Már a könyvkiadók közt is hódítanak a fapadosok

A könyvpiac már évek óta nem számít prosperáló ágazatnak. A forgalom 2010-ben is mérséklődött, 64,1 milliárdról 61,5 milliárd forintra, a csökkenés az inflációval együtt a kilenc százalékot is elérheti. A szakma szereplői a világgazdasági válság miatt csökkenő vásárlóerőt teszik felelőssé, de közben a szakmát belső feszültségek is terhelik, például, mert a nagy könyvpaloták gerjesztette mennyiségi verseny nagy terhet ró a kiadókra.

Nem véletlen, hogy a magyar piacon is megjelentek a nagy terjesztői hálózatokat kikerülő cégek, amelyek az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már kedvelt print on demand rendszert (nyomtatás igény szerint) próbálják meghonosítani. A könyveket nem egyszerre, hanem a megrendelések után gyártatják le, annyit, amennyire szükség van. Ma már több ilyen vállalkozás működik Magyarországon, ezt kínálja a Révai Digitális Könyvkiadó, az Ad Librum Kiadó és a „legrégibb”, a 2009 óta működő Fapadoskönyv Kiadó.

„A hagyományos modell hátránya, hogy valamennyi kockázat a kiadói oldalon van. A kiadó állja a kézirat gondozásának a költségeit, fizeti a szerzőt, a nyomdát, a terjesztők azonban csak bizományba veszik át a könyvet” – magyarázza Farkas András, a Fapadoskönyv Kiadó vezetője. „A mi rendszerünk egyszerű: úgy tördeljük a szöveget, hogy azt otthon kinyomtatva bárki könyvvé tudja alakítani. Az ehhez szükséges kellékek papírboltban megvásárolhatók, de ha ehhez nem fűlik a fogunk, monitoron is olvashatunk” – mondja. „Ez a fapados könyv. Kihagytuk a nyomdát, a nagykereskedőt, és nincs remittenda sem” – teszi hozzá. Amikor a tapasztalatokról kérdezzük, kiderül, hiába az olcsó termék, az emberek nem akartak otthon könyvet barkácsolni. Ezért változtattak a rendszeren, ma már kész állapotban is meg lehet rendelni a kiadványokat. Emellett megállapodtak a nagy könyvterjesztőkkel, ahonnan szintén meg lehet rendelni a köteteiket, sőt a kínálatuk az e-tartalmakat szolgáltatóknál is elérhetők.

A kiadó fele-fele arányban ad ki régi és kortárs könyveket, nagyobb címszámot produkálva, mint a hagyományos kiadók. 2009 óta közel ezer címet adtak ki, hetente 10-15-öt. A kiadó vezetője szerint, megjósolhatatlan, mi lesz siker és mi nem. „Az Egri csillagok például nagyon jól megy, noha bárhol hozzá lehet férni. A legjobban most Németh László Iszonya, Tormay Cecile Bujdosókönyve fut.” Megmutatja két újdonságukat, a Demagógia Klasszikusai sorozatból, Muammar al Kaddáfi A Zöld Könyvét és Mao Ce-tung A vörös könyvecskéjét. „Még nem jelentek meg magyarul, noha ezek történelmi dokumentumok” – teszi hozzá. Az újszerű megközelítés ellenére Farkas András a kiadói szerepek hagyományos szerepét vallja, szerinte a könyves vállalkozásoknak előszűrőként kell működniük, hogy az olvasók rábízhassák magukat a kiadó választására.

Ennek az ellenkezőjét vallja Hanczár Gergely, a tavaly szeptemberben elindított, szintén a POD eljárásra építő Underground Könyvkiadó tulajdonosa, aki a YouTube-hoz hasonlítja vállalkozását.

„Tartalomszolgáltatók vagyunk, afféle »youbook«. Bármit kiadunk, ami nem jogsértő” – mondja. Hanczár szerint az érdeklődési körök egyre speciálisabbak, ezt a hagyományos könyvkiadás nem tudja kielégíteni. Példaként egy falusi plébános prédikációit összegyűjtő kötetet említ, amely a falu lakosságán, a barátokon kívül aligha tarthat számot szélesebb érdeklődésre. Náluk ez vagy akár a nagypapa háborús történetei, iskolai évkönyvek is megjelenhetnek – mindezért a szerző csupán nyolcezer forintot fizet, és vállalja, hogy legalább hármat megvásárol a kötetből.

Mint Hanczár fogalmaz, a titok az előállítás ésszerűsítésében rejlik: nincs szerkesztő, nincs kézi tördelő, és a korrektúrára sem fordítanak nagy gondot. A terjesztés, a kiadvány népszerűsítése a közösségi site-okon történik. Így míg a hagyományos kiadóknál ötszáz-ezer eladott példányszám után lesz nyereséges a vállalkozás, addig náluk már tíz példány is termel némi hasznot. És naponta jönnek ki új könyvvel.

Hanczár Gergely úgy véli, a kiadójuk minden könyvszakmai hagyománnyal szakít, de szerinte ez megéri, hiszen így olyanokat is „átsegíthetnek a nyilvánosság küszöbén”, akik amúgy esélytelenek lennének. Mint fogalmaz, ismerősei mind megpróbálták lebeszélni a vállalkozásról, mondván, az ideje nagy részében dilettánsokkal kell majd csatároznia. „Engem is meglepett, de nem így történt. Igazán friss, jó dolgokat adunk ki” – mondja. Legnagyobb példányszámban egy iskolai novellapályázatból készült kötet jelent meg, de adtak ki szakmonográfiát, fotóalbumot is. Sőt az egyik szerzőjüktől az egyik legnagyobb könyves cég rendelt meg egy új regényt.

A MKKE óvatosságra int

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) az igazgatója, Zentai Péter László óvatosságra int, szerinte a könyvkiadás egészére nézve kártékonyak lehetnek az Under-groundhoz hasonló vállalkozások. Szerinte a könyvkiadás történelme során kialakult szabályok szolgálják az olvasók és a szerzők érdekeit is.