Mostantól az új alkotmány elfogadásáig a kormánypártok tervei szerint csak az új alaptörvény megalkotásával foglalkozik az Országgyűlés. Eközben ezen a héten a kormány már 300 napja lesz hivatalban, ennek apropóján a Policy Agenda újra megvizsgálta, hogy hogyan alakult a törvénykezési „verseny” a kormánypárti frakciók és a kormány között áll a Policyagenda közleményében.
Frakciókormányzás, mint új modell
A második Orbán-kormány megalakulását követően két alkalommal is elemeztük a kormány és a kormánypárti frakciók törvényalkotási teljesítményét. Megállapítottuk, hogy az előző kormányok hasonló időszakához képest jelentősen megváltozott a kormányzás módja. Alapvetően a kormánypárti frakció vette át a vezető szerepet a törvényalkotásban a kormánytól, vagyis jóval több törvényjavaslatot nyújtott be, mint a kabinet.
A kormány féléves munkájának elemzésekor, tavaly november végén azt írtuk, hogy egyre több jel mutat arra, hogy a kormányzati szerkezet nem képes tökéletesen kiszolgálni a politikai vezetés és a kormánypárti frakciók által diktált tempót. Bár a számok azt mutatják, hogy az első két hónaphoz képest a kormányzat tevékenysége egyértelműen felgyorsult, a jogalkotási munka késlekedése, rövidtávon is okozhat károkat a kormányzó pártoknak, hiszen fontos végrehajtási rendeletek csúszva, vagy egyáltalán nem készülnek el.
A helyzet változatlan: a frakció irányít
Megvizsgáltuk az eltelt közel 300 kormányzással töltött napot, és ez alapján továbbra is az látszik, hogy a Fidesz-frakció nem akarja kiengedni kezéből az irányítást, és a kormányzatnak átadni a jogalkotás előkészítésének lehetőségét és felelősségét.
A szokott mechanizmus alapján megvizsgáltuk, hogy a korábbi három parlament, illetve a mostani törvényhozás milyen törvénykezési teljesítményt nyújtott a kormány működésének első háromszáz napjában. Az adatok a korábbi kormányzati ciklusokhoz képest még inkább megmutatják, hogy milyen eltérés is van a mostani működés és a korábbi időszakok között.
Törvénykezési dömping a Fidesz-KDNP frakció vezetésével
Továbbra is a mostani kormány és kormánypártok azok, akik együttesen a legtöbb törvényjavaslatot nyújtották be, ugyanakkor a kormány teljesítménye egyáltalán nem haladja meg az előző kormányok teljesítményét. A hatalmas eltérés a kormánypárti frakciók teljesítményében van, amelyet jól jellemez, hogy a három korábbi kormány (az első Orbán, a Medgyessy, illetve a második Gyurcsány) a hasonló időszakában a kormánypárti frakciók összesen 61 törvényjavaslatot nyújtottak be, addig a mostani frakciók csak ebben a ciklusban már 92 önálló kezdeményezéssel éltek.
Talán meglepő módon, nem látszik, hogy csökkenne a különbség a kormány és a kormánypárti frakciók között a beadott törvényjavaslatok számában, hiszen a korábbi várakozás az volt, hogy az első pár hónap lendülete után visszaáll a korábbi működési rend, és egyre inkább a kormányzati apparátus készíti majd elő a törvényjavaslatokat. Ezt a feltételezést már a féléves adatok sem igazolták, mivel akkor is közel 26 százalékkal több előterjesztést nyújtott be a két kormánypárti frakció, mint a teljes kormány. Az elmúlt hónapokban ehhez képest még nőtt is a különbség, mivel most már 35 százalékkal haladja meg a Fidesz és a KDNP képviselői által előterjesztett törvényjavaslatok száma a kormány kezdeményezéseit.
Láthatólag a Fidesz vezetésének megtetszett ez a működési mód, és egyre valószínűbb, hogy állandósítani is kívánják ezt. A kényes döntések tárgyalási idejét, ezáltal a politikai viták hosszát nagymértékben lehet csökkenteni azzal, ha egy kormánypárti képviselő saját maga terjeszt be egy javaslatot. Ezáltal a társadalmi egyeztetést is ki lehet kerülni, amely további politikai indulatokat, érveket hozhatna a felszínre. A gyors döntéshozatali rend természetesen hibákkal is járhat, mivel a rövidebb tárgyalási idő nem minden esetben képes a jogalkotás során felmerülő problémákat kivédeni.
A frakciókormányzás modelljének állandóvá válása növelheti a frakció és a kormányzat közötti feszültségeket, amelyre már néhány esetben volt is példa. Hasonló esetekre a továbbiakban is számítani kell, hiszen a gyors törvénykezési rendszert működtető új kormányzati modellből következően állandósulhatnak a konfliktusok a frakcióvezetés és a kormányzati adminisztráció irányítói között. E probléma kezelésére megoldást kell találnia a kormánypártok vezetőinek, hiszen a nyilvánosság előtt zajló konfliktusok ártanak a megítélésüknek.
