– Egy évig nem volt elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak. A rendszer mennyire sínylette meg ezt a hiányt?
– Az ítélkezési munka folyt, minőségben és mennyiségben sem volt változás. Ugyanakkor a bírósági vezetésben bizonytalanság uralkodott, és ez alatt az időszak alatt elkezdődhettek volna azok a nagyobb változások, amelyek szükségesek a bírósági rendszer korszerűsítéséhez, ahhoz, hogy ezt a mechanizmust a korhoz igazítsuk.
– Elődje, Lomnici Zoltán mekkora súlyt fektetett a reformok elindítására? Az általa kezdeményezett dolgok mennyire tudnak illeszkedni az ön terveihez?
– Mindenféle elképzelés, híresztelés látott napvilágot az elmúlt időszakban az ő tevékenységével kapcsolatban, ennek az értékelése nem az én dolgom. Nekem új emberként az a feladatom, hogy tájékozódjak és ez után minden érintettel, bíróval, bírósági vezetővel, a jogalkotókkal együtt kezdjünk hozzá a változtatásokhoz.
Névjegy
Született: Budapest, 1952. december 11.Tanulmányai: az ELTE jogi karán 1978-ban szerzett doktorátust
Pályafutása: MTA (1978–1989), az Államigazgatási Főiskola főigazgatója
(1989–1998), az MDF színeiben parlamenti képviselő (1990–1991), a
strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája (1991–2008), a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája (2008–2009)
Sólyom László először 2008-ban jelölte a Legfelsőbb Bíróság megüresedő elnöki tisztségére.– Mennyire érez támogatást ehhez a szakma, vagy azok részéről, akik az egy éves procedúra után, a harmadik jelölésére végül áldásukat adták?
– A szakma részéről bizalmat és támogatást látok, ez öröm, mert azt jelenti, hogy a kollégák elfogadnak, együttműködésre készek. Ami a politikát illeti: végül is a szükséges kétharmadnál nagyobb többséggel választottak meg, így élvezhetem az országgyűlés bizalmát is.
– Egyszerűen borítsunk fátylat arra, ami az elmúlt hetekben történt?
– Nem foglalkozom már ezzel.
– Azt azért csak meg kell kérdeznem, hogyan érintették azok a hírek, amelyek szerint Lomnici Zoltán úgymond lobbizott a kinevezése ellen?
– Miután az Országgyűlés megválasztott, ezek a kérdések már az érdeklődési körömön kívül esnek. A híresztelések tisztázása pedig nem az én dolgom.
– Lomnici Zoltánnal milyen a kapcsolata?
– Ő a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke és mint minden más bíró, ítélkezési tevékenységét illetően független. Amíg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának tagja voltam, többször találkoztunk, de kinevezésem óta még nem beszéltem vele.
– Egy évvel ezelőtt kinevezése ellen éppen azt hozták föl egyik érvként, hogy nem Magyarországon, hanem Strasbourgban bíráskodott. Ennyire eltérő lenne az a munka a hazaitól?
– Jóllehet speciális nemzetközi bíróságról van szó, számos vonatkozásban Magyarországhoz hasonló problémákkal küzd: hihetetlen módon megnőtt az ügyhátraléka, az a bíróság is alulfinanszírozott és hasonló típusú gondok jelentkeznek a jogegységgel kapcsolatosan is. Fontos hogy ugyanolyan tényállás alapján ne szülessenek eltérő döntések – ez a kérdés pedig még hatványozottan jelentkezik idehaza.
– Az ügyhátralékokkal kapcsolatban elődje többször hangsúlyozta a nagyobb létszám szükségességét. Egyetért ezzel?
– Attól függ. Ha arra gondol, hogy több bíróra van szükség, tudni kell, hogy nemzetközi összehasonlításban nálunk nem bíróból van kevés, hanem az őket segítő tisztviselőkből. Tarthatatlan, hogy a bírókra jelentős adminisztrációs teher hárul. Az, hogy ők látják el ezt a feladatot, az erőforrások pazarló felhasználását jelenti, lévén ők a legdrágább elemei a rendszernek. Kiegészítő, bírókat segítő munkát végző bírósági dolgozókra – és itt jogi végzettségű szakemberekre is gondolok – lehet még szükség. Nyilvánvaló, hogy ennek vannak pénzügyi akadályai,de ebbe az irányba kellene elmozdulni.
– Hogyan?
