A tanácskozásról tüntetőleg távol tartották az Egyesült Államokat, sőt a spanyol és portugál kormányt is, jóllehet emezekhez fontos kulturális kapcsolatok és a korábbi gyarmati időkből származó közös történelmi szálak is fűzik őket. Meghívták viszont Raúl Castro kubai elnököt, akinek országát Washington hajdanában rendre el tudta tiltatni az – akkor az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) égisze alatt tartott – regionális tanácskozásoktól.

A kubai vezető jelenlétét a Reuters egyértelműen annak jeleként értékelte, hogy a latin-amerikai térség az USA-val szembeni távolságtartás és önállósodás útjára lépett. Hugo Chávez venezuelai elnök kijelentette, hogy a kontinens függetlenedési törekvéseiben fontos állomás a mostani tanácskozás, amikor a „birodalmi hegemónia nyomasztó jelenléte” nélkül tudnak tárgyalni. A hírügynökség idézi Castro nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy „a gazdag országokat és a multinacionális vállalataik érdekeit szolgáló világrend került válságba, amit látunk, az ennek a gazdasági modellnek a szétesése”.

Nem volt sokkal kíméletesebb – az USA-viszonylatában többnyire óvatos – brazil elnök sem: Inacio Lula da Silva úgy fogalmazott, hogy a mostanihoz hasonló válságok arra jók, hogy világosan megmutassák „a gazdasági rendszer perverzitását”. Paraguay elnöke, Fernando Lugo közölte, hogy kormánya tanulmányozza, mennyire tekinthetők legálisnak országa külső tartozásai. Az adósságtörlesztést nemrég megtagadó Ecuador elnöke, Rafael Correa sürgette, hogy a térség államai egyesítsék külső tartalékaikat, és így legyenek úrrá a nemzetközi hitelszűkén. A politikus által szorgalmazott gazdasági integráció azonban a vártnál nagyobb nehézségekbe fog ütközni, mert a létrehozni kívánt Dél-Amerikai Unió szervezetének élére például nem tudtak főtitkárt választani, a Mercusur néven már működő vámunió pedig adóztatási és vámkérdések megoldásával bajlódik, ami hátráltatja, hogy más gazdasági térségekkel blokk-szintű tárgyalásokat folytassanak.

Jóval ígéretesebbnek látszik viszont a közös katonai tanács és hadiipari bázis létrehozatala. Ennek részint az lenne a célja, hogy meggátolja regionális konfliktusok kirobbantását, és a fegyverkezésben függetlenítse a térség országait az Egyesült Államoktól. A terv nagyrészt Brazília máris számottevő hadiipari bázisán nyugodna, de a térség államai az adott kérdésben számíthatnak – a multipólusú globális hatalmi struktúra javaslatával fellépő – Oroszország támogatására és szállítási készségére.