Nehéz kitörni a mostani pozíciónkból
A hazai kutatóintézetek közül elsőként részletes összeállítást készített az ECOSTAT arról, hogy a különböző országrangsorok szerint hol áll Magyarország. Az indexek legnagyobb része komplex gazdasági mutató (jellemzően versenyképesség-index), és azért alakították ki, mert a korábban alkalmazott gazdasági jellegű statisztikai adatok önmagukban nem voltak használhatók a társadalmi, humán- vagy környezeti tényezők megfigyelésére. Napjainkban több mint 130 gazdasági vagy szociális fejlettséget mérő index, illetve rangsor készül. Ezeket tekinti át az intézet novemberi konferenciájára készülő időszaki kiadványában.
Teljesítményeik alapján a vizsgált országokat hat kategóriába lehet sorolni: az élenjárók, a középmezőny és a felzárkózók, ezen belül az alsó és felső régiók. Magyarország a fejlett és kvázi fejlett világ alsó középmezőnyében foglal helyet. Ez a helyzet azonban nem stabil: a rendszerváltást követő időszak második felétől romlik. Az indexek néhány lényeges ellentmondásra, belső feszültségre is rávilágítanak, amelyek alapvető jellemzői a jelenlegi magyar közállapotoknak.
Az összefoglaló indikátorok és rangsorok alapján meglehetősen vegyes kép rajzolódik ki Magyarországról a gazdaság és a társadalom számos elemére kiterjedő összehasonlító jelentések alapján. A kilencvenes években megszerzett előnyünk csökkent az utóbbi néhány évben. Tény ugyanakkor, hogy a régiós versenyben továbbra is a középmezőnyhöz tartozunk, ez azt jelzi, hogy ma még nincs szó jelentős leszakadásról, annál is inkább, mivel ezek az eredmények a tapasztalatok alapján nagyban függnek a fejlődési szakasztól. Korábban élen álló, a szükséges reformokat halogató országok egyik évről a másikra több helyezéssel visszaeshetnek, míg más, jelentős fejlesztési áldozatot, életszínvonal-visszafogást vállalók pedig akár meg is előzhetnek korábban példaértékűnek tekintett országokat. Erre több példa hozható a közvetlen környezetünkben is (gondoljunk csak Írország és Finnország esetére vagy közvetlen szomszédunk, Szlovákia utóbbi években megfigyelhető versenyképesség-javulására). E rangsorokból az is kiderül, hogy rengeteg tennivaló áll még Magyarország előtt.
A hazai jogi és intézményi rendszer alapjait előremutatóan, a nemzetközi gazdaság működését figyelembe véve alakították ki, így közvetlenül elérik az országot a világgazdasági impulzusok. A nagyfokú nyitottság és nemzetközi gazdasági integráltság mellett azonban továbbra is gyenge belső teljesítménnyel, valamint egy alacsony hatékonyságú és bonyolult államigazgatási rendszerrel rendelkezünk. Ennek eredményeképpen hiányzik a globális impulzusok hazai hatásainak automatikus és irányított transzmissziója. Mindezek híján a világgazdasági jelenségek cunamiként is hathatnak a hazai gazdaságban, és felvetik a magyar gazdaság globalizációs stratégiájának felülvizsgálatát – állítják a kutatóintézet szakértői.
A gazdaságok összevetéséhez rengeteg változót kellene egyidejűleg rendszerezni és összehasonlítani, amelyek a gazdasági teljesítményt meghatározzák, például a foglalkoztatás, a működő tőke ki- és beáramlása, a beruházási hatékonyság vagy a humán tőke minősége. Ezek alapján beazonosítható, hogy mely tényezők korrigálása szükséges a gyorsabb, tartósabb és fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez. Nem véletlen, hogy a versenyképességi indexek akár több száz tényezőt is figyelembe vesznek a rangsor kialakításánál. Egy ország gazdasági növekedésének és gazdasági fejlődésének változását olyan tényezők alakítják, amelyek többsége gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolható az Ecostat szakemberei szerint. A magyar gazdaság és társadalom felzárkózási energiáinak egy lényeges részét a szinten tartás köti le, a középmezőny egyik jellemző vonása ugyanis épp a folyamatos küzdelem a csoport felső részébe kerülésért. Ellenkező esetben nagy a veszélye annak, hogy a hierarchiában való alacsonyabb pozícióval elérhető alacsonyabb relatív teljesítmény egyre lejjebb pozicionálja az országot, ennek nem a besorolás a kockázata, hanem a jövőbeli perspektívák szűkülése.
Az ECOSTAT által számba vett indexek szerint Magyarország értékes humánvagyonnal rendelkezik, ám ez a vagyon nem válik tőkévé. Egyrészt azért, mert műszakilag relatíve gyengén felszerelt, vagyis innovációtartalma nem tud versenyképes anyagi erővé válni. Másrészt azért, mert a gazdasági és politikai szférával szemben a humántényező sokkal kevésbé globalizált. Harmadrészt, a magas értéktartalmú tudásvagyon nagyon szűk mértékben tud alkalmazott tudássá válni: enciklopédikus és a világ törvényszerűségeit reálisan ismerő gazdagsága nem tud a felzárkózást felgyorsító húzóerővé válni, illetve az innovációk vállalati és fogyasztói elfogadása és alkalmazása is alacsony. E területen felzárkózási deficitjeink felszámolása hajtóenergiává válhat – fűzik hozzá az intézet kutatói. VG
