A "hobbitok" maradványait 2003-ban, egy apró indonéziai szigeten, Floresen fedezték fel. Az egy méter magas, 30 kilogrammos, eszközkészítő, vadászó lények mintegy nyolcezer évvel ezelőtt járták a sziget esőerdeit. A tudósok körében több teória született a hobbitokat illetően.
Egyesek szerint a "floresi emberek" a Homo Erectus leszármazottai. Mások szerint inkább prehisztorikus ősemberekről van szó, akik a környezet miatt váltak apró termetűek. A vitát tovább bonyolította, hogy a szakértők egy része szerint az evolúció során nem csökkenhet az agytérfogat, vagyis – még ha valóban a kis szigeten való élet miatt lettek is alacsonyabbak – csimpánzméretű agyuk létrejöttére így sincs magyarázat.
A Nature folyóiratban most megjelenő tanulmány egészen más következtetésre jut. Az AFP által idézett kutatás során a New York-i Stony Brook University munkatársai a "hobbitok" lábát vizsgálták meg. A floresiek lába bizonyos tekintetben igen emberi: a nagyujj a többi ujjal párhuzamos, továbbá minden ujj kinyúlik, amikor a testsúly ráhelyeződik (ellentétben a főemlősök lábával).
Más oldalról viszont rendkívül primitív. A nagyujj arányaiban kicsi, a többi azonban hosszú és hajlott, csakúgy, mint a csimpánzoké. A korábbi kutatások igazolták, hogy a modern láb mintegy 1,5 milliárd évvel ezelőtt, a Homo Erectus korában fejlődött ki. Mivel pedig valószerűtlen, hogy a floresiek idővel visszafejlődtek volna, William Jungers és csapata arra jutott, hogy a "hobbitok" már jóval a felegyenesedett ember érkezése előtt leszakadtak az emberi törzsfejlődésről és teljesen különálló fajt alkottak.
