„Negawatt” és növekedés
A terepjárók, a villanykörték és az olajfűtés kora végleg lejárt. A LED-es világításé, az önellátó épületeké a jövő, a takarékos, okos házaké.
A tudomány és az emberi találékonyság a történelem során sokszor hozott alapvető változásokat a fejlődésben. Amikor New York polgármestere a tizenkilencedik század végén amiatt aggódott, hogy az utcákat elborítja a lótrágya a rengeteg lovas kocsi miatt, már elkészültek az első autók, és mint tudjuk, a polgármester aggodalmai nem váltak valóra. Valami hasonló zajlik most is a világon, ha úgy tetszik, a gazdaságban. Az üvegházhatás, a csökkenő nyersanyagtartalékok, az emelkedő energiaárak együttesen nem feltétlenül csak fenyegetést jelentenek, akár esélynek is lehet értelmezni a hatásaikat. A második világháború óta elképesztő növekedést produkált a világgazdaság. Ezt elsősorban az olcsó energia és nyersanyagok tették lehetővé. A gáz, az olaj és az áram jelentős drágulása nyomán azonban azoknak is világossá válhatott, hogy változtatni kell, akik az utolsó utáni pillanatig halogatták a döntéseket.
Az Európai Bizottság 2007 elején mutatta be a közös európai energiapolitikáról szóló hároméves tervet. A cél az, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkentsék az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, ez azt jelentené, hogy 1990-hez képest 15 százalékkal mérséklődne ez a mutató. A bizottság 2006-ban nyitotta meg a vitát az európai energiapolitika jövőjéről, amikor a drámaian megnövekedő kőolaj- és gázár, Európa egyre nagyobb függősége a külső szállítóktól és a globális felmelegedés okozta krízis csak növelte ennek aktualitását. A csomag központi elemét a Strategic Energy Review kiadvány jelenti, amely az európai gazdaságot energiahatékonnyá és alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá szeretné alakítani. A bizottság figyelmeztet arra, hogy az EU energiafüggősége a mostani 50-ről 2030-ig várhatóan 65 százalékra, míg a gázimporttól való függősége 57-ről 84, az olajiparral kapcsolatos 82-ről 93 százalékra nő.
Az új csodaformula tehát az energiahatékonyság, ahogy a sajtó elkeresztelte, a „negawatt”, de nem csak a brüsszeli bizottság szerint. „A hatékonyság a legolcsóbb formája az energiának, amely a rendelkezésünkre áll” – nyilatkozott David O’Reilly, a Chevron olajtársaság elnöke a Fortune magazinnak. Ami a gyakorlatot illeti, ez azt jelenti, hogy a terepjárók, a villanykörték és az olajfűtés kora végleg lejárt. A LED-es világítás jöhet, mert feleannyit fogyaszt, mint az energiatakarékos égők. Jöhetnek az önellátó, igen alaposan szigetelt épületek, amelyek több áramot termelnek, mint amennyit fogyasztanak.
A zürichi NZZ idézi a McKinsey Intézet számításait, amelyek szerint Európában 2020-ig a mostani szinten tartható az energiafogyasztás az évi 1,2 százalékos növekedés helyett – feltéve, ha következetesen alkalmazzák a már meglévő takarékossági módszereket. A megtakarítás megfelel az EU egész 2003. évi energiafogyasztásának, vagyis átszámítva napi nyolcmillió hordó olajnak.
A vizsgálatok szerint az energiahatékonyság Európában évi körülbelül 30 milliárd eurós üzletet jelent, ekkora ösz-szeget lehetne az energiatakarékos termékekbe és technológiákba fektetni. A Nemzetközi Energiaügynökség számításai alapján a nagyobb energiatermelékenységet segítő beruházások segítenek takarékoskodni: minden euró, amelyet a hatékonyabb gépekbe, készülékekbe és épületekbe fektetnek, feleslegessé tesz másik 2 eurónyi befektetést az áramkapacitások bővítésébe. A fejlett gazdaságok általában hatékonyabban használják az energiát, mint a fejlődő országok. Az energiaintenzitás, amelyet a GDP előállításához szükséges energiafelhasználás alapján számítanak, Európában négyszerese a kínainak. VG
