Mindezt Bauer úr a múlt rendszerben „a munkásmozgalom történetével foglalkozó szemináriumokon” elsajátított, a baloldal két árulásáról szóló elméletből vezeti le. E szerint a baloldalt elárulta a szociáldemokrácia, amikor feladta a kapitalizmus megdöntéséért folyó harcot, és a munkásosztály helyzetének javítását lehetségesnek látta a kapitalista rendszer keretein belül – fogalmaz a közgazdász a Népszavában Bauer Tamás Két árulás üzenete című korábbi cikkére reagálva.
A másik árulás, szintén az említett elmélet szerint, az I. világháború hadi céljainak szociáldemokrata elfogadása volt, hiszen marxista alaptétel, hogy a munkásosztálynak nincs hazája, ellensége nem a másik ország munkásosztálya, hanem a tőke, amiért el kell utasítani a háborút. Amikor tehát a szociáldemokraták a háború mellé álltak és lehetővé tették, hogy az egyik ország munkásosztálya a másik ország munkásainak lemészárlására induljon, megtagadták a szocializmust és megágyaztak a nacionalizmusnak.
Bauer úr fenntartás nélkül helyénvalónak tartja ezt az egyébként eredetileg V.I. Lenin által megfogalmazott elméletet. Ő is, mint Lenin, a szociáldemokráciát két nagy árulás gyümölcsének tekinti, de Lenintől eltérően helyesli az elsőt, a kapitalizmus megdöntésének feladását, míg Leninnel egyetértésben elutasítja a másodikat. De ha a szociáldemokrácia jól cselekedett, amikor elfogadta a kapitalista rendszer kereteit, vajon milyen alapon tudta volna elutasítani a kapitalizmus - és nem kis részben a kapitalista liberálisok - háborúját?
Az ellentmondás, bár szembetűnő, kismiska ahhoz a mélységesen történelmietlen megközelítéshez képest, amely a lenini elméletben és annak Bauer úr által levezetett alkalmazásában rejlik. Az európai baloldal ugyanis nem Marx vagy Eduard Bernstein gyermeke, hanem két és félezer éves kultúránk szerves része, amely izmos hátán a sorsdöntőnek vélt két árulás legfeljebb ideiglenes pattanásnak számít. Lényege nem a történelmileg tiszavirág életű ipari munkásosztály küzdelme, vagy az osztályharc, vagy a dialektikus materializmus tudományosnak vélt megállapításai, hanem a közösség értékeinek és érdekeinek meghatározása és védelme az önző egyénnel szemben.
Volt és lesz is sokféle baloldal, volt és lesz is a baloldalnak sokféle barátja és ellensége. De egy biztos: olyan baloldal nincs, amelynek köze lehet ahhoz a pót-liberalizmushoz, amely az elmúlt húsz évben ránktelepedett, és amelyet Bauer Tamás továbbra is a szocialisták természetes szövetségeseként jelenít meg. A baloldalnak vissza kell térni arra a történelmi útra amin két évezreden át haladt és küzdött a társadalmi igazságosságért és a közösséget szolgáló erkölcsért – zárja elemzését Róna Péter.
