Mindenkit a helyén kezelünk?
A fizetés igenis számít. Amennyit keresünk, meghatározza életstílusunkat, lakhelyünket, és státuszunkat is – kezdik elemzésük bevezetését a NEF (New Economics Foundation) kutatói. A kérdés csupán az, hogy munkánk mekkora hatással van a társadalomra, és az összhangban van-e az utána kapott fizetéssel – tette fel a kérdést a brit kutatóintézet.
Értékteremtők-értékrombolók
A kereseti lehetőségek az Egyesült Királyságban – számos más országhoz, akár hazánkhoz hasonlóan is – nagyon nagy különbségeket mutatnak. A kiemelkedően gazdagok és a nagyon szegények bevételei folyamatosan távolodnak egymástól.
A NEF hat különböző, olyan tevékenységet vizsgált a magán- és közszférából a társadalmi hasznosságuk szempontjából, amelyek jól példázzák a különbségeket. A három alacsonyan fizetett munkakör a kórházi takarító, a hulladékhasznosító, valamint a bölcsődei gondozók voltak. A vizsgálat tárgyát a másik oldalról a magasabb fizetséggel rendelkezők a bankárok, a reklámcégek vezetői, és az adószakértők alkották.
A kórházi takarítók meghatározó szerepet töltenek be az egészségügyi szolgáltatások színvonalának fenntartásában. Ennek a munkakörnek az értéke általában alábecsült és alulértékelt, de a NEF számítása szerint minden megkeresett egy font után annak tízszeresét állítják elő annak társadalmi hasznossága alapján.
A bölcsődei gondozók munkája önmagában is nagyon értékes, de a társadalom szempontjából azért van jelentősége, mert megteremtik a lehetőséget a szülőknek arra, hogy a gyermeknevelés mellett munkát is vállalhassanak. Ennek tükrében érthető, hogy minden fontnyi fizetésük után 7-9,5 font értéket teremtenek.
A maguk módján a hulladékhasznosítók bírnak a legnagyobb értékteremtő képességgel: minden font után mintegy 12 font társadalmi hasznot hoznak létre. Ezt többek között az újrahasznosítással, így ennek következtében a károsanyag-kibocsátás csökkentésével teszik.
Természetesen a London pénzügyi negyedében dolgozó bankárok keresnek a legjobban az évi 500 ezer és 8 millió font közötti fizetésükkel. A kutatás szerint értékteremtő képességük azonban a legalacsonyabb: fizetésük minden egyes fontja után mintegy hét fontba kerülnek a társadalomnak. Alapjában véve a bankszektor dolgozóira jólét-növelőként tekintünk, de komoly felelősségük van a gazdasági válság kialakulásában, így a munkájuk során megkeresett összegekkel valójában szociális problémákat okoznak.
Az 50 ezer és 12 millió font között kereső reklámcégvezetők sem sokkal jobbak a NEF szerint: ők felelősek azért, hogy a fogyasztókban kielégíthetetlen vágyat keltsenek, mely költekezéshez, valamint eladósodottsághoz vezet. A számítások szerint a topfizetések minden fontja tizenegy fonttal rombolja a társadalmi értékeket.
Az adószakértők az adófizetési hajlandóságot rombolják, így minden font, amit a segítségükkel természetes-, vagy jogi személyek megtakarítanak, azt az államtól vonja el, így csökkentve a kifizethető támogatások mértékét. Hetvenötezer és 200 ezer font közötti fizetésükkel ily módon megkeresett fontonként mintegy 47 fontnyi állami forrást vonnak el.
Tévhitek pénzről és fizetésről
A kutatás megpróbál néhány brit gazdaságpolitikai tévhitet is eloszlatni. Ezek a következők:
1. A londoni banknegyed működése elengedhetetlen az Egyesült Királyság gazdasága számára
2. Az alacsonyabb fizetségű állások feljebblépési és fejlődési lehetőségeket tartogatnak.
3. A kereseti különbséget mindaddig nem számítanak, amíg segítünk a szegényeken.
4. Azért kellenek a magas fizetések, hogy a tehetségeket az ország megtarthassa.
5. A jobban fizetett munkások jobban dolgoznak.
7. Ha megadóztatjuk a gazdagokat, azok fogják a pénzüket és elmenekülnek.
8. A gazdagok többet adakoznak a társadalomnak.
9. Az érdekes munka kielégítőbb, amiért kevesebbet is kérnek.
10. A fizetés minden esetben hatékonysággal párosul.
