Az egész választási reformot a Fidesz arra törekedve vezényli le, hogy a következő választáson relatív előnnyel is abszolút parlamenti többséget szerezhessen. Magyarul: ha csak 30-35 százalékos támogatottságot ér majd el, de nem lesz olyan politikai erő, amely ennél nagyobb arányú tömeget tud felsorakoztatni maga mögött, akkor ez az eredmény is kormánytöbbséget biztosítson a gépezet megalkotóinak. Nem biztos, hogy bejön a számítás, de az biztos, hogy ezért lesz az eddiginél is nagyobb súlya az egyéni választókerületeknek, ezért törlik el a második fordulót, ezért találták ki a sehol a világon nem létező győzteskompenzációt.
Ebben a gépezetben volt idegen elem a jelöltállítás további szigorításának terve. Az ellenfelek nulladik fordulóban való legyőzésére törekvés persze sosem állt távol a Fidesz politikai stílusától, az új rendszerben mégsem szolgálta volna az érdekeiket, ha közös indulásra ösztönzik a balközép erőket. Könnyebb ugyanis úgy – relatív többséggel – megnyerni az egyéni kerületi mandátumokat, hogy sok az ellenfél, mint úgy, ha kevés.
Lehet, hogy a Fideszben erre tényleg csak mostanában jöttek rá. Lehet, hogy voltak, akik már korábban is látták, többet ártanak a szigorítással, mint használnak, de a pártban átmenetileg a zsigeri keménykedés kerekedett fölül, és csak a célegyenesben előzött be a racionalitás. A legvalószínűbb azonban az, hogy az első perctől kezdve látszatgesztust kívántak gyakorolni az ellenzék felé. Nem volt nehéz kiszámítani, hogy minden párt keményen támadja majd az indulási feltételek nehezítését, a Fidesz pedig meghallva e hangokat, nagy kegyesen lejjebb szállítja az összegyűjtendő cédulák számát – ami neki is jól felfogott politikai érdeke.
Eddig átlagosan minden hatvanegyedik választó szelvényét kellett megszerezni ahhoz, hogy egy jelölt felkerüljön a szavazólapra. Az eredeti, szigorúbb tervek szerint minden ötvenedik választót kellett volna eredményesen megszólítani. Végül elegendő lesz minden hetvenötödiktől kicsikarni a cédulát, ami kétségkívül könnyebb feladat; várhatóan csökkenni is fog az ajánlószelvények árfolyama a virágzó feketepiacon.
Az ellenzéki összefogás ösztönzői tehát kicsivel csökkennek, ami kétségkívül a Fidesznek a legkedvezőbb. A lehetőség persze továbbra is adott a közös jelöltek és listák nélküli kooperációra.
