Mert erről Orbán Viktor ezt mondta: „Ami a parlamenti túlhatalmat illeti… 1994-ben… kétharmados többségük lett, és mindenféléket műveltek az alkotmánnyal. Rögtön első helyen a soron következő önkormányzati választásokra vonatkozó választási törvényt alakították át...”.
"Ez igaz. Ám ezzel be is volt fejezve a dolog! Mert többé nem nyúltak az alkotmányhoz a négy év alatt. Nem „használták” a nekik „odaítélt bizalmat oly mértékben, amilyen mértékben” azt odaítélték a számukra. Bizony, a pufajkás Horn által vezetett kommunista utódpárt és a szabaddemokraták annak idején demokratikus önmérsékletet tanúsítottak" – fogalmaz a közíró.
Elfogadták, hogy az új alkotmányhoz ne legyen elegendő a kétharmados többség: hogy az alkotmánnyal kizárólag ötpárti konszenzus esetén lehessen „mindenféléket művelni”. Ezt a feltételt az új választásokig alkotmányos biztosítékok védték. Ahogy 1997 májusában írtam a Magyar Szemle című folyóiratban: a koalíció láthatóan „nem használja föl kétharmados többségét saját hatalma intézményes bebetonozására… nem kívánja fölforgatni az 1989-90-ben rögzített parlamentáris rendszer alapjait”.
Hogy miért hazudik akkor Orbán a nyilvánvaló tények ellenére? Mert e hazugság árán is igazolni akarja a maga – fentiekkel ellentétes – szándékát: hogy tudniillik ő nagyon is be akarja betonozni, illetve nagyon is föl akarja forgatni...
