Varsó nyáron sem pihen

A nyári hónapokban is legalább egy-egy, éves szinten pedig nem kevesebb mint 35-40 árverést rendez a legszélesebb palettájú lengyelországi aukciósház, a Rempex. A cég árverésein a magyarországiakkal ellentétben nem emelkedő, hanem csökkenő licitek követik egymást, ez más stratégiát követel meg a vásárlóktól.

Marek Lengiewicz, a Rempex felügyelőbizottságának elnöke a Világgazdaság kérdésére elmondta: évente 12 nagy árverést rendeznek általános képző- és iparművészeti profillal. Ezt ugyanannyi kortárs művészeti és számos különleges profilú aukció egészíti ki. Találunk ezek között szobor- vagy éppen régifegyver-árverést is, de idén tavasszal az első street art aukcióját is megrendezte a cég. Az új kezdeményezés nem volt veszteséges, ez Lengiewicz szerint nagy szó, hiszen a fotóárveréseik csak a harmadik alkalom után kezdtek „termőre fordulni”. Eközben a többi nagy lengyel aukciósház, a Polswiss Art vagy az Agra-Art leginkább 19–20. századi festészetre összpontosít, és ezeknél általában ők érik el a rekordleütéseket.

A 22 éve működő, tavaly mintegy 20 millió zloty (1,34 milliárd forint) forgalmat lebonyolított Rempex a varsói főhadiszállás mellett Krakkóban és Sopot üdülővárosban tart fenn kirendeltséget, amelyet franchise-rendszerben működő galériahálózat egészít ki. A galériák egy része kiállításokat rendez, mások árverezéssel is foglalkoznak, az anyacég azonban csak az aukciókra összpontosít. Ezek menete nagyban eltér a Magyarországon szokásostól. Indításként az árverésvezető megkérdezi, mely tételekre volna érdeklődés. Az első körben csak ezekre lehet licitálni, méghozzá holland rendszerben, tehát ha a kikiáltási árat sokallják a vevők, akkor (általában három lépcsőben, összesen 20-25 százalékkal) leviszik az összeget. Az első kör után további 3-4 forduló következik, hasonló módszerrel – ami ezután sem kelt el, azt az árverés estéjén internetre teszik, ahol ugyancsak a holland szisztéma szerint lehet rájuk licitálni. Ami így is megmarad, az a következő „valódi” árverésen 20 százalékos árcsökkentéssel indul.

Ez a rendszer arra készteti a vevőt, hogy gyorsan jelentkezzen, hiszen ha túl sokáig vár az ár csökkenésére, akkor valaki elviheti előle a tárgyat, és azzal az árverés lezárul – magyarázza Lengiewicz. Az aukció után a kialakult árat egyeztetik a beadóval, és ha az kevesli, akkor a vevő (vagy a jutaléka egy részéről lemondó aukciósház) rugalmasságán múlik, létrejön-e az üzlet. A tapasztalatok szerint az esetek 70 százalékában sikerül megoldást találni, és gazdát cserélnek a leütött tételek. A holland típusú aukciózás valamilyen formája egyébként más lengyel vagy például szlovák aukciósházaknál sem ismeretlen, ugyanakkor Magyarországon legfeljebb az internetes bolhapiacokon alkalmazzák. A módszer legnagyobb előnye az, hogy elejét veszi az árak mesterséges, igazi vásárlóerővel nem alátámasztott felpumpálásának – mondja a Rempex vezetője.

Jóllehet a Rempex és a többi aukciósház is egyre inkább nyit a kortárs művészet felé, a ma élő lengyel művészek munkái elsősorban galériákban cserélnek gazdát. A legtöbb komoly galéria természetesen Varsóban működik (Foksal Gallery Foundation, Raster, Kolonie, Leto, Czarna, Starter stb.), de számottevő kortárs műkereskedelem zajlik Krakkóban (Starmach, Zderzak) és Poznanban (Stereo, Piekary) is – összegzi Piotr Bazylko műgyűjtő és kortárs műkereskedelmi elemző. Ugyanakkor hozzáteszi: a gyűjtők tekintetében sokkal erősebb a koncentráció, ezért még a krakkói és poznani galériák is főleg a varsói vásárlókból élnek. Egyes nagyvárosokban, mint Gdansk vagy Wroclaw, pedig egyáltalán nem is működik minőségi profitorientált kortárs művészeti kiállítóhely.

Bazylko megerősíti az aukciósházak forgalmából és a rekordleütésekből levonható tanulságot, amely szerint a lengyelországi műgyűjtők elsősorban a 19. századi, 20. század eleji festészetet keresik. A kortárs művészet gyorsabb térhódításához szerinte szükség volna olyan példaképekre, amilyen a Poznanban kortárs művészeti kiállítóhelyet működtető gyűjtő, Grazyna Kulczyk, aki mellesleg Lengyelország leggazdagabb emberének, Jan Kul-czyknak a felesége. A Forbes magazin listáján szereplő 100 leggazdagabb lengyel közül mindössze ötnek van kötődése a kortárs képzőművészethez – mondja Bazylko. Kulczyk mellett ilyen a Meble Vox bútoripari cég tulajdonosa, a poznani Piotr Voelkel, aki Vox Artis néven hozott létre művészeti alapítványt, vagy Andrzej Walczak, az Atlas csoport társtulajdonosa, aki Lódzban alapított galériát (lásd táblázatunkat). Javíthatja a helyzetet, hogy Lengyelország-szerte új kortárs művészeti múzeumok épülnek (Varsó, Wroclaw) vagy nyíltak meg nemrég (Krakkó) – teszi hozzá a szakértő. Ráadásul a lengyel kortárs művészek nemzetközi ismertsége és elismertsége viszonylag jó: Bazylko szerint több mint húsz művész sorolható ebbe a körbe, és közülük némelyiket olyan vezető külföldi galériák képviselnek, mint a Gagosian, a Hauser & Wirth vagy a Sadie Coles.

A rendezvény jelentőségét az adja, hogy most először sikerült a lengyel kortárs szcéna valamenynyi számottevő szereplőjét egy közös kezdeményezéshez megnyerni

– mutat rá Piotr Bazylko műgyűjtő és kortárs műkereskedelmi elemző.

A rendezvény jelentőségét az adja, hogy most először sikerült a lengyel kortárs szcéna valamenynyi számottevő szereplőjét egy közös kezdeményezéshez megnyerni

– mutat rá Piotr Bazylko műgyűjtő és kortárs műkereskedelmi elemző.-->