Mint a szerzők rámutatnak, a nemzetközi pénzügyi válság egy, az olajeladásaitól szélsőségesen függő Venezuelát talált telibe, ahol a kitermelést és az eladást végző állami vállalatot súlyos károsodás érte, mind az igazgatásban, mind a gazdálkodásában, mind a műszaki bázisában.
Az utóbbi évek gazdaságpolitikája az olajiparon kívül is szétzilálta a magánszektort: a kormány a még nem állami tulajdonú cégeknek is termelési és ár-paramétereket ír elő, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a gazdasági követelményeket. A vállalatokat lassan megfojtják a központilag adott utasítások, amelyek figyelmen kívül hagyása egyébként kemény büntetéseket – végső sáron pedig köztulajdonba vételt – von maga után. A jelentés summázata szerint a jelenlegi stádiumban még meglévő, vegyes piacgazdasági-tervgazdasági rendszer mindkét eleméből a legrosszabb jön ki: a piacgazdasági rész piac nélkül működik, a tervgazdálkodás pedig terv nélkül folyik.
A jelentést ismertetve a Frankfurter Allgemeine rámutat, hogy Chávez-kormányzata nem képezett tartalékokat a magas olajárak idején, ami most erősen behatárolja a mozgásterét. Miközben a világon másutt erős dezinflációs – vagy éppen deflációs – folyamatok bontakoznak ki, Venezuelában a drágulás éves rátája eléri a 31 százalékot, ami egész Dél-Amerikában a legmagasabb.
A jegybankot megfosztották önállóságától, és utasították, hogy mobilizáljon tartalékokat, illetve ezeket utalja át a kormány részére. A kormány az áfa megemelésére kényszerült, és ennek ellenére is 30 százalékot le kellett faragnia a közkiadásokból. Az olajbevételek megcsappanása miatt felül kell vizsgálni számos szociális programot, ami korábban az elnök népszerűségének fő forrása volt.
Az olajipar mellett Chávez államosította az ottani távközlési céget, az áramszolgáltatást, az acél- és a cementgyártást, valamint a média nagy részét. Legutóbb az olajkitermeléshez szükséges know-how birtokában lévő, mintegy 60 szolgáltató céget vett át, amelyeket a hadsereg is megszállt.
Az államfőt már akkor figyelmeztették, hogy a lépés megbosszulhatja magát, mert az ország rá van utalva a kisajátított – részben külföldi – vállalatok geológiai és egyéb szakismereteire, mert számos esetben víz, gőz és földgáz – bonyolult eljárás keretében végrehajtott – visszasajtolásával lehet csak fenntartani a termelési szintet. Emiatt a mostani, napi 3 millió barreles kitermelés akár 20 százalékkal is csökkenhet. A figyelmeztetések szerint az elnök az országban nem – mint mondja – a kapitalizmust temeti el, hanem az egész olajipart. A hiányzó technológia pótlásához Chávez esetleg kénytelen lesz Moszkvához folyamodni.
