Új terápia az áttétes vastagbéldaganatokra
Az 1960-as évektől a kilencvenes évek közepéig a kemoterápia (alapvető gyógyszerként az 5-fluorouracilt használták) eredményessége csekély, a betegek várható túlélési ideje igen rövid, nyolc-kilenc hónapos volt. Az 1990-es évek második felében két új daganatellenes gyógyszerrel – irinotecan, oxaliplatin – bővült és vált hatékonyabbá a vastagbélrák kemoterápiája. A várható túlélés időtartamát a kemoterápiás kombinált kezelésekkel sikerült megduplázni.
Már a XX. század végén megkezdődött a célzott és biológiai terápiás lehetőségek kutatása. A célzott és biológiai gyógyszerek a daganatsejtek szaporodását, növekedését, áttétképzési hajlamát szabályozó, meghatározó folyamatokra, struktúrákra (pl.: növekedési faktorok, érújdonképződés, programozott sejthalál stb.) fejtik ki hatásukat. E készítmények fokozzák az együtt adott kemoterápia hatékonyságát, enyhébb, speciális, de nem elhanyagolható mellékhatások árán. Az egyik hatékonynak bizonyult szer (cetuximab) a daganatsejtek felszínén elhelyezkedő, növekedési faktor hatására aktiválódó EGFR receptor működését gátolja. Több vizsgálat is bizonyította, hogy EGFR pozitív előrehaladott vastagbélrákban irinotecantartalmú kemoterápiával együtt adva jelentősen fokozza a kemoterápia hatékonyságát.
Carsten Bokemeyer és munkatársai a Journal of Clinical Oncology című rangos tudományos folyóiratban számoltak be a cetuximab- és oxaliplatinalapú kemoterápiás kombináció eredményeiről. Az OPUS fantázianéven ismert vizsgálat során korábban kemoterápiában még nem részesített áttétes vastagbél-daganatos betegek kezelésére került sor. A páciensek egyik csoportja a jelenleg is standardnak tekinthető oxaliplatin-leuco-vorin-5-fluorouracil (FOLFOX-) kezelésben, a másik betegcsoport cetuximab + FOLFOX-terápiában részesült. A betegek mindkét kezelést jól tolerálták. A cetuximab hozzáadása nem fokozta lényegesen a FOLFOX kemoterápia ismert mellékhatásait (hidegérzékenység, kéz- és lábujjak zsibbadása, hányinger, vérképeltérések), csak a cetuximabra jellemző bőrelváltozások társultak a kemoterápia következményeihez. Az arcon, a törzs bőrén acnejellegű kiütések, a bőr szárazsága, a körömágy mellett megjelenő berepedések kísérték a páciensek 18 százalékában a cetuximabkezelést.
A biológiai terápiával kombinált FOLFOX-kemoterápia hatékonyabbnak bizonyult, mint a standard FOLFOX-kezelés. A terápiás válaszarány szignifikánsan nagyobb volt a kombinált kezelési csoportban, mint a standard karon (46 vs. 36 százalék). A daganatokból származó minták központi szövettani (EGFR) és K-Ras-mutációs elemzését is elvégezték. Korábbi vizsgálatok adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az EGF receptort gátló kezeléseket olyan esetekben érdemes alkalmazni, ahol az EGF receptor aktivációja esetén beinduló, a daganatsejtet szaporodásra serkentő szignál sejten belüli jelátadási mechanizmusának elemei nem változtak meg, nem mutánsak. Amenynyiben a jelátadási útvonal első lépcsője, a K-Ras nem mutáns (úgynevezett vad típusú), az EGF receptort gátló kezelés hatékony. Az OPUS vizsgálat eredményei szerint a K-Ras vad típusú betegek esetében a cetuximabbal kombinált kezelés jelentősen hatékonyabbnak bizonyult, mint az önmagában alkalmazott oxaliplatinalapú kemoterápia. Az OPUS vizsgálatban K-Ras vad típusú daganat esetében a terápiás válaszarány a kombinált karban 61, míg a FOLFOX-karban 36 százalékosnak bizonyult. A cetuximabkezelés kedvező hatása K-Ras vad típusú daganat esetében a daganat előrehaladásáig, rosszabbodásáig eltelt idő vonatkozásában is megmutatkozott, a cetuximab + FOLFOX kombinációval kezelt betegek esetében a rosszabbodásig eltelt idő lényegesen hosszabb volt, mint a FOLFOX-kezelésnél. A cetuximab hatására a betegség progressziójának a veszélye 43 százalékkal csökkent, és megduplázódott azoknak a pácienseknek az aránya, akiknél a kezelés hatására olyan mértékű javulás következett be az áttétes betegség kiterjedésében, hogy a kór műthetővé vált, s ezzel lehetőség nyílt az áttétek gyökeres műtéti eltávolítására. Ez az eredmény azért nagyon fontos, mert áttétes betegségben a páciensnek a teljes gyógyulásra csak akkor van esélye, ha a daganatot maradéktalanul el tudják távolítani.
Bokemeyer professzor, az OPUS klinikai vizsgálat vezetője szerint ez az egyik első olyan vizsgálat, amely igazolta a K-Ras mint biomarker meghatározásának a jelentőségét az áttétes vastagbél-daganatos betegek kezelésében.
A daganatos betegek tumormintáiból végzett K-Ras status meghatározásával személyre szabott kezelést nyújthatunk a pácienseknek, ez lehetővé teszi a cetuximabbal elérhető leghatékonyabb kezelést. Bár a K-Ras mutáció elemzése nem olcsó, munkaigényes, finanszírozása nem teljesen megoldott, mégis fokozza a kezelés költséghatékonyságát, mert ki lehet választani azokat az eseteket, ahol érdemes alkalmazni a költséges cetuximabkezelést.
