BUX 43,457.58
+4.02%
BUMIX 3,956.67
+0.14%
CETOP20 2,013.3
+1.85%
OTP 10,465
+5.66%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-4.64%
+0.85%
+2.13%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,600
-1.23%
RABA 1,170
-0.85%
0.00%
+0.49%
+0.65%
+1.40%
OPUS 189.8
+0.53%
-1.60%
-0.12%
0.00%
+2.34%
OTT1 149.2
0.00%
+1.95%
MOL 2,842
+5.26%
+0.26%
ALTEO 2,360
-1.26%
0.00%
+0.20%
EHEP 1,770
+11.32%
+9.79%
+0.89%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.87%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
+0.47%
-0.38%
+2.92%
+4.05%
-2.99%
+0.81%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,470
-7.22%
+0.44%
NAP 1,210
+1.68%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Közélet

Tolvajok nagy energiákkal

Galambos Lajos alternatív energiafelhasználási módszereiről szólnak napok óta a hírek, pedig az áram, a gáz és a víz „szabálytalan vételezése”, azaz a lopás nem mai probléma. Csak gázból évente két Velencei-tónyi mennyiség tűnik el a rendszerből fizetés nélkül, az áramszolgáltatók pedig a 10 százalékos üzemi veszteség mintegy harmadát tulajdonítják a tolvajoknak.

Az áramlopás – szaknyelven: szabálytalan vételezés – az elmúlt években folyamatosan csökken Magyarországon, ám ez inkább a szolgáltatók rámenősségének, az „áramkommandók” hatékonyságának köszönhető, nem a fogyasztói magatartás javulásának.

Áramot ugyanis szinte minden társadalmi réteg hajlamos lopni. Csak amíg a pénztelenség miatti szabálytalanság esetében a házi buherálás a leggyakoribb módszer, a luxusfogyasztás csökkentése érdekében a lopásoknál a kifinomult, szakembert igénylő módszerek az elterjedtebbek. Egy nagy épület, hozzá a fűtött garázsfeljáró, a konditerem, az úszómedence, a szauna, a szolárium vagy a jacuzzi üzemeltetési költségei elég magasak ahhoz, hogy megérje kockáztatni a lebukást. De az sem ritka, hogy már az építkezés során úgy irányítják a kivitelezőket – vagy épp a kivitelező ajánlja fel a lehetőséget –, hogy méretlen vezetékről (is) érkezzen a villany.

Ki fizeti a kárt?

Az ipari fogyasztói körben viszonylag kevés a tolvaj, de egy-egy esetben jelentős mennyiségű energiát vételeznek szabálytalanul. Előfordult már 100 millió forintos kárérték, a 10 milliós esetek viszont nem számítanak ritkaságnak. Annak ellenére sem, hogy a jelentősebb ipari fogyasztók korszerű, digitális mérőit már távleolvasással, a szolgáltatóhoz bekötve figyelik.

Akár lebuknak a tolvajok, akár nem, a lopásokért mindenki fizet. Ha másképp nem, akkor úgy, hogy a szolgáltató a károk összegével csökkenti a felújításra, karbantartásra fordítható forrást, ezért romlik a szolgáltatás színvonala. És persze ezt a veszteséget próbálják beépíteni a díjakba is, bár hivatalosan a tényleges lopások okozta kárt nem ismertethetik el költségként a többi fogyasztóval, a hatósági árak felülvizsgálatakor mégis próbálnak ezzel is kalkulálni.

Persze az, hogy ténylegesen mennyi áram tűnik el fizetetlenül a garázsok mélyén, az üzemek gépeinél, nehéz megbecsülni. A szolgáltatók és a Magyar Energia Hivatal becslései komoly eltérést mutatnak. Abban egyeznek a vélemények, hogy a szolgáltatók által a fogyasztók felé indított áram mennyiségének 10 százaléka valahol elveszik. Ez az úgynevezett számlázatlan hálózati veszteség, amelynek körülbelül a kétharmada a műszaki, fizikai veszteség, a többi a szolgáltatók hibája (rosszul kiállított számlák, hibás mérőórák stb.), illetve a lopás. Mivel ez a 3 százalék is évi 15 milliárd forintra rúg, ami nem jelenhet meg az árképzésben, érthető a mennyiségről folytatott állandó egyeztetés a Magyar Energia Hivatal és a szolgáltatók között, jelenleg ugyanis 8,7 százalékos veszteséget lehet az árban érvényesíteni. Az azonban biztos, hogy nem téved nagyot, aki évi 3-4 milliárd forintra teszi a ténylegesen áramlopás miatt felmerülő veszteséget.

