Új miniszter, új remények?
A második Orbán-kormánytól sokat vártak a kulturális élet szereplői, mert még élénken élt az 1998–2002-es ciklus élménye, amikor a kultúrát a Fidesz valóban stratégiai ágazatnak, a politika egyik legfontosabb reprezentációs terepének tartotta. Igaz, intő jelnek tűnhetett, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es választási programjában nem szerepelt kulturális fejezet. Azóta a terület betagozódott egy csúcsminisztériumba, miniszter helyett államtitkár képviseli a kulturális ügyeket. A Réthelyi Miklós minisztert váltó Balog Zoltán pedig újabb területeket csatolt az Emberi Erőforrások Minisztériumához, így a kulturális élet szereplőinek nemcsak az egészségüggyel és az oktatással, hanem a szociális, kisebbségi ügyekkel, az egyházakkal, a nemzetiségekkel, a sporttal is versenyezniük kell a miniszter figyelméért.
Az államtitkársággá lefokozásnál mélyebben érintették a szektort az általános, sokszor fűnyíróelvű megszorítások, amelyek mára olyan mértékűvé váltak, hogy a kulturális intézményrendszer is veszélybe került. Az államtitkárság költségvetése mintegy 30 százalékkal lett alacsonyabb 2012-ben 2011-hez képest.
Az általános válsághangulatot tovább tetézték a nagy horderejű strukturális átalakítások is. Ilyen volt például a Magyar Mozgókép Közalapítványt felváltó Magyar Nemzeti Filmalap felállítása. Ez utóbbinak komoly ára volt: egy évre szinte teljesen leállt a magyar filmgyártás, produkciós cégek kerültek a csőd szélére. Az átalakulás végére az egész estés filmek finanszírozása sínre került azzal, hogy a kormánybiztosnak kinevezett Andrew G. Vajna elérte, hogy a Hatoslottó játékadójának 80 százalékából gazdálkodhat a Filmalap a jövőben, kikerülve a mindenkori költségvetési huzavonából.
A filmnél sokkal súlyosabb helyzetbe kerültek a múzeumok, jelenleg a teljes megyei múzeumhálózat jövője bizonytalan. Ez utóbbi a teljes múzeumállomány mintegy harmadát jelenti, az intézmények mintegy 23 millió műtárgyat őriznek. Január 1-jével ugyanis a megyei önkormányzati fenntartású múzeumok, könyvtárak és művelődési központok átkerültek a helyi kormányhivatalok irányítása alá, a fenntartói feladatokat pedig a kormány az állandó forráshiánnyal küszködő önkormányzatokra bízta. Az még nem világos, hogy a megyei jogú városoknak vagy a városoknak, falvaknak kellene-e fenntartani a területükön lévő múzeumokat, és ha igen, akarják-e ezt.
A szakma kedélyét borzolta a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria tervezett összeolvasztása is, valamint hogy az általános pénzhiány ellenére a kormány mégis megépíti a múzeumi negyedet egy gigaberuházás keretében az 56-osok terére.
A régészek az örökségvédelmi törvény módosítása miatt háborodtak fel. Azt rótták fel a kormánynak, hogy a szakmai szempontokat a vélt gazdasági igényeknek rendelte alá. A Magyar Régész Szövetség szerint a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások idő- és költségkeretének további csökkentése az ország régészeti örökségét veszélyeztetné. Kifogásolták, hogy a kormány nem kérdezte meg a szakmát, ráadásul Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait sem vette figyelembe. A tervezet szerintük abszurd határidőket szab a feltárások elvégzésére és a régészeti feltárásokra fordítható keretösszegre is. Ez bruttó 200 millió forint lehet egy nagyberuházás esetében.
A pénzelvonásokkal járó keserű pirula lenyelését nem segítette az sem, hogy a döntéshozók személyi ügyekben is negligálták a szakma véleményét. Ennek leghangosabb epizódja a fővárosi illetőségű Új Színház-ügy volt, amikor a teátrumot 13 éve vezető Márta Istvánt a radikális jobboldali Dörner György váltotta. Lényegesen nagyobb kár éri a hazai kulturális életet a budapesti Trafó vezetőváltása miatt: júniusban ugyanis lejár az alapító-igazgató, Szabó György mandátuma, ám a kinevezett Bozsik Yvette koreográfus, táncművész a támadásokra hivatkozva visszalépett. Az új pályázatot ugyan májusban kiírta a fenntartó önkormányzat, ám az egyik legfontosabb kortárs táncszínházi, -művészeti intézménynek őszre se programja, se vezetője nem lesz. Persze a függetleneknek sem könnyű: június elején még mindig nem írta ki számukra a minisztérium a működési pályázatot.
Az elvont pénzeket nem tudja pótolni, hogy a korábbinál nagyobb költségvetésből gazdálkodhat a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek élére L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke került. Az elnök amellett, hogy átszabta a korábbi kuratóriumi rendszert, elérte hogy az Ötöslottó játékadójának 90 százaléka csak a kultúrafinanszírozó szervezetet gazdagíthassa, abból ne lehessen zárolni. Az NKA bevételeit ezenkívül csekély összeggel szaporítja a bevezetett úgynevezett „pornóadó” és a közös jogkezelő szervezetektől elvett összegek, amelyekkel mintegy 11 milliárd forintra növelte az NKA a költségvetését.
Ki nevet a végén?
A május elején kinevezett emberierőforrás-miniszter, Balog Zoltán a sajtóban megjelent esetleges személycseréről továbbra sem árult el további részleteket. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár távozása már hónapok óta téma a sajtóban, utódjaként leggyakrabban Halász János államtitkár és L. Simon László, az NKA elnökének neve merült fel. A május elején bemutatkozó miniszter kulturális célkitűzéseiről az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága előtt nyilatkozott.A legfontosabb célok között egy egész országra kiterjedő, járásokra lebontott kulturális leltár létrehozását említette. Kitért arra is, hogy csökkenteni szeretné a kulturális kormányzat széttagoltságát, ezért újra a tárca hatáskörébe vonna olyan területeket, mint a filmművészet támogatása vagy a magyar kultúra külföldi képviselete.
A legfontosabb célok között egy egész országra kiterjedő, járásokra lebontott kulturális leltár létrehozását említette. Kitért arra is, hogy csökkenteni szeretné a kulturális kormányzat széttagoltságát, ezért újra a tárca hatáskörébe vonna olyan területeket, mint a filmművészet támogatása vagy a magyar kultúra külföldi képviselete.-->
