védelmi feladatokra a tavalyihoz képest 6 százalékkal több, összesen 338,388 milliárd forint jut, ez a GDP 1,17 százalékát jelenti. Ezen belül a fejlesztés aránya eléri a 23 százalékot. A fejlesztéseken kívül – amelyek az idén is hangsúlyt kaptak – a jövő év másik prioritását a csapatok megfelelő ellátásának biztosítása jelenti. Összességében a védelmi kiadások 73,4 százalékát kívánjuk a csapatokra költeni. Idetartoznak a katonák személyes felszerelésének fejlesztésére irányuló fegyverzettechnikai és ruházati programok: a lövedék- és repeszálló védőmellények beszerzése, a tábori híradórendszerek fejlesztése, a távrobbantású aknák elleni védelem, a nemzetközi tűzszerészfeladatokkal kapcsolatos képességfejlesztés vagy például a harcjárművek korszerűsítése. A légierő modernizálásának részeként folytatódik a Gripen-program, a bérleti díjon túl a fegyverzetbeszerzéseket is biztosítjuk a jövő évi költségvetésből. Felgyorsul a helikopterek modernizálása is. Kívánatosnak azt tartom, hogy évről évre fokozatosan növeljük a védelmi kiadásokat, az érje el a GDP 1,3 százalékát, s persze hatékonyan használjuk fel. Az a döntés jó, amelyre tíz év múlva is azt mondják, helyes volt.

- Hogyan lehet elfogadtatni a honvédelmi büdzsé növelését a magyar társadalommal?

- Én azt tapasztalom, hogy támogatja. A magyar társadalom fontosnak tartja a Magyar Honvédséget. Ma az egyik legelismertebb intézmény, csak a tűzoltóság előzi meg. Három éve még nem volt az első tízben sem. A magyar társadalom nagy többsége – helyesen – úgy gondolja, a honvédelem az alapja egy ország biztonságának. A biztonság olyan, mint a levegő: csak akkor érezzük a hiányát, amikor nincs. Biztonság és stabilitás nélkül nincs békés fejlődés, nincs gazdasági növekedés. Nem túlzás azt állítani, a biztonság mindennek az alapja, és a Magyar Honvédség feladata, hogy szavatolja ezt a biztonságot. Ez a társadalmi konszenzus az alapja annak, hogy kivételes módon az öt parlamenti párt is egyetért a honvédelmi feladatokban.

- A NATO súlyos hiányosságokkal küzd olyan kulcsfontosságú képességeket illetően, mint a légi szállítás. Lesz-e itt javulás, és ha igen, mikor?

- Valóban meglévő probléma a légiszállítási képesség hiánya, ezért törekszünk ennek mielőbbi megoldására. A NATO-n belül immár szövetségi szinten is elfogadottá vált, hogy ki kell használni a több nemzeti megoldás adta lehetőségeket. Ebből a szempontból példaértékűnek tartom a Stratégiai légiszállítási kezdeményezést, amelynek keretében három C–17-es katonai szállítógép közös megvásárlását és a pápai légibázison történő állomásoztatását határozták el a részt vevő NATO- és partner országok. A projektben fontos szerepet vállal hazánk azzal, hogy a pápai bázisrepülőteret felajánlotta a szállítógépek számára, és azt a szövetség – két másik pályázó, a németországi Ramstein és a romániai Constanta ellenében – elfogadta. Pápa mellett szólt, hogy a legjobb gazdaságossági, műveleti, kiszolgálói feltételeket biztosítja erre a feladatra. Magyarország a program teljes költségének kevesebb mint 2 százalékát adja, és ezzel megoldjuk a Magyar Honvédség légiszállítási feladatait. Másrészt Pápán és környékén a mintegy 250 fős nemzetközi kontingens ellátása – becslések szerint – 300-500 civil munkahely létrejöttét jelentheti. A másik program az úgynevezett helikopterkezdeményezés, amely reményeim szerint szintén több nemzeti megoldásban valósul meg. Ennek lényege, hogy amennyiben a szövetségeseink készek a közös finanszírozást kiterjeszteni a helikoptereink felújítására és hadrafoghatóságának megteremtésére, hazánk kész akár ezen eszközök NATO-beli műveleti alkalmazására. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: modernizáljuk a helikoptereket a közös alap költségére, s egyúttal a NATO-beli képességhiányok csökkentésére is lehetőség nyílik.

- Magyarország milyen módon veszi ki a részét a közös képességek erősítéséből?

- Hazánk előmozdítója kíván lenni a többnemzeti megoldásoknak és a közös szövetségi képességek létrehozásának, hiszen ez mindenképpen előnyös számunkra. A C–17-programban, valamint a helikopterkezdeményezésben való vezető szerepünk mellett kialakítottunk olyan „résképességeket”, amelyek a szövetségben hiányoznak. Ilyen képesség a víztisztító, a biológiai labor vagy a speciális mesterlövészfegyver.

- Van-e szükség a NATO szervezeti átalakítására, és ha igen, hogyan?

- A szövetség folyamatosan változik, igazodik az adott kor kihívásaihoz, a stratégiai körülményekhez. A jövő évben kidolgozandó új szövetségi stratégiai koncepció jelöli majd ki, milyen lépéseket kell tennünk az átalakítással kapcsolatban. Biztos vagyok abban, hogy szükség van a döntéshozatali folyamatok gyorsabbá és hatékonyabbá tételére. A NATO átalakítása éppen a mostani budapesti védelmi miniszteri találkozó egyik kiemelt témaköre lesz.

- Milyen viszonyra kell törekednie a NATO-nak a potenciális új szuperhatalommal, Kínával?

- Az új biztonsági kockázatok, mint a nemzetközi terrorizmus vagy a természeti katasztrófák elhárítása, komoly kihívást jelentenek a NATO és Kína számára egyaránt. A felek közötti bizalom erősödésével az együttműködés is várhatóan fejlődni fog ezeken a területeken. Örülünk azoknak a törekvéseknek, amelyeket Kína a NATO-val és az Európai Unióval való együttműködés érdekében tesz, és üdvözöljük az ENSZ-békeműveletekben való növekvő szerepvállalását is. Véleményem szerint a kiegyensúlyozott kínai–magyar kapcsolatok is hozzájárulnak Kínának a NATO-val és az EU-val fenntartott kapcsolatainak szorosabbá válásához.