Meghalt Sevardnadze, az utolsó szovjet külügyminiszter

életpálya A gorbacsovi peresztrojka diplomáciai vezetőjeként szerepet játszott a berlini fal leomlásában is

Hazájában annak ellenére nem lehetett próféta, hogy hat éven át államfőként is vezette Grúziát, a Nyugat mégis sokkal inkább elismerte munkáját. Eduard Sevardnadze hétfőn 87 éves korában meghalt Tbilisziben. Az utóbbi években ritkán hagyta el otthonát, amelyet a vendégei valóságos múzeumnak tartottak, a szobák falait több száz fotó borítja, a régi emlékek a politikusi pályafutásának éveiből. Vlagyimir Putyin orosz elnök az elsők között fejezte ki részvétét a családjának és Grúziának.

Sevardnadze 1928-ban született, középiskolásként még arról álmodott, hogy orvos lesz, de gyorsan bedarálta a politika. Grúziában Komszomol titkárként dolgozott, majd feljebb emelkedett a ranglétrán. 1972-ben 44 évesen választották meg a Grúz Kommunista Párt első titkárának. Első számú feladatának tartotta, hogy háborút üzenjen a korrupciónak. Legendává vált a történet, amikor a központi bizottság ülésén elnökölve felszólította a teremben ülőket, hogy mutassák meg, milyen karórát visel. Állítólag mindenkinél Seiko volt, ami akkor egy munkás egy havi keresetébe került. Ő persze megelégedett a szovjet gyártmányú Szlavával. Pártitkári első öt évében 30 ezer embert ítéltek el Grúziában korrupciós ügyekben, és 40 ezer különböző tisztségű vezetőt váltottak le.

Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió utolsó elnökét még komszomolista korából ismerte, s amikor Gorbi hatalomra került 1985-ben, csak két és fél hónapot kellett várnia, hogy Moszkvába hívják. 1985 és 1991 között külügyminiszterként dolgozott, szerepet játszott abban, hogy a peresztrojka sikeres legyen, a szocialista tábor széthulljon, Németország egyesüljön. (Házában az egyik fotón a berlini fal egy darabja látható a felirattal: Köszönjük, Eduard!) Egy későbbi interjújában a BBC-nek mégis azt mondta, 1990-ben legalább 10-12 évet adott a Szovjetuniónak – nem így lett. Ebben a beszélgetésben megemlítette, hogy közelebb állt Borisz Jelcin elveihez, mint Gorbacsovhoz, pedig a világ Gorbacsov jobb kezeként ismerte. 1991-ben lemondott a külügyminiszterségről. Néhány év politikai szünet után felkérték, hogy induljon a grúz választáson. 1995-ben és 2000-ben államfővé választották, ám 2003-ban elsöpörte a forradalom. Nyugdíjas éveiben dollárban mért milliókat kereshetett volna külföldi előadásokkal, memoárírással, de ez már nem érdekelte. Néhány éve még sorban álltak hozzá az újságírók, ám a hallgatást választotta.