
Váratlan nyertese lett a Hormuzi-szoros lezárásának – az éj leple alatt megerősödő kisgömböc letarolhatja a piacot
Az iráni háború kitörése után mindössze néhány héttel a Perzsa-öböl egyik legnagyobb olajtermelője csendben megkezdte nyersolajának kicsempészését a Hormuzi-szoroson keresztül. Nem sokkal később a titkos művelet olyan sikeressé vált, hogy mire az Amerikai Egyesült Államok és Irán aláírta az ideiglenes békemegállapodást, az Egyesült Arab Emírségek szállítási volumene a szoroson keresztül már csaknem elérte a háború előtti szintet.

Az Emírségek agresszív stratégiája, amelynek célja az volt, hogy biztonságosan juttassa ki az olajat a szorosból, olyan módszerekre épült, amelyeket rendszerint a szankciók alatt álló országokkal – például Iránnal, Oroszországgal vagy Venezuelával – hoznak összefüggésbe. A tartályhajók kikapcsolt jeladókkal, gyakran a szó szoros értelmében is az éjszaka leple alatt haladtak át a szoroson, majd rakományukat a vízi útvonalon kívül várakozó más tartályhajókra fejtették át, ezt követően pedig visszatértek újabb szállítmányért – számolt be róla a Bloomberg.
Ehhez azonban Abu-Dzabi vezetésének elegendő számú hajóra volt szüksége ahhoz, hogy a kockázatos útvonalat ne csupán egyszer, hanem újra és újra teljesíteni tudják. Ebben fordultak segítségért Ga-Hyun Chunghoz. A rendkívül visszahúzódó dél-koreai hajózási mágnás az év elején alaposan felkavarta a tankerpiacot, amikor vállalata, a Sinokor Group példátlan felvásárlási hullámba kezdett. A Bloomberg márciusban arról számolt be, hogy Chung az iráni háború nyomán kialakult olajpiaci zavarok egyik legnagyobb nyertese lehet, miután a tartályhajók fuvardíjai meredeken emelkedtek.
A Sinokor lett a Hormuzi-szoros sztárja
Azóta a Sinokor a Perzsa-öbölből nyersolajat szállító óriástankerek egyik meghatározó tulajdonosává vált. A vállalat legalább április közepe óta ad bérbe hajókat az Abu Dhabi National Oil Companynak (Adnoc), hogy azok az úgynevezett ingajáratokat teljesítsék. A hajókövetési adatok szerint, amelyeket a Vortexa elemzőcég gyűjtött össze, júniusra az emirátusi nyersolaj-export közel fele már a Sinokor ellenőrzése alatt álló hajókon hagyta el az országot.
Habár az Adnoc saját tulajdonú, illetve más hajótulajdonosoktól bérelt tankereket is igénybe vett, a Sinokorral kötött megállapodások kulcsszerepet játszottak abban, hogy az Egyesült Arab Emírségek jóval gyorsabban tudta növelni a Hormuzi-szoroson keresztüli exportját, mint más öböl menti országok. Ezek a szállítmányok lehetővé tették az Adnoc számára, hogy az iráni háború korai szakaszában jobban kihasználja a megugró olajárakat, egyúttal mérsékelték a szoros szélesebb körű lezárásának a globális olajellátásra gyakorolt hatását. Az ideiglenes békemegállapodás óta a vállalat tovább növelte exportját, a tankerek pedig ismét bekapcsolt jeladókkal, nyíltan közlekednek a Hormuzi-szoroson.
Az ügyletek ugyanakkor rendkívüli nyereségszerzési lehetőséget teremtettek a Sinokor, Chung és új társtulajdonosa, az olasz MSC Group számára, amely a világ egyik legnagyobb konténerszállító vállalata. Az olajtanker-piac az egyik legjövedelmezőbb évét éli, és a hajóbrókerek szerint a háború idején a Perzsa-öbölbe történő hajózásért fizetett felár a háború előtti díjszintek három-négyszeresét is elérhette.
Az üzletek pénzügyi feltételeit nem hozták nyilvánosságra, a brókerek becslése szerint azonban már három, április közepe óta ingajáratokat teljesítő tartályhajó is mintegy 60–120 millió dollár bevételt termelhetett a Sinokor számára.
Azóta, hogy életbe lépett az Amerikai Egyesült Államok és Irán közötti ideiglenes tűzszünet, a Sinokor újabb óriástankereket küldött a Perzsa-öbölbe nyersolaj felvételére. Közülük legalább kettő már vissza is tért a térségbe, miután a rakományát kirakodta. A vállalat ráadásul nem csupán emirátusi olajra pályázik: a hajóbrókerek szerint aktívan kínálja szolgáltatásait annak érdekében, hogy az öböl más exportőreitől is szállítmányokat szerezzen.
A szöuli központú Sinokor eredetileg konténerszállító társaságként működött, majd később – kisebb szereplőként – belépett a nyersolaj-tankhajózási piacra is. Ez azonban tavaly év végén gyökeresen megváltozott, amikor a vállalat váratlanul nagyszabású felvásárlási és bérleti hullámba kezdett, szupertankereket vásárolva és charterezve a hajózási ágazat egyik legnagyobb szereplője, az MSC támogatásával.
A Sinokor agresszív hajófelvásárlásai, valamint az olajszállítások növekedése már azelőtt meredek fuvardíj-emelkedést idézett elő, hogy az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni csapásai gyakorlatilag lezárták volna a világ legfontosabb olajszállítási útvonalát. Március elejére a fuvardíjak drámai mértékben emelkedtek, történelmi csúcsokat elérve, miközben a piac alkalmazkodott ahhoz a helyzethez, hogy a világ tankerflottájának jelentős része a Perzsa-öbölben rekedt.
Az olajdárakat is jelentősen feltornázta az iráni háború, azonban az elmúlt hetekben megnyugodni látszik a piac. A hétői, 72 dolláros hordónként ár más nem sokkal magasabb, mint a háború február eleji kitörése előtt volt.
Békeidőben is versenyelőnyben maradnak
A Bloomberg márciusban arról számolt be, hogy a Sinokor maga is legalább hat üres szupertankert irányított a Perzsa-öbölbe a háborút megelőző hetekben. Ennek eredményeként a társaság rendkívül magas napi díjak mellett tudta ezeket a hajókat úszó tárolóként bérbe adni, amikor a térség szárazföldi tárolókapacitásai megteltek. (Nagyjából ugyanebben az időben váltak ismertté a Sinokor és az MSC együttműködésének további részletei is: a világ legnagyobb konténerszállító társasága valójában 50 százalékos részesedést szerzett a Sinokor Maritime Co.-ban.)
Ráadásul a Sinokor most, a tűzszünet alatt is kulcsszerepet játszik a térségben. Csak az elmúlt egy hétben legalább 18 szupertankert küldött a Perzsa-öbölbe, amelyek összesen mintegy 36 millió hordó nyersolaj elszállítására képesek a világ legfontosabb energiatermelő térségéből.
„A berakodást követően képesek vagyunk áthaladni a Hormuzi-szoroson” – írta a Sinokor egy június végén a hajóbrókereknek küldött üzenetében, amelyben arra ösztönözte őket, hogy a vállalat hajóit foglalják le egy iraki olajterminálon történő berakodásra.

Több mint 60 százalékos áremelkedés, fizetős első fél óra – pont azt vették el az új generációs Bubinál, amiért 14 millió utazást összehozott