Bocsánatos bűn, elnéző büntetés

Hogy az áram ellopása ugyanolyan bűn volna, mint bármilyen más, kézzelfogható tolvajlás, arról a közgondolkodás és a jogalkalmazás is másként vélekedik. Aki ma áramot lop, ritkán szembesül büntetőjogi következményekkel, még milliós tétel esetén is. Régebben a szolgáltatók a jogszabályok szerint büntetésszámba menő négyszeres díjat próbáltak behajtani a csalókon. Gyakran előfordult, hogy maga az ingatlan sem ért annyit, mint a kirótt összeg. Ennek egy ombudsmani állásfoglalás nyomán vetett véget egy négy évvel ezelőtti törvénymódosítás. Azóta ha valahol bebizonyosodik, hogy a rendszert manipulálták, a számla a szerződésszegés miatti kötbért és a becsült lopott fogyasztást tartalmazza, ami gyakran kevesebb, mint amit korábban számláztak. Vállalkozások esetében persze másként számolnak, akad pizzéria négy és fél millió forintos jogerős követeléssel terhelve.

Vita esetén – márpedig mindig vitatott az összeg – az ügy polgári peres eljárásként folytatódik, ahol a bíróság többek között az Országos Mérésügyi Hivatal szakértőire támaszkodva dönt. A fogyasztók utolsó reménye a Magyar Energia Hivatal fogyasztóvédelmi osztálya, ahol tavaly a mintegy 5 millió hazai ügyfél 250 esetben tett panaszt, ami igen kedvező arány, bár – teszik hozzá a szakemberek – a legtöbb áramlopáson ért fogyasztó inkább fizet, csak túl legyen a dolgon. A fogyasztóvédelem ennek ellenére az esetek mintegy felében talál a szolgáltató eljárásában is olyan hibát (számítás módja, nem hiteles mérőeszköz stb.) aminek következtében mérsékelni, esetleg töröltetni lehet(ne) a követelést. Az energiaszolgáltatók pedig nem kezdenek bele egy hosszadalmas bűnvádi eljárásba, mert konkrét tettest szinte soha nem lehet megnevezni.

Varrótű és lopótök

A szolgáltatót megrövidítő áramtolvajok leggyakrabban vagy az órát piszkálják meg, vagy az áramot terelgetik úgy, hogy az a mérőberendezést kikerülje. A legegyszerűbb, évtizedes módszer az óra burkolatának kifúrása, majd a mérő forgásának fékezése. Megfelel a célra egy egyszerű zsákvarrótű, de diafilmet, damilt is találtak már az ellenőrök. Amennyire egyszerű a módszer, annyira egyszerű felfedezni is. Aki pénzt is szán a dologra, hívhat szakembert, villanyszerelők tucatjai specializálták erre magukat. Ők általában a megkerülő vezeték elvét alkalmazzák, vagy transzformátoros mérőszabályozót, „lopótököt” szerelnek a hálózatba. Egy-egy ilyen beavatkozás 50–100 ezer forint, vagyis annak éri meg, aki sokat fogyaszt. A lopótök egy kéttekercses vasmag transzformátor, ami képes a tárcsás fogyasztásmérőt megállítani, vagy ha azt nem gátolja semmi, visszafelé forgatni. A lopótökös áramlopást csak tetten érés esetében lehet bizonyítani, bár felhelyezéséhez hozzá kell férni a méretlen vezetékhez, ami látható sérüléseket hagy maga után.

Elterjedt módszer az árammérő befolyásolására a mágnesezés, amikor egy erős mágnessel próbálják a mérést befolyásolni. Ez azonban visszafelé is elsülhet, a túl erős mágnes ugyanis tönkreteszi a mérő saját fékező mágneseit, aminek nyomán a mérő „elszabadul”, és hatalmas, ráadásul pozitív hibával kezd mérni, vagyis nem kisebb, hanem jóval nagyobb lesz az áramszámla. Ha pedig ezek után reklamál a fogyasztó, az óra manipulálása gyorsan kiderül, és jöhetnek a szankciók.

