Nem mindegy, mire költünk
Az EU fejlettségi szintjének a háromnegyedét is elérhetjük tizenkét éven belül, de ehhez az EU-s források hatékony felhasználása elengedhetetlen – derült ki az ECOSTAT Gazdaságmodellezési Műhelyének számításaiból. A lakosság csak lassabban élvezheti a felzárkózás gyümölcsét, a jövedelmek ugyanis jelenleg is jobban elmaradnak az EU-s átlagtól, mint a GDP, és ez tartósan így maradhat.
A magyar gazdaságpolitika az egyensúlyteremtés követelménye mellett számos olyan döntési problémával találja magát szemben, amelyek kezelése több évtizedre hatást gyakorolhat a felzárkózási pálya sebességére és a növekedés szerkezetére. A strukturális reformok sikeressége nagymértékben függ attól is, hogy az európai uniós transzferek felhasználásával kapcsolatban a fiskális politika milyen célokat tűz ki maga elé. Stratégiai döntés kérdése, hogy a humántőke vagy az infrastruktúra fejlesztése-e az elsődleges cél, hogy milyen mértékű legyen az állam közvetlen gazdasági szerepvállalása, hogy mekkora erőforrásokat fordítsunk a kutatás-fejlesztés, illetve az innováció támogatására stb. Az állami szerepvállalás mértéke mellett a növekedés szempontjából döntő fontosságú az is, hogy mennyire növekedésorientált az állami kiadások szerkezete.
A hosszú távú folyamatokkal és feladatokkal kapcsolatos becslésekhez az ECOSTAT Gazdaságmodellezési Műhelye kidolgozta az Eco-Trend modellt, amellyel 2020-ig készülnek előrejelzések. Az alap-előrejelzések mellett hatásvizsgálatok is készülnek a modell segítségével, azaz az alapesettől eltérő külgazdasági, illetve hazai feltételrendszer esetén bekövetkező elmozdulásokat is meg tudják határozni az intézet kutatói.
A jelenleg érvényes előrejelzés szerint a pénzügyi válság akár egy-másfél évig is elhúzódhat, így makrogazdasági hatásai meghatározzák a 2009. év folyamatait, tartós gazdasági hatásokra azonban nem számítanak az intézet szakértői. Abból indulnak ki, hogy az ország számára releváns külső kereslet 2010-től évente 2-2,5 százalékkal nő, az EU gazdasági bővülése a vizsgált időszakban átlagosan 2 százalék körül alakul, a lakosság rendelkezésre álló jövedelme pedig ugyanezekben az országokban a GDP-nél valamivel lassabb ütemben növekszik. A várt inflációs ráta értéke fokozatosan csökken, 2010-re elérve a 3 százalékot, míg a betéti és hitelkamatlábak 2012-ig fokozatosan konvergálnak az aktuális eurókamatokhoz, 2013-tól elérik azokat. A kormányzati kiadások szerkezeténél az előző évi kiadások funkcionális megoszlását vették figyelembe, az egész időszak alatt állandónak tekintve. Az EU-tól kapott transzferekből a Magyarország számára elérhető 25,3 milliárd euró értékű keret mintegy 80 százalékát sikerül felhasználni a 2007–2013-as programozási periódus alatt. Az ezt követő évek során is érkeznek transzferek, azonban egyre kisebb mértékben. A beérkező transzferek felhasználási területeit három kategóriába lehet sorolni, az ezek közti megoszlás a következő: az alapok 63 százalékát infrastrukturális beruházásokra, 17 százalékát humántőke-beruházásokra, 20 százalékát pedig termelő vállalatoknak nyújtott támogatásokra fordítják.
A 2007–2009 közötti időszak alacsony GDP-bővülését követően a magyar gazdaság növekedési üteme emelkedik, 2010-től a megfigyelt időszak végéig évi átlagos 3,8 százalékos GDP-növekedés várható. A fejlődésünk egyik legfontosabb mérőszámát, az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve 2008-ban az EU átlagának 62,1 százalékán állunk, 2020-ra 76,7 százalékot érhetünk el a modellszámítások alapján.
A lakosság rendelkezésre álló jövedelme azonban valamivel lassabban konvergál az EU átlagához, mint az egy főre jutó GDP: a 2008-ra becsült 53,1 százalék 2020-ra várhatóan 66,6 százalékra emelkedik. A rendelkezésre álló jövedelem volumene ugyanis mindössze 3,3 százalékkal növekszik évente átlagosan.
A modell segítségével arra az esetre is készítettek becslést az ECOSTAT szakértői, ha a Magyarország számára elvben elérhető támogatási keretnek mindössze 60 százalékát sikerül felhasználni a 2007 és 2013 közötti időszak során, és azt kevésbé hatékony szerkezetben költi el a kormány. A gazdasági növekedés szempontjából kevésbé produktív tételek lehetnek például a különböző társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások.
A kedvezőtlen feltételek következtében a 2009 és 2020 közötti időszakban az éves átlagos GDP-bővülés mintegy 0,6 százalékponttal alacsonyabb lenne, így érdemben alacsonyabb fejlettségi színvonalat érne el a gazdaság. Az egyensúlyi mutatók, főleg a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya olyan kedvezőtlenné válna, hogy már rövid távon sem lenne finanszírozható, ezt a közelmúlt fejleményei is alátámasztják. VG
