Valódi amerikai vészhelyzet
A televíziós sorozat Vészhelyzetre és Dr. House-ra valóban szüksége van az amerikai egészségügynek, a jelek szerint elsősorban a PR-szempontok miatt. Egy tanulmány szerint ugyanis a páciensek számára szabályos szerencsejáték kórházba kerülni. Három év alatt összesen csaknem 240 ezer ember halt meg – pedig nem kellett volna – a kórházakban. Ez a szám nagyobb, mint például Debrecen összlakosságáé.
Egy 49 éves beteg 24 órát töltött el a kórházi váróban, majd rosszul lett, padlóra esett, és az ápolók és egy kamera „szeme láttára” meghalt. Az eset nagy felháborodást és vitát váltott ki, de ha megfelelnek a valóságnak az új kutatás adatai, akkor abszolút reálisan példázza az amerikai egészségügy állapotát. A független HealthGrades szervezet hároméves időszakra visszatekintve 41 millió páciens adatait vizsgálta 5000 kórházból. Tizenhétféle betegség és terápia adatait vetették egybe. Az eredmény hajmeresztő: a legjobb klinikákon a halálozási arány 70 százalékkal kisebb, mint a legrosszabb kórházakban: átlagosan 50 százalékkal nagyobb az esély arra, hogy a beteg élve hagyja el a jó kórházat, mint a rosszat.
Az Egyesült Államokban a halálozási ráta 2005–2007 között átlagosan 14 százalékkal csökkent, azonban a legjobb kórházaik a többinél sokkal gyorsabban csökkentették a halálesetek számát. Ha valamennyi intézmény a jelenlegi legjobbak szintjén lenne, a szakértők számításai szerint az elmúlt három esztendőben összesen 237 420 életet lehetett volna megmenteni. Az elkerülhető halálesetek több mint fele négy okra vezethető vissza: vérmérgezés, tüdőgyulladás, a szív, illetve a légzés leállása. A tanulmányt kommentálva Egy ötcsillagos klinikán talán nem ölik meg önt címmel jelent meg cikk a LiveScience magazinban.
A tanulmány nemcsak az ötven szövetségi állam halálozási adatait tartalmazza, hanem az egyes kórházakét is az Egyesült Államok 15 legnagyobb agglomerációjából. „Aki kórházba akar menni, annak házi feladata, hogy megismerkedjen a klinikák minőségi rangsorával” – nyilatkozta a HealthGrades főorvosa, Samantha Collier, akinek a tanácsát nyilvánvalóan megfogadták. A tanulmány nyilvánossá tételekor a szervezet internetes oldalát olyan roham érte, hogy a túlterheltség miatt nem lehetett elérni.
Magyarországon hasonló listát egyelőre ilyen formában nem lehet találni. Az OEP 2002-től dolgozik azon, hogy kialakítson egy olyan ún. indikátorrendszert, amely lehetővé teszi az egyes egészségügyi szakterületek teljesítményének elemzését, illetve a szolgáltatások minőségének mérését és értékelését. Az OEP-nek saját bevallása szerint nem célja, hogy a kapott eredmények alapján az intézményeket „minősítse” vagy rangsorolja, azonban ha a szakmai közvéleményben kialakul valamiféle konszenzus az indikátorokról, akkor ezek az adatok támpontot adhatnak az egyes ellátó intézmények teljesítményének megítéléséhez. Az országgyűlési biztos egy beadvány kapcsán a következőket fejtette ki: „Megértve a »köz« azon igényét, hogy szeretné tudni, »melyik kórházban mennyi a túlélési esély«, az az álláspontom, hogy az adatok nyilvánosságra hozatalakor különös gondossággal indokolt eljárni. […] Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy ha ki is alakul szakmai konszenzus egy indikátor tekintetében, és összehasonlíthatóvá is válik az egyes kórházak tevékenysége, ez még nem jelent garanciát arra, hogy minden egyes beteg esetében valószínűsíthetők a túlélés esélyei. Ez ugyanis nagymértékben a saját egészségi állapotunktól, nem pedig különböző »rangsoroktól« függ.” Szakértők álláspontja szerint viszont a biztos nem lehet elnéző a közfeladatot ellátó szervezetekkel: amennyiben a törvény szerint az adat nyilvános, akkor minden további mérlegelés nélkül meg kell azt ismertetni az érdeklődőkkel, akkor is, ha fennáll az esélye annak, hogy az illető félreérti az adatokat. VG
