Közélet

OECD: Kettészakadt magyar társadalom, az aluliskolázottság miatt

„Világviszonylatban a magyar lakosság készségei javultak a leginkább az elmúlt 10 évben, ugyanakkor a vizsgált készségek és kompetenciák terén szélsőségesen kettészakadt képet mutat a társadalom” - mondta a Kanadai Statisztikai Hivatal által vezetett, 11 országot érintő felmérés frissen publikált eredményeinek ismeretében Dr. Köpeczi-Bócz Tamás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes-államtitkára, aki egyben a felmérés hazai vezetője is volt.

„A foglalkoztathatóság legnagyobb akadálya az alapkészségek hiánya, így nem csak a társadalmi hátrányok újratermelődésében, de a felnőtt lakosság készség szintjének növelésében is az  oktatási szférának kulcsszerepe van” –tette hozzá.

Az összehasonlító kutatás eredményeiből kiderült, hogy az alacsony iskolázottságú magyar népességnek a munkavállaláshoz szükséges alapkészségei mélyen az európai átlag alatt vannak. „Mindez világos jelzés a foglalkoztatáspolitika számára, hogy aktív eszközökkel, mint amilyen a képzés is, az eddigieknél sokkal jobban kell segíteni ezt a társadalmi csoportot. Első lépésként nem formális végzettséghez, hanem hasznos készségekhez kell jutniuk az érintetteknek.” – mondta Dr. Köpeczi-Bócz Tamás, a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, a magyarországi kutatás vezetője.

A szakember szerint a hatékony felzárkózást célzó humánfejlesztési intézkedések egyik iránya, az érettségivel nem rendelkező népesség, ezen belül különösen a nyolc általánost vagy azt sem végzettek foglalkoztatási szintjének emelése kell legyen, hiszen a foglalkoztatás ebben a társadalmi csoportban kirívóan alacsony, és itt a legnagyobb a hátrányok újratermelődése.

A diplomások iskolába lépő gyermekeinek 1,2 százaléka, az érettségizettekének 4,6 és a szakmunkás végzettségűekének 13,1 százaléka él olyan családban, ahol nincs dolgozó fel­nőtt, az ennél alacsonyabb végzettségűek esetében azonban ez az arány 48,4.
 
A kutatás eredményeinek ismeretében, a helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy „elsősorban a társadalmi különbségek újratermelődése illetve csökkentése, illetve a gazdaság fejlődése, a versenyképesség és az innovációs képesség szemszögéből már középtávon is kifizetődő lenne, ha jellemzően egyéni indíttatású továbbképzési rendszer kerülne kialakításra. Ennek alapeleme nem a képzések támogatása - legfeljebb kompenzáló jelleggel- kell legyen, hanem sokkal inkább olyan társadalmi, gazdasági környezet megteremtése, amelyben alapvető szükséglet a folyamatos tanulás, és annak elismerése. Ha a tanulás életstílussá válik az alapvető kompetenciákkal már rendelkezők körében, akkor ez húzó hatást fog gyakorolni a leszakadó rétegek felzárkózásában is.”
 
Az alacsony iskolázottságúak munkaerőpiacon elszenvedett hátránya egyre növekedhet annak ismeretében, hogy jellemzően, a magyar – hasonlóan a fejlett országokhoz – egyre több készséget követel a magasan képzett munkavállalóktól is.
 
A szakember szerint a tudás és készségszint alapú fókuszálás valamivel bonyolultabb oktatáspolitikai megközelítés, mint az iskolai végzettség alapú, mert a készségek alapvető tulajdonsága, hogy nem birtokolhatóak örökké. Megszerezhetőek ugyan, de megtartásukhoz folyamatos és állandó megújulásra, aktív résztvevő életmódra van szükség. A több és jobb munkahely célrendszere több és jobb kompetenciákkal bíró munkavállalókkal érhető el, így az egyéni és állami ráfordításokat is ebbe az irányba kell összpontosítani.

képzés foglalkoztatottság foglalkoztatás Magyarország űltalános iskola oktatás alapképzés társadalom népesség OECD
Kapcsolódó cikkek