Aggódhatnak a nemzetközi adóstruktúrák haszonhúzói

Folyamatosan fogy a levegő azok körül, akik bonyolult struktúrák révén, agresszív adótervezéssel próbálják az adófizetést elkerülni, vagy minimalizálni. Bár elsőre technikai változásnak tűnhet, a „haszonhúzó” fogalom pontosítása az OECD modellegyezményben, valójában újabb szeg a formailag jogszerű adóelkerülés koporsóján.

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények rendszerint korlátozzák az adott ország adóztatási jogát, ha az ott termelt egyes jövedelmeket más országban lévő vállalkozás vagy magánszemély részére fizetik ki. Az ilyen „forrásországbeli” adómentességhez vagy az alacsonyabb adókulcs alkalmazásához régen nem kellett külön feltételnek teljesülni, elég volt bizonyítani, hogy a kifizetés külföldre történik. Később már megkövetelték, hogy a jövedelmet szerző igazolja, ő az igazi tulajdonosa, az úgynevezett tényleges „haszonhúzója” az érintett jövedelemnek.

A „haszonhúzó” fogalma ugyanakkor korábban nem volt kellőképpen definiálva, azt egyes országok eltérően értelmezték, sok bizonytalanságra és visszaélésre adva alapot. Ezen változtat az OECD modellegyezmény új magyarázata, amely pontosítja a „haszonhúzó” fogalmát. A jövőben eszerint már nemcsak a kifejezetten más javára – például ügynökként vagy közvetítőként – eljárók nem minősülnek „haszonhúzónak”, hanem azok a köztes szereplők sem, akik formailag saját nevükben szerzik meg a jövedelmet, de azt szerződés vagy jogi kötelezettség alapján kötelesek továbbadni egy másik személy vagy vállalkozás részére. Nem elég tehát, hogy a struktúra formailag megfelelő legyen, hanem a mögötte rejlő gazdasági tartalmat is vizsgálni kell. Ha a kifizetésben részesülőnél nincs tényleges gazdasági tartalom, a neki teljesített kifizetés sem kaphat kedvező adóügyi megítélést.

Mindez leginkább azokat a struktúrákat érinti kedvezőtlenül, ahol a jövedelem csak átfolyt, de nem volt tényleges gazdasági jelenlét. Ilyenek lehetnek a hagyományos offshore struktúrák. Hazánk számára a változás akár előnyös is lehet, ugyanakkor ott, ahol egy nemzetközi struktúrában magyar vállalkozások vannak, mindenképpen át kell majd tekinteni a struktúrát abból a szempontból, hogy a valós gazdasági tartalom igazolható legyen, és a tényleges „haszonhúzói” státusz ne legyen megkérdőjelezhető.