– Fel kell mérni, hogy hol van a legnagyobb szükség rájuk, de nyilvánvaló, hogy egy gazdasági válság idején ezek inkább hosszú távú tervek.
– Az ügyhátralékok súlyos gazdasági következményekkel is járhatnak, hiszen egy fizetésképtelenné váló cég nem csak azoknak okoz kárt, akikkel perben áll. Ez sem megfelelő érv amellett, hogy többletforrásokat biztosítsanak a bíróságoknak?
– Nem csak a gazdasági élet szereplői, hanem minden polgár számára súlyosan hátrányos, ha személyi és vagyoni ügyeiben hosszú ideig bizonytalanságban van. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a jelentős ügyhátralék nem az egész bírósági rendszerre, hanem néhány nagy és egy-két kisebb bíróságra jellemző, ezek között megemlíteném a Fővárost és Pest Megyét. Tény az is, hogy a gazdasági perekben az utóbbi években nőtt az elmaradás. A hátralék csökkentését csak hosszú idő alatt, következetes munkával lehet elérni, itt már most óvnék mindenkit a csodavárástól.
Névjegy
Született: Budapest, 1952. december 11.Tanulmányai: az ELTE jogi karán 1978-ban szerzett doktorátust
Pályafutása: MTA (1978–1989), az Államigazgatási Főiskola főigazgatója
(1989–1998), az MDF színeiben parlamenti képviselő (1990–1991), a
strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája (1991–2008), a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája (2008–2009)
Sólyom László először 2008-ban jelölte a Legfelsőbb Bíróság megüresedő elnöki tisztségére.– Mindez látványosan ütközött ki néhány nagy visszhangot kapott gazdasági perben, például Tocsik Márta vagy Princz Gábor ügyében, amikor több mint tíz év után született ítélet.
– Ezen a téren már az elmúlt egy évben is volt előrelépés: felmérték a két illetve az öt éven túl elhúzódó ügyeket és bizonyos intézkedések bevezetésére is sor került.
– Mennyire súlyos a magyarországi helyzet?
– Magyarországnak ez a híre, például a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kerülő hazai ügyek túlnyomó többsége is az ügyek elhúzódására hivatkozik. A magyar állam eddig több mint száztíz millió forintot fizetett ki kártérítésként az elmarasztalások nyomán. De ha európai összehasonlításban nézzük, meg kell állapítanunk, hogy Magyarország nem áll egyedül.
– A jogegység megteremtése nem tűnik pénzigényes feladatnak. De könnyebben teljesíthető?
– Szeretnénk a Legfelsőbb Bíróságon létrehozni egy elemző csoportot, amely segítené ezt a munkát. Jogszabálymódosítások is szükségesek ezen a területen.
– Említette, hogy a kornak megfelelő bíróságokat szeretne. Ez mit jelent?
– Magyarország uniós ország, a bíróságok megítélése, tekintélye azonban a régi tagállamokban magasabb, mint nálunk. Ehhez kellene közelíteni, különösen, hogy korábban Magyarországon volt már magas presztízse a szervezetnek.
– Mit jelent a korszerűsítés?
– Ne csináljunk titkot a bírósági eljárásból: ahol lehet használjuk a rendelkezésre álló korszerű technikákat. Én az európai gyakorlatnak megfelelően nem vagyok híve, hogy a tárgyalóteremben folyó munkát mindvégig kamerák zavarják, de lehetne például egyes tárgyalásokat rögzített kamerákkal közvetíteni. Az internet nyújtotta lehetőségeket is jobban kihasználhatnánk.
– Egy interjúban említést tett arról, hogy a büntethetőség korhatárát 12 évre kellene leszállítani.
– Én nem tettem erre javaslatot, csak felvetettem, hogy meg lehetne vizsgálni ezt a kérdést is.
– Tudna említeni más javaslatot, amelyet szívesen ajánlana a törvényhozók figyelmébe?
– A bírósági rendszer hatékonyabb működése érdekében szívesen látnék változásokat a bírósági igazgatásban, így az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szervezetében.
Tanulmányai: az ELTE jogi karán 1978-ban szerzett doktorátust
Pályafutása: MTA (1978–1989), az Államigazgatási Főiskola főigazgatója
(1989–1998), az MDF színeiben parlamenti képviselő (1990–1991), a
strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája (1991–2008), a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája (2008–2009)
Sólyom László először 2008-ban jelölte a Legfelsőbb Bíróság megüresedő elnöki tisztségére. Baka Andras -->
