Az unió legmocskosabb alkudozásának kiindulópontja: Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke utolsó, a novemberi csúcs félidejében benyújtott javaslata hét évre 971,9 milliárd euróban maximalizált kötelezettségvállalást, illetve 942 milliárd eurós kifizetést tartalmazott.
Ezt a főösszeget elsősorban a britek nyesegetnék tovább, bár novemberben az ugyancsak a nettó befizetők közé tartozó svédek és hollandok is melléjük álltak. (A szintén nettó befizető franciák is csökkentenék az összkeretet, ám ezt jóval halkabban teszik, ami érthető, hiszen ők a büdzsé egyik legnagyobb szeletének számító közös agrárpolitika fő haszonélvezői.)
Abban aligha kételkedik bárki, a főösszeg most még alacsonyabb lesz. Az eddigi legrosszabb javaslathoz képest is jóval alacsonyabb keretösszeget javasol az EU 2014-2020 közötti pénzügyi keretének Herman Van Rompuy. Uniós források szerint a kötelezettségvállalás 960 milliárd eurós lehet, kifizetésekre pedig 920 milliárdot szánnak. Ez jóval kedvezőtlenebb az Európai Bizottság eredeti, ezer milliárdot meghaladó csomagjánál, de a büdzséről szóló novemberi javaslatoknál is.
Ez egyben azt is jelenti, hogy tovább csökkennek azok a felzárkóztatási források, amelyeknek elosztása is kérdéses egyelőre.
Itt a korábbi javaslatok szerint Magyarország lenne a csökkentés fő vesztese: a 2005 végén kiharcolt, nagyjából 8000 milliárd forintos összeghez képest akár 30 százalékkal kevesebb lehet a felhasználható pénz. A kormány a veszteség csökkentésén túl azt szeretné elérni, hogy megmaradjon a társfinanszírozás magas, 85 százalékos aránya, illetve továbbra is elszámoltatható legyen a fejlesztési beruházások áfatartalma.
A felzárkóztatási források egyéb szempontból is csökkenhetnek. Egy részüket ugyanis a versenyképességet – közvetve a gyengélkedő növekedést – növelő beruházások támogatására szánt keretbe csoportosítanák át. Itt is komoly vitákra lehet számítani.
A csúcson dönteni kell a büdzsé bevételi oldaláról is. Kérdéses, hogy a tagországok GDP-jének nagyjából 1 százalékát kitevő keretet továbbra is a hagyományos módon (tagországi vám- és áfabevételekből) állják a tagországok, vagy egyéb forrásokat, finanszírozási formákat találnak.
Ha megszületik a büdzsé, akkor sincs még vége az unió legkeményebb csatájának.
Az új együttdöntési szabályok miatt ugyanis most már az Európai Parlament beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy hatályba lépjen. Az unió egyetlen választott testületében ülő képviselők többsége pedig érthetően abban érdekelt, minél több pénz legyen a borítékban.
José Manuel Barroso a héten az EP-ben a józan belátásra és a felelősségteljes döntésre hívta fel a képviselők figyelmét. Nem véletlenül: az unió – főleg az elmúlt évek euróövezeti tűzoltása miatt – jócskán késésben van a pénzügyi keret elfogadásával. Ha most kompromisszumra jutnak, és arra az EP is rábólint, akkor is csak háromnegyed év marad a felkészülésre. Józan számítások szerint ez aligha lesz elég a végrehajtási rendeletek elfogadására, a pályázatok keretét operatív programok meghatározására.
A csúcs előtt kedvező jelnek tekinthető, hogy David Cameron brit miniszterelnök az elmúlt napokban – szinte már gyanús módon – egy árva szót sem szólt az unióval szembeni igényeiről, vagy általában az EU-büdzséről. A politikus néhány hete azt ígérte, újraválasztása esetén népszavazást rendez hazája és az EU viszonyáról. Látszólag ezzel lecsendesítette az EU-ellenes közvéleményt – és pártja euroszkeptikus szárnyát –, ám ezzel aligha érik be.
A költségvetési tárgyalásokon mindenesetre konstruktív hozzáállást ígért, de ez aligha jelenti azt, hogy elállt volna büdzsécsökkentési követeléseitől. Inkább arról lehet szó, hogy Herman Van Rompuy az elvárásainak megfelelően alakította ki az új javaslatcsomagot.
A brit miniszterelnököt egy alsóházi szavazás eredménye köti. A parlament azt várja el tőle, hogy ne fogadjon el olyan javaslatot, amely szerint az EU a következő hétéves periódusban reálértéken magasabb összegből gazdálkodna, mint 2007-2013 között.
