Eddig tíz, a szociális ágazatban dolgozókat képviselő vagy velük szolidáris szakmai és szakszervezet csatlakozott a Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottsághoz, amelyet a szociális szférában foglalkoztatottak érdekeinek hangsúlyosabb képviseletére hívtak életre.
Kónya Gusztávné, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének (SZTDSZ) elnöke a Világgazdaságnak elmondta: az ágazatban dolgozók 2008 óta nem részesültek béremelésben, jövedelmük mára a létminimumot sem éri el. A KSH-adatai megerősítik: miközben az egy főre jutó létminimum havi 85.960 forint, a szociális ágazat alkalmazottainak nettó havi keresete mindössze 72553 forint volt 2012-ben. Ez 57152 forinttal kevesebb, mint a közszférában foglalkoztatottak havi nettó átlagfizetése, és a legalacsonyabb az egész közszférában. Ez azt jelenti, hogy a szociális ágazatban foglalkoztatott mintegy 145 ezer ember a létminimumnál kevesebbért végez fizikailag és lelkileg megterhelő munkát.
A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) szerint, miközben – legyen szó bölcsődések, hajléktalanok vagy idősotthonokban élők ellátásáról, gondozásáról – a szociális területen tevékenykedők munkáját a társadalom semmilyen tekintetben sem értékeli megfelelően. „A szociális ágazat önmaga állítja elő a szociális támogatásra szorulókat” – fogalmaznak.
A Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottság szerint a terület dolgozói közül, aki tud, máshol keres munkát, a képzett munkaerő elvándorlása így az ágazat összeomlásával fenyeget. A kormányzati intézkedések hatására azonban – teszik hozzá - nem csupán a dolgozók jövedelmi helyzete és életkörülményei romlanak, hanem a szociális segítő hivatás gyakorlásának szakmai körülményei is ellehetetlenülnek. „A segítés helyett egyre inkább az ellátottak bezsúfolása, a szegények, rokkantak, idősek regulázása, fegyelmezése és büntetése a hatalom által elvárt munkaköri feladat. Lehetetlen körülmények között, a politikai elvárásokkal is meg kell küzdenünk azért, hogy a szociális fájdalmakat és szenvedéseket enyhítsük, hogy segítő hivatásunkat gyakorolhassuk” – áll a lapunkhoz eljuttatott tájékoztatójukban.
A probléma nem új keletű, az ágazati érdekvédelmi szervezetek már több alkalommal kezdeményeztek egyeztetéseket, írtak nyílt leveleket és petíciókat, megszólítva a felelős minisztert, illetve a szociális államtitkárt. A miniszteri és államtitkári válaszok azonban általában kitérőek, pontatlanok voltak, nem a feltett kérdéssel foglalkoztak, az egyéni kezdeményezések sikertelenségét látva hozták létre az érintett szervezetek végül július 23-án a Demonstrációs Bizottságot.
A bérfejlesztés és ágazati egyeztetés érdekében az SZTDSZ már korábban aláírásgyűjtésbe fogott, amit a Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottság létrehozásával egyidejűleg kiterjesztett. Kónya Gusztávné tájékoztatása szerint már eddig több ezren látták el kézjegyükkel az íveket, de a tervek szerint őszig – az október 7-i Tisztes Munka Napjáig, vagy november 12-ig, a Szociális Munka Napjáig – folytatják az aláírásgyűjtést, majd a petíciót átadják Balog Zoltán miniszternek. Addig pedig országos demonstráció-sorozattal hívják fel a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára.
Öt év után immár követelnek
Méltányos – legalább a nemzetgazdasági átlagkereset szintjét elérő – bér- és juttatási rendszer kidolgozását, ezen belül délutáni és éjszakai műszakpótlék bevezetését és az Erzsébet-program kiterjesztését követelik az ágazatban dolgozók, mégpedig a megfelelő források hozzárendelésével. Fenntartótól független egységes normatív finanszírozás biztosítását és az intézményi térítési díjaknak a valós költségekhez igazítását is szorgalmazzák, ahogyan azt is, hogy az 1 százaléka a szociális szolgáltatók javára is felajánlható legyen.