Ipari üzemeknél, nagyfogyasztóknál a módszerek már bonyolultabbak, ők leginkább az áramváltót manipulálják. A mérés ugyanis csökkentett áramerősséggel történik – az áramváltó beiktatásával –, a tényleges fogyasztást egy szorzószámmal számolják ki. Ha a szorzószámot meghamisítják, akár ötödére csökkenthető a számla összege. Az is jó, ha más áttételűre cserélik az áramváltót, a kis szorzószámot jelző matricát átteszik a nagyobb áttételre, máris felezhető-negyedelhető a számla.

Gázt lopni gáz

Évente két Velencei-tónyi mennyiség, vagyis úgy 50 ezer család éves fogyasztása az a gázmennyiség, amit ellopnak a rendszerből. Ennek megfelelően viszonylag erős és gyakori az ellenőrzés. A leszerelt gázórák többségét átvizsgálják, nincs-e benne kicserélt fogaskerék, gyanús, nem eredeti alkatrész, bevizsgálják, pontosan mér-e, a plombákat mikroszkóppal ellenőrzik. A mágnesezést, mint gyakori csalási formát egy speciális készülékkel állapítják meg, amely szinte 100 százalékos bizonyossággal megmutatja, hogy próbálták-e lassítani a számlálót. Aztán ha az óra rendben van, ipari endoszkóppal, minikamerával azt is meg tudják nézni, hogy nincs-e leágazás a csővezetékben, így a kerülővezetékek is felderíthetők. A legmegbízhatóbb módszer azonban a hőkamera. Ennek segítségével már az utcáról látszik, melyik házban, lakásban van túl meleg az elfogyasztott gázmennyiséghez képest. A hőkamera egyébként az áramkommandónál is bevált fegyver: megmutatja, ha egy vezeték átmelegedett, ami jóval nagyobb áramerősségre enged következtetni, mint a megengedett.

Vita esetén – márpedig mindig vitatott az összeg – az ügy polgári peres eljárásként folytatódik, ahol a bíróság többek között az Országos Mérésügyi Hivatal szakértőire támaszkodva dönt. A fogyasztók utolsó reménye a Magyar Energia Hivatal fogyasztóvédelmi osztálya, ahol tavaly a mintegy 5 millió hazai ügyfél 250 esetben tett panaszt, ami igen kedvező arány, bár – teszik hozzá a szakemberek – a legtöbb áramlopáson ért fogyasztó inkább fizet, csak túl legyen a dolgon. A fogyasztóvédelem ennek ellenére az esetek mintegy felében talál a szolgáltató eljárásában is olyan hibát (számítás módja, nem hiteles mérőeszköz stb.) aminek következtében mérsékelni, esetleg töröltetni lehet(ne) a követelést. Az energiaszolgáltatók pedig nem kezdenek bele egy hosszadalmas bűnvádi eljárásba, mert konkrét tettest szinte soha nem lehet megnevezni. Áramkommandó: hatóság vagy sem? Sokan úgy próbálnak védekezni a felderítés ellen, hogy egyszerűen nem engedik be az ellenőröket a mérőórához, és arról, hogy ezt megtehetjük-e, még a jogászok is vitatkoznak. A Magyar Energia Hivatal állásfoglalása adhat támpontot, amely szerint: „A szolgáltató a fogyasztásmérő és az ahhoz kapcsolódó mérési rendszer ellenőrzésére jogosult, amellyel kapcsolatban a fogyasztót együttműködési kötelezettség terheli. Az ellenőrzéseket a felhasználó, képviselője, vagy független tanú jelenlétében lehet lefolytatni. A szolgáltatónak joga van arra, hogy az ellenőrzéseket előzetes bejelentés nélkül végezze el, vagy azt egyéb helyszíni szerelési tevékenységhez kapcsolja, mint például hibaelhárítás, mérőcsere vagy kikapcsolás. A szolgáltató ellenőrzési tevékenységét a fogyasztó nem akadályozatja meg. A felhasználási helyen az ellenőrzéskor jelenlévő személy köteles a szolgáltató ellenőrei számára lehetővé tenni a fogyasztásmérőhöz való hozzáférést.”

Ha a fogyasztó a szabálytalan vételezést vitatja, a szolgáltató köteles a fogyasztásmérőt az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő szakértővel megvizsgáltatni. A szabálytalan vételezés tényét ugyanis minden esetben a szolgáltatónak kell bizonyítania. -->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek