Adósságokat és áttételes hasznot is hoz általában a rendezés

Minden bizonnyal pezsgőt bontott Montreál polgármestere 2005-ben: a kanadai város ekkorra fizette vissza a csaknem három évtizeddel azelőtt, az 1976-os olimpiára felvett kölcsön utolsó dollárját. De rosszul járt Barcelona is, hiszen míg a televíziós jogokat, jegyeket és szponzorációt értékesítő és kezelő hivatalos helyi rendezőbizottság papíron nullszaldósra hozta ki a rendezési költségvetést, a város 6,1 milliárd dolláros adósságba verte magát. Sydney-ben pedig, ahol a rendezők szintén nullás egyenleget jelentettek, a hosszú távú mínuszt 2,2 milliárd dollárra becsülte a helyi számvevőszék – számolt be a tapasztalatokról a New York Times a pekingi olimpia után.

Olimpiát rendezni az „elsődleges egyenleg” alapján tehát nem jó üzlet, ráadásul a tapasztalatok szerint a játékok után a stadionok is kihasználatlanul hevernek, Sydney-nek például évi 30 millió dollár, Athénnak pedig több mint százmillió dolláros költséget okozva. Az is világosan látható, hogy az eredetileg tervezett költségeket minden város túllépi átlagosan 179 százalékkal. Ebben Athén minden bizonnyal rekorder tízszeresre hízott büdzsével.

Az összesített költség-haszon elemzés ennél persze jóval bonyolultabb, így csak becsülni lehet, hogy mindent egybevetve negatív vagy pozitív-e a mérleg. Az egyik barcelonai állami egyetem olimpiai tanulmányok központja a pekingi olimpiáról készített elemzést, mely számba vesz minden fejlesztést a metróvonalak építésétől a környezetvédelmi beruházásokig, kalkulál az olimpiai készülődés okozta növekedési- és árindex-torzulásokkal, turizmussal. Ennek konklúziója, hogy Peking 12,1 százalékos gazdasági növekedése 1,7 százalékponttal magasabb volt az építkezések idején mint a megelőző 20 évben, másfészeresére nőtt a külföldi befektetések összege, emellett fejlődött a városvezetés profizmusa és hatékonysága is. A kutatók egy másik elemzése a sydney-i játékokról megállapította, hogy a városnak a rendezés 3 milliárd dollárt hozott új üzleti befektetések, olimpia utáni szolgáltatási szerződések formájában, emellett 2001-ben 6 milliárd dollár plusz turisztikai bevétele volt a régiónak, és ugyanennyire becsülhető a bevétel, mely abból jött, hogy felértékelődött a környék jelentősége a nemzetközi üzleti életben. Ráadásul Sydney sokkal magabiztosabb és profibb módon tudta az olimpia után lebonyolítani a nagyberuházások tendereztetését.