Több gyakorlatot a szakképzésbe
Meg kell állítani a szakképzés minőségi romlását, összhangba kell hozni a képzést a piaci igényekkel, és hosszú távon le kell vezényelni egy teljes szerkezetváltást – hangzott el a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) közös sajtótájékoztatóján. Drasztikus mértékben növelni kell a szakképzésben a gyakorlati oktatás arányát – hangsúlyozta Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár és Parragh László MKIK-elnök egyaránt. Czomba elmondta: a regionális szinten kirívóan gyenge magyar foglalkoztatási ráta fő okai a képzési rendszerben keresendők. A vállalkozók alig másfél százaléka vesz részt a szakképzésben, a bizonyítvány mögött gyakran nincs valós tudás, a pályaorientáció és a pályakövetés szinte csak papíron létezik. Az állam feladata elsősorban a normatívarendszer átalakítása lesz. El kell érni, hogy az iskolák ne csak a tanulók létszáma alapján kapjanak támogatást: differenciálni kell a normatívák között, jobban támogatva a hiányszakmákat. Szükség van visszacsatolásra is, ennek érdekében nem kizárt, hogy újra bevezetik a szakfelügyeletet. Elmondta továbbá: vannak kormányzati elképzelések a szakmunkásképzés időtartamának három évre csökkentéséről, de ezek egyelőre csupán terv szintjén állnak.
Parragh László a piac szerepét hangsúlyozta. Ugyan lehetetlen százszázalékos pontossággal előre jelezni az évekkel későbbi munkaerő-piaci igényeket, de meg kell próbálni – mondta. Hosszú távon a cél a német típusú duális képzés megteremtése, de ettől most még nagyon meszsze áll Magyarország. A kamaráknak nagyobb beleszólást kell kapniuk az oktatási követelmények meghatározásában és hatalmas szükség van sokkal több gyakorlati képzésre. Az elméleti oktatás túlsúlya miatt ugyanis sok olyan tanuló lemorzsolódik, aki egyébként ügyes kezű, de három-négy, szorosan nem a szakmához tartozó tárgyból is megbukott. Figyelmeztetett: az átalakítás érdekeket sért majd az oktatásügyben, de el kell érni, hogy az iskolák ne csak „papírgyárként” működjenek.
3 kérdés 3 válasz czomba sándorhoz
Van garancia arra, hogy a piac felszívná a szakképzést befejező diákokat, és nem csak jól képzett munkanélküliek kerülnének ki?Egy jól működő gazdaságnak kell a képzés mögött állnia. Az ilyen gazdaságban a humánerőforrás biztosítása nélkülözhetetlen feltétel: ma már egy nagyvállalkozás betelepedési szándékát legalább olyan mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló munkaerő, mint az adórendszer. Erről szól a Széchenyi-terv és mindkét gazdasági akciótervünk is, hogy olyan gazdaságélénkítő programot hajtsunk végre, amelyre a humánerőforrás fejlesztését fel tudjuk fűzni.
Mivel vennék rá a hetedik-nyolcadik osztályosokat, hogy a szakképzést válaszszák?
Vissza kell adni az értékteremtő munka becsületét. Ma Magyarországon félmillió ember dolgozik a termelésben, miközben másfél millióra lenne szükség. Jelen pillanatban a hetedik-nyolcadik osztályosok – és szüleik – iskolaválasztása teljes mértékben ad hoc jellegű: melyik iskola van közel hozzájuk, van-e kollégiuma. Meg kell kezdeni már az általános iskolában a felkészítést, hogy megszerettessük a szakmát a gyerekekkel.
Milyen anyagi követelményei lennének az átalakításnak az államra nézve?
Nem elsősorban az a probléma, hogy kevés a forrás, hanem az, hogy rengeteg csatornán folyik szét. Egy-egy képzést négy csatornából is képes a magyar állam finanszírozni, ezen szeretnénk változtatni. Arra készülünk, hogy adott esetben akár helyben is maradhassanak a források, tehát ha egy cég képes és akar tanulókat foglalkoztatni, akkor ne fizessen be szakképzési hozzájárulást, maradjon nála az a pénz, mert ott hasznosul jobban.
Egy jól működő gazdaságnak kell a képzés mögött állnia. Az ilyen gazdaságban a humánerőforrás biztosítása nélkülözhetetlen feltétel: ma már egy nagyvállalkozás betelepedési szándékát legalább olyan mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló munkaerő, mint az adórendszer. Erről szól a Széchenyi-terv és mindkét gazdasági akciótervünk is, hogy olyan gazdaságélénkítő programot hajtsunk végre, amelyre a humánerőforrás fejlesztését fel tudjuk fűzni.
Mivel vennék rá a hetedik-nyolcadik osztályosokat, hogy a szakképzést válaszszák?
Vissza kell adni az értékteremtő munka becsületét. Ma Magyarországon félmillió ember dolgozik a termelésben, miközben másfél millióra lenne szükség. Jelen pillanatban a hetedik-nyolcadik osztályosok – és szüleik – iskolaválasztása teljes mértékben ad hoc jellegű: melyik iskola van közel hozzájuk, van-e kollégiuma. Meg kell kezdeni már az általános iskolában a felkészítést, hogy megszerettessük a szakmát a gyerekekkel.
Milyen anyagi követelményei lennének az átalakításnak az államra nézve?
Nem elsősorban az a probléma, hogy kevés a forrás, hanem az, hogy rengeteg csatornán folyik szét. Egy-egy képzést négy csatornából is képes a magyar állam finanszírozni, ezen szeretnénk változtatni. Arra készülünk, hogy adott esetben akár helyben is maradhassanak a források, tehát ha egy cég képes és akar tanulókat foglalkoztatni, akkor ne fizessen be szakképzési hozzájárulást, maradjon nála az a pénz, mert ott hasznosul jobban.-->
