Raymond Zhong elemzésében úgy vélekedik, hogy végül megegyezés születik majd az és a magyar kormány között, hiszen egyik félnek sem érdeke, hogy a konfliktus elmérgesedjen. Európa legmagasabb bankadója és az ágazati különadók sem a befektetési kedvet, sem a bizalmat nem növelték Magyarországgal szemben, ezért az Orbán-kormánynak csökkentenie kell a törvénykezési száguldását, hogy visszanyerje a pénzpiac támogatását.
A lap emlékeztet arra, hogy az EU döntött a kohéziós források egy részének felfüggesztéséről, de mint hogy a nemzetközi közösségnek nem érdeke, hogy Magyarország gazdasága szabadesésbe kerüljön, jelenleg biztosra vehető az IMF-megállapodás megkötése.
Az igazi magyar tragédia azonban az, hogy a gazdasági nehézségek a sovinizmus irányába terelték a politikát – véli a szerző, aki példaként a miniszterelnök március 15-i beszédét hozza fel, amelyben Orbán Viktor kijelentette: az ország nem lesz gyarmat. És miközben tény, hogy a Kádári örökségből profitáló szocialisták korrupttá és gyengévé tették az államszervezetet, a Fidesz köreihez tartozó oligarchák tevékenysége arra utal, hogy csak a vagyonok áthelyezéséről van szó, nem a helyzet rendbetételéről.
A szerző leszögezi: Orbán Janus-arcú viselkedése, amellyel Brüsszelben mosolyog, Budapesten pedig vicsorog, egy pragmatikus politikusra utalnak. A Machiavelli elvei alapján kormányzó miniszterelnök egyetlen terve az, hogy minél tovább őrizze meg hatalmát.
