Új miniszter, új remények?

A második Orbán-kormánytól sokat vártak a kulturális élet szereplői, mert még élénken élt az 1998–2002-es ciklus élménye, amikor a kultúrát a Fidesz valóban stratégiai ágazatnak, a politika egyik legfontosabb reprezentációs terepének tartotta. Igaz, intő jelnek tűnhetett, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es választási programjában nem szerepelt kulturális fejezet. Azóta a terület betagozódott egy csúcsminisztériumba, miniszter helyett államtitkár képviseli a kulturális ügyeket. A Réthelyi Miklós minisztert váltó Balog Zoltán pedig újabb területeket csatolt az Emberi Erőforrások Minisztériumához, így a kulturális élet szereplőinek nemcsak az egészségüggyel és az oktatással, hanem a szociális, kisebbségi ügyekkel, az egyházakkal, a nemzetiségekkel, a sporttal is versenyezniük kell a miniszter figyelméért.

Az államtitkársággá lefokozásnál mélyebben érintették a szektort az általános, sokszor fűnyíróelvű megszorítások, amelyek mára olyan mértékűvé váltak, hogy a kulturális intézményrendszer is veszélybe került. Az államtitkárság költségvetése mintegy 30 százalékkal lett alacsonyabb 2012-ben 2011-hez képest.

Az általános válsághangulatot tovább tetézték a nagy horderejű strukturális átalakítások is. Ilyen volt például a Magyar Mozgókép Közalapítványt felváltó Magyar Nemzeti Filmalap felállítása. Ez utóbbinak komoly ára volt: egy évre szinte teljesen leállt a magyar filmgyártás, produkciós cégek kerültek a csőd szélére. Az átalakulás végére az egész estés filmek finanszírozása sínre került azzal, hogy a kormánybiztosnak kinevezett Andrew G. Vajna elérte, hogy a Hatoslottó játékadójának 80 százalékából gazdálkodhat a Filmalap a jövőben, kikerülve a mindenkori költségvetési huzavonából.

A filmnél sokkal súlyosabb helyzetbe kerültek a múzeumok, jelenleg a teljes megyei múzeumhálózat jövője bizonytalan. Ez utóbbi a teljes múzeumállomány mintegy harmadát jelenti, az intézmények mintegy 23 millió műtárgyat őriznek. Január 1-jével ugyanis a megyei önkormányzati fenntartású múzeumok, könyvtárak és művelődési központok átkerültek a helyi kormányhivatalok irányítása alá, a fenntartói feladatokat pedig a kormány az állandó forráshiánnyal küszködő önkormányzatokra bízta. Az még nem világos, hogy a megyei jogú városoknak vagy a városoknak, falvaknak kellene-e fenntartani a területükön lévő múzeumokat, és ha igen, akarják-e ezt.

A szakma kedélyét borzolta a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria tervezett összeolvasztása is, valamint hogy az általános pénzhiány ellenére a kormány mégis megépíti a múzeumi negyedet egy gigaberuházás keretében az 56-osok terére.

A régészek az örökségvédelmi törvény módosítása miatt háborodtak fel. Azt rótták fel a kormánynak, hogy a szakmai szempontokat a vélt gazdasági igényeknek rendelte alá. A Magyar Régész Szövetség szerint a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások idő- és költségkeretének további csökkentése az ország régészeti örökségét veszélyeztetné. Kifogásolták, hogy a kormány nem kérdezte meg a szakmát, ráadásul Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait sem vette figyelembe. A tervezet szerintük abszurd határidőket szab a feltárások elvégzésére és a régészeti feltárásokra fordítható keretösszegre is. Ez bruttó 200 millió forint lehet egy nagyberuházás esetében.

A pénzelvonásokkal járó keserű pirula lenyelését nem segítette az sem, hogy a döntéshozók személyi ügyekben is negligálták a szakma véleményét. Ennek leghangosabb epizódja a fővárosi illetőségű Új Színház-ügy volt, amikor a teátrumot 13 éve vezető Márta Istvánt a radikális jobboldali Dörner György váltotta. Lényegesen nagyobb kár éri a hazai kulturális életet a budapesti Trafó vezetőváltása miatt: júniusban ugyanis lejár az alapító-igazgató, Szabó György mandátuma, ám a kinevezett Bozsik Yvette koreográfus, táncművész a támadásokra hivatkozva visszalépett. Az új pályázatot ugyan májusban kiírta a fenntartó önkormányzat, ám az egyik legfontosabb kortárs táncszínházi, -művészeti intézménynek őszre se programja, se vezetője nem lesz. Persze a függetleneknek sem könnyű: június elején még mindig nem írta ki számukra a minisztérium a működési pályázatot.

Az elvont pénzeket nem tudja pótolni, hogy a korábbinál nagyobb költségvetésből gazdálkodhat a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek élére L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke került. Az elnök amellett, hogy átszabta a korábbi kuratóriumi rendszert, elérte hogy az Ötöslottó játékadójának 90 százaléka csak a kultúrafinanszírozó szervezetet gazdagíthassa, abból ne lehessen zárolni. Az NKA bevételeit ezenkívül csekély összeggel szaporítja a bevezetett úgynevezett „pornóadó” és a közös jogkezelő szervezetektől elvett összegek, amelyekkel mintegy 11 milliárd forintra növelte az NKA a költségvetését.

A legfontosabb célok között egy egész országra kiterjedő, járásokra lebontott kulturális leltár létrehozását említette. Kitért arra is, hogy csökkenteni szeretné a kulturális kormányzat széttagoltságát, ezért újra a tárca hatáskörébe vonna olyan területeket, mint a filmművészet támogatása vagy a magyar kultúra külföldi képviselete.

A legfontosabb célok között egy egész országra kiterjedő, járásokra lebontott kulturális leltár létrehozását említette. Kitért arra is, hogy csökkenteni szeretné a kulturális kormányzat széttagoltságát, ezért újra a tárca hatáskörébe vonna olyan területeket, mint a filmművészet támogatása vagy a magyar kultúra külföldi képviselete.-->