Miért a Nyugat ellensége Oroszország? - Financial Times elemzés
Thornhill rámutatott: Először is elpárologtak az 1990 elején még megvolt remények, hogy Oroszország ösztönösen Nyugat-barát partnerré fejlődik. Közvélemény-kutatási felmérésekből kitűnik, a Nyugat-ellenes érzések ma már mélyen gyökereznek az orosz társadalomban, kortól, földrajzi helyzettől vagy jövedelemtől függetlenül. Oroszország úgy érzi, a Nyugat megalázta.
Elhatározta, hogy különálló sorsot követ. Az FT szerkesztője szerint az is kétségtelen, hogy a Nyugat hozzájárult Oroszország Nyugat-ellenességéhez. Az 1990-es években bűnös volt abban, hogy túl keveset, illetve túl sokat tett a poszt szovjet kor utáni Oroszország megsegítésére. Nem nyújtott elég pénzügyi támogatást az orosz gazdaság megreformálására.
Ám az IMF, amelyet nem fair módon megbíztak a Nyugat Oroszországgal való viszonyának menedzselésével, erősen belebonyolódott az 1990-es évek gazdasági nyomorába, s ez akkor is igaz, ha e nyomor elkerülhetetlen következménye volt a szovjet gazdaság tönkremenetelének és az alacsony nyersanyagáraknak.
Az a tény, hogy a NATO befogadta a volt Varsói Szerződés tagállamait (a Mihail Gorbacsov volt szovjet elnöknek korábban adott ígéretek ellenére), továbbá a NATO Szerbia elleni bombázása 1999-ben, és ezt követően Koszovó elismerése szintén Oroszországra nehezedett. Sőt mi több, a Nyugat azt a benyomást keltette, hogy ezekkel a problémákkal nem is törődik. A szerző Oroszország Nyugat-ellenességének harmadik okaként a magas olajár közvetett politikai következményeit és a gyors gazdasági növekedést említi.
