Miközben Európában tombol a válság, az Európai Parlamentnek olyan problémái vannak, mint a „szexista megfogalmazások” elleni harc – háborog a Welt Online. A tekintélyes német lap online verziója arról számol be, hogy az EP adminisztratív irányító testülete (a Büró) részletes útmutatót adott ki a Parlament négyezer alkalmazottja számára „a nemek szempontjából semleges nyelvhasználatról”. Bár ez csupán ajánlás jellegű és nem kötelező, az anyag egyes tagországokban így is vitát váltott ki.
Az útmutató német változatában ugyanis például olyan kitételek szerepelnek, hogy a parlamenti alkalmazottaknak célszerűbb például a „takarítóerő” (Putzkraft) kifejezést használniuk a takarítónő (Putzfrau) helyett, vagy „tanerő” (Lehrkraft) megjelölést a tanárnő (Lehrerin) helyett, ha a szövegkörnyezetben nincs semmilyen jelentősége annak, hogy az adott pozíciót férfi vagy nő tölti-e be. A Büró ugyanis szeretné elkerülni, hogy bármelyik nem tagjai sértve érezzék magukat.
„A nemek szempontjából semleges nyelvhasználat célja az olyan szóhasználat kerülése, amely az egyik nem felsőbbségét sugallva elfogult, diszkriminatív vagy lealacsonyító értelmezésre ad lehetőséget, mivel a legtöbb helyzetben az adott személy neme teljesen közömbös, vagy annak kellene lennie” – indokolja ajánlását a Büró.
Mindez az EP-adminisztráció vezetősége szerint több mint politikai korrektség kérdése. A nyelv ugyanis erőteljesen befolyásolja az emberek hozzáállását, viselkedését és felfogását. Az EP ezért teljes mértékben kiáll a nemek közötti egyenlőség elve mellett, és ennek nyelvhasználatában is tükröződnie kell – olvasható az ajánlásban.
Az útmutató ennek dacára kisebbfajta felzúdulást váltott ki egyes képviselők körében. „Nincs szükségünk ilyesfajta gyámkodásra” – füstölgött Markus Pieper német néppárti EP-honatya. „Hagyjuk abba a hülyeséget!” – tette hozzá.
Az útmutatót az EU valamennyi hivatalos nyelvén kiadták, így magyarul is. Két részből áll: egy általános, minden nyelvre egyformán érvényes iránymutatásról, amely az alapelveket igyekszik leszögezni, illetve egy kiegészítésből, amely az egyes nyelvek sajátosságaira próbálja alkalmazni az iránymutatásokat.
A magyar útmutató megállapítja, hogy a nők egyenjogúságának nyelvi kifejeződéséért folytatott mozgalom különösen azokban az országokban erős, amelyek nyelvében a nyelvtani nem (genus) megtalálható. „Nagyban leegyszerűsíti a magyar nyelvhasználók dolgát, hogy nyelvünkben – a fent említett nyelvekkel ellentétben – a főneveknek nincs nyelvtani nemük”.
Ennek dacára a magyar útmutató „általános zsinórmértékként” azt ajánlja, hogy „az olyan szavaink, mint az ember, személy, állampolgár, polgár stb. használandó minden olyan szövegkörnyezetben, ahol a szerző nemi hovatartozástól függetlenül utal mindenkire. A kifejezetten nőkre vagy férfiakra utaló formák csak akkor alkalmazandók, amikor a szöveg szándéka és szóhasználata is ennek felel meg. A szövegekből ez általában kiderül, ha mégsem, akkor a nem egyértelmű pontokat érdemes a felelősökkel tisztázni. Mindenképpen kisebb a tévedés veszélye, ha semleges megoldást tudunk felkínálni” – véli a Büró anyaga.
