Csontváry Kosztka Tivadart nemcsak a kora nem ismerte el, hanem még az örökösei is krumplizsáknak akarták eladni a ma már tízmilliókat érő vásznak egy részét. Az évtized magyar kiállítása igencsak foghíjas lett volna, ha a fiatal Gerlóczy Gedeon építésznek nincsen kifinomult szépérzéke, s nem vásárolja meg a Csontváry-életmű harmadát fillérekért. Annak ellenére, hogy Csontváry korának jelentős művészeivel a Japán kávéház törzsasztalánál üldögélt, munkásságát nem ismerték el. Sokan bolondnak tartották. Mára viszont már meglett az elismerés is. Jó bizonyíték erre a 2015-ös év végén a Budai Várban lévő Honvéd Főparancsnokság felújított épületének pénztára előtt kígyózó sor. Az érdeklődőket még a farkasordító hideg sem tántorította el a kiállítás látogatásától.
Elismerő vélemény már a II. világháború után is megjelent munkásságáról. Mikor Csontváry képeinek egy részét 1948-ban Párizsban kiállították, Picasso a látogatási időn túl bezárkózott a festményekkel. A kiállítótérből több mint egy óra múlva kilépve Csontváry műveinek hatása alatt kijelentette: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt a századunknak.”
Csontváry világot látott emberként alkotott. Járt a Szentföldön, beutazta Egyiptomot, Németországot és Palesztinát, volt Athénban, Rómában és Jeruzsálemben. Meggyőződéses pacifista volt, tartózkodott a dohányzástól, a szeszes italoktól és minden mesterséges eredetű szertől. Időskori éveiben pedig szinte csak és kizárólag gyümölcs- és zöldségféléket fogyasztott. Élete végéig patikusként dolgozott, a festést hobbinak tekintette. Hatvanhat éves korában, a Tanácsköztársaság idején patikáját államosították. A korabeli viszonyokat, festészete körüli értetlenséget jól jellemezte, hogy jövedelem nélkül maradva 1919. június 20-án gyakorlatilag éhen halt.
Születése után 120 évvel, 1973-ban kapott saját múzeumot Pécsen, ahol egyébként az életmű csaknem fele látható. További művei különböző közgyűjteményekben kaptak helyet, a Nemzeti Galériától a debreceni Déri Múzeumig, illetve magángyűjtemények féltve őrzött kincsei lettek. A mostani kiállítás azért is igazi kuriózum, mert egy fedél alatt tekinthetők meg a Csontváry-festmények.
A Kossuth-díjas Keserü Ilona festőnő a tárlat megnyitóján arról beszélt, hogy Csontváry azért nem lett még mindig kanonizált művész, mert munkásságát szinte lehetetlen besorolni, vagy konkrét irányzatokhoz kötni. Gulyás Gábor, a kiállítás kurátora hozzátette, hogy az ezidáig a kudarcba fulladt Csontváry-kiállítások listája hosszabb, mint a megvalósult kiállításoké.
Csontváry örökösei fuvarosoknak akarták eladni a művész megfestett vásznait. Azt gondolták ugyanis, hogyha már egyszer összekoszolták azokat, akkor legalább valami hasznuk is legyen. A fiatal Gerlóczy Gedeon építésznek, aki például a legendás, Budapest II. kerületében található Napraforgó utcai kísérleti lakótelep egyik házát is tervezte, megtetszett Csontváry stílusa, és megvásárolta a krumplizsáknak szánt képeket. Ráadásul több pénzt is adott értük, mintha csak zsáknak való vászonként vette volna meg azokat. A páratlan hagyaték egy belvárosi bérház negyedik emeleti lakásába került, ahol sokáig kevesen láthatták. Gerlóczy 1975 nyarán 80 éves korában halt meg. Halála után az V. kerületi tanács illetékese készítette el a leltárt, ami mindenkit megdöbbentett. Gerlóczy Glória összesen 42 Csontváry-képet örökölt édesapjától. Közöttük volt A magányos cédrus is.
