Verseny az új EU-posztokért
Az elnöki poszt lehetséges várományosaként a leghosszabb ideje emlegetett Tony Blair korábbi brit kormányfőt ugyan a legfrissebb jelentések szerint Nicolas Sarkozy francia államfő mellett immár Angela Merkel német kancellár is támogatja, az ellenzők közé azonban a Benelux országok után Ausztria is felsorakozott.
Belgium, Hollandia és Luxemburg kormánya szerint az eurózónán és a schengeni övezeten is kívül álló Nagy-Britannia túlságosan euroszkeptikus ahhoz, hogy ő adja az EU elnökét – derül ki egy közösen készített dokumentumból, amely név szerint nem említi Blairt. Werner Faymann szociáldemokrata osztrák kancellár a napokban azzal hárította el Blair jelöltségét, hogy „Obamát, nem pedig Busht támogató elnökre van szükség”.
A volt brit kormányfő elkötelezettsége George W. Bush korábbi amerikai elnök külpolitikája mellett az egyik legsúlyosabb érvnek számít a jelöltségét elutasítók körében. Nemrég még Blair egykori diplomáciai stábjának egyik tagja, Carne Ross is úgy nyilatkozott, hogy az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos bizonyítékok „eltúlzása” miatt más vezetőre van szükség, ha „a Lisszabon utáni EU valamennyire is hiteles akar lenni”.
A jelöltekről folyó alkudozás kapcsán elemzők arra a fontos körülményre hívják fel a figyelmet, hogy lisszaboni szerződés sem az elnöki, sem a külügyminiszteri poszt esetében nem írja le pontosan a tisztségekkel járó szerepkört. Hogy a majdani elnöknek, illetve külügyminiszternek csak a tagállamok közötti konszenzus előmozdítása lesz-e a feladata, vagy pedig valóban az unió képviseletét látja majd el a globális színpadon, az minden bizonnyal a befutók kaliberétől függ. Blairt pedig ebből a szempontból sokan túlságosan is erősnek és függetlennek tartják, és még a brit konzervatívok is a Brüsszellel való „hadiállapot” beköszöntét jósolják megválasztása esetén.
A volt brit kormányfő mellett Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök számított a legutóbbi időkig a legesélyesebb jelöltnek, ám a banktitok kérdésében Sarkozyvel és Merkellel is összekülönbözött. Az elmúlt hetekben kezdett el viszont emelkedni Jan Peter Balkenende holland kormányfő csillaga, aki az elmúlt években sikerrel küzdött országa nemzetközi szerepének megerősítéséért, így Hollandia a legutóbbi G20-találkozókra is meghívást kapott. Spanyolország egykori kormányfője, Felipe Gonzalez kinevezéséért lobbizik; ő az EU jövőjét felvázolni hivatott „bölcsek” tanácsának elnöke.
A jelöltek között tartják számon Mary Robinson korábbi ír államfőt is, aki jelenleg az ENSZ emberi jogi főbiztosa, és tagja a világ legsúlyosabb problémáinak kezelésére 2007-ben Nelson Mandela által életre hívott nagy presztízsű Elders csoportnak. Írországból ugyanakkor még Bertie Ahern korábbi miniszterelnök neve is felmerült, illetve két másik egykori kormányfőt is lehetséges befutóként emlegetnek: a finn Paavo Lipponent és a belga Guy Verhofstadtot.
Nem sokkal rövidebb a lista a külügyminiszteri poszt esetében sem. A jelenlegi kül- és biztonságpolitikai főképviselő, Javier Solana mandátuma a hónap végén jár le. Utóda az Európai Bizottság alelnöki posztját is ellátja, és ő lesz a felelős az EU nemzetközi segélyezésre fordított költségvetéséért.
