Büntethetik a demokratákat

Megőrzi-e maradék mozgásterét Barack Obama vagy az egyre kevésbé népszerű demokrata elnök egyre bénább kacsaként tengeti majd második ciklusa utolsó két évét? Első látásra ez a fő tétje a mai félidős választásoknak az USA-ban, kicsit messzebbre tekintve viszont jóval többről van szó. Ha a kongresszus mindkét házában a republikánusok kerülnek többségbe, azt az egész világ megérezheti, hiszen nehezebben születhet döntés olyan kérdésekben is, mint az USA szerepvállalása a közel-keleti térségben vagy éppen az Európai Unióval kötendő – így Magyarországot is érintő – szabadkereskedelmi megállapodás.

Az USA-ban kétévente választják újra a teljes, 435 fős képviselőházat, valamint a 100 fős szenátus harmadát; a 2012-es elnökválasztás óta az előbbiben a republikánusok vannak többségben, az utóbbit viszont a demokraták ellenőrzik, 55-45-ös megoszlással. A demokrata szenátusi többség eddig is kevés volt ahhoz, hogy simán keresztülvigyék akaratukat – ehhez 60 egyhangú szavazat kell –, de Obama azért kevésbé volt kitéve annak, hogy alapból a hosszú alkudozások és a vétók határozzák meg a törvényhozást. A félidős választások azonban ritkán kedveznek a hivatalban levő elnök pártjának, Obama ráadásul folyamatosan veszít népszerűségéből: a The Washington Post legfrissebb felmérése szerint 44 százalékos támogatottságot élvez, ez a legalacsonyabb 2008-as megválasztása óta.

Pedig a fő gazdasági mutatók a demokraták mellett szólnak: a GDP az idei harmadik negyedévben az első becslés szerint 3,5 százalékkal bővült az előző negyedévi 4,6 százalék után, a munkanélküliségi ráta szeptemberben 5,9 százalékra, hatéves mélypontra süllyedt, a tőzsdeindexek sorra döntik a rekordokat. A részletek azonban már kevésbé fényesek. A gazdasági növekedést a harmadik negyedévben a kormányzati kiadások, azon belül a hadiipari megrendelések fűtötték – emlékeztet a BBC –, a másik húzóerő pedig az éves összehasonlításban 7,8 százalékkal erősödő export volt.

Kérdés, hogy a külgazdasági lendület meddig tart ki, mert az USA nagy piacai nem igazán hasítanak: számos európai gazdaság stagnál, és Kínában is lefékeződést jelent a 7,3 százalékos harmadik negyedévi növekedés. A fő gond azonban az – és ez hagyhat leginkább nyomot a mai eredményeken is –, hogy a GDP bő kétharmadát adó lakossági fogyasztás kevéssé bővül (a harmadik negyedévben 1,8 százalékkal nőtt). A lakosság helyzete még messze van a válság előttitől: a Financial Times összesítése szerint 2007, azaz az utolsó „békeév” óta a háztartások jövedelme összesen 8 százalékkal esett vissza, miközben a GDP 7 százalékkal nőtt. A munkanélküliség csökkenése egyelőre nem járt együtt a bérek emelkedésével – már csak azért sem, mert az adat javulásában az is közrejátszott, hogy sokan eltűntek a rendszerből.

A hatalmon levőkön verhetik le a választók azt is, hogy a válságkezelés alapvetően a multinacionális nagyvállalatoknak, a bankóriásoknak kedvezett, míg a helyi szinteken működő kisvállalkozások, a mögöttük álló kisbankok továbbra is megszenvedik a belső kereslet hiányát. A nagyok erősödése alig csorog le hozzájuk, a száz főnél kevesebbet alkalmazó cégeknél a foglalkoztatottság a 2007-es szint alatt van. Ennek megfelelően alakul a hangulatuk is: az NFIB vállalkozói szövetség bizalmi indexe ugyan két éve felfelé halad – derül ki a The Economistban közölt grafikonról –, ám még mindig elmarad a 2006-os mértéktől. De nem rajonganak a demokratákért a globalizálódó cégóriások sem, főleg az átfogó adóreform elmaradása miatt: a 35 százalékos társasági adó a világon például a legmagasabbak között van.

A közhangulatot olyan tényezők is rontják, mint az Ebola fenyegetése vagy hogy az USA háborúba keveredhet az iszlám állam miatt – nem csoda, hogy a republikánusoknak áll a zászló. Az egyes közvélemény-kutatók 68-73 százalékos esélyt adnak annak, hogy a republikánusok legalább egyszerű többséget szereznek a szenátusban – azt kizárják, hogy a demokraták kerekednek felül a képviselőházban.

A bizonytalanságtól félnek a piacok

Sok helyen megnehezítheti a döntést az USA-ban, hogy új kormányzóra, illetve helyi törvényhozásra is voksolnak, egyes államok jogszabályai miatt pedig az is előfordulhat, hogy meg kell ismételni a szenátusi választást. Akkor viszont csak január elejére lehet meg a kongresszusi végeredmény, és ez az, amitől a piacok tartanak. Szerda reggelre jó lenne látni, mi lesz – fogalmaztak egybehangzóan a Reuters által megkérdezett elemzők –, mert a befektetők a bizonytalanságot szeretik a legkevésbé. Mint emlékezetes, 2000-ben több mint egy hónap alatt dőlt el, hogy George W. Bush vagy Al Gore lesz-e az elnök – ezalatt az S&P 500 index 7,6 százalékkal csökkent. Ha viszont hamar egyértelmű lesz a helyzet, az erősítheti a fellendülést, legalábbis a Barclays által idézett tapasztalatok szerint: 1928 óta a félidős választásokat követő 90 napos időszakban az esetek 86 százalékában erősödött az S&P 500.