Az uniós eljárásokról: savanyú a brüsszeli pálinka?
Az Európai Unió Bírósága minden ellenkező értelmezés ellenére jogszabályokat alkalmaz, még akkor is, ha ennek során széleskörűen mérlegelhet. Ilyenkor pedig nincs tekintettel a politikusok véleményére, a pálinkaügy számukra nem más, mint jövedéki adó-, a magyar cafetéria-rendszer pedig versenyjogi kérdés.
Ezen ügyek mögött valójában nem az a – jól kommunikálható – szándék áll, miszerint az unió be kívánná tiltani a házi pálinkafőzést vagy a cafetériát. Az ügyek kiváltója mindkét esetben az, hogy Magyarország a korábban vállalt kötelezettségeit megszegte, az Európai Bizottság pedig ezt nem nézte tétlenül, annak ellenére, hogy ebből az uniónak egyébként bevétele nem származik.
A pálinka esetében előrelátható volt a pervesztesség, Magyarország ugyanis az uniós csatlakozásakor vállalta, hogy legalább egy meghatározott – egyébként kedvezményes – mértékű jövedéki adót vet ki a szeszes italokra. Ha később ennél mégis kevesebbet (nullát) vet ki, úgy ezzel megsérti a csatlakozási szerződést, függetlenül attól, hogy történelmi okokra hivatkozva éppen a pálinka, vagy a whisky házi főzését teszi adómentessé. Nem elvetendő emiatt az osztrák példa, amely megengedi az otthoni pálinkafőzést, azzal a feltétellel, hogy meg kell fizetni utána az adót. Ilyen is lehet egy sikeres „szabadságharc”.
Hasonlóképpen, a cafetéria-rendszer miatti eljárás sem az Erzsébet-utalvány megszüntetését célozza, sokkal inkább egy 30 nap alatt államosított piac újranyitását.
