Gyurcsány Ferenc felelőssége vitathatatlan. Mint Medgyessy Péter tanácsadóját felelősség terheli a száznapos programokért. Mint miniszterelnököt felelősség terheli azért, hogy 2004 és 2006 között elmaradt a szükséges fordulat és persze sok további hibáért is, amelyet a 2006 óta tartó kínlódás, a két koalíciós párt közötti kényszerű manőverezés során elkövetett. Felelősség terheli a népszavazási vereség nyomán - illetve arra készülve valójában már 2008 elején - elhatározott politikai fordulatért és a koalíció felbontásáért, amivel az addig elveszített választókat nem sikerült visszahozni, viszont sikerült elveszíteni az értelmiségi támogatók jó részét is. Kárt okozott az MSZP-nek is, de végzetesnek bizonyult a lehetséges szövetségesre, az SZDSZ-re nézve – fogalmaz a Népszabadságban a közgazdász Ki a hibás? című cikkében.
Gyurcsány több alkalommal is elismerte felelősségét a 2006-ig terjedő időszak hibáiért: Őszödön is, több ízben az Országgyűlésben is, és utoljára az MSZP tisztújító kongresszusán is, ahol a miniszterelnökségtől elbúcsúzott. Nevezetes június 9-i blogbejegyzése azt mutatja, szembenéz a 2007-2008-as időszak hibáival is, melyeket nem az MSZP többségének ellenére, hanem velük együtt követett el. De vajon szembenéznek-e a maguk felelősségével a többiek?
Én az Országgyűlésben eltöltött nyolc év, a közös kormányzás majd a közös ellenzékiség időszakában egyfajta harcostársi viszonyba kerültem az MSZP képviselőivel, köztük a párt számos vezetőjével. Amikor 2003 nyarára egyértelművé vált, hogy milyen súlyos helyzetet teremtett a 2002-es felelőtlen gazdaságpolitika (amelyet az SZDSZ-en belül eleve elleneztem), három vezető szocialista politikust is megkerestem. Megpróbáltam meggyőzni őket: arra lenne szükség, hogy Medgyessy Péter az Országgyűlés szeptemberi nyitóülésén bejelentse, hogy a kormányprogramban foglalt jóléti intézkedések nem valósíthatók meg, ezért azok még végre nem hajtott részét (például a tizenharmadik havi nyugdíjból a harmadik és negyedik hetet) ebben a ciklusban nem is fogják megvalósítani. Ezt újságcikkben is megírtam (Megy-e Medgyessy?, Magyar Hírlap 2003. július 12.). Figyelmesen meghallgattak, értették is, amit mondok, de nem fogadták el. Kitartottak a "jóléti rendszerváltás" ígéretei mellett.
Abban bíztak, hogy "ki lehet nőni" a rohamosan növekvő hiányt, és egészen 2006 tavaszáig támogatták előbb Medgyessy, majd Gyurcsány manőverezését. Volt viszont más, amiben készek voltak szembeszegülni Gyurcsánnyal. Ha a szocialisták hitelvesztésének legfontosabb oka minden bizonnyal a 2006-ig folytatott jövedelemnövelő politika és a 2006 óta tartó megszorítások közötti ellentmondás, a másik fontos ok bizonyosan az, amit legkönnyebben egyetlen névvel jellemezhetünk: Zuschlag.